sZempöl, az örömzene

A sepsiszentgyörgyi sZempöl együttes neve nem ismeretlen az elektronikus zenei alapokon nyugvó műfajok kedvelői körében. A fiatal muzsikusokból álló zenekar alig kétéves pályafutása alatt egyaránt sikert aratott a magyar és a román fővárosban, a gyergyószárhegyi Lázár-kastélyban nemrég lezajlott Muuuvi Festen immár másodszor koncerteztek az idén, de komoly sikert arattak hazai pályán, szülővárosukban a Szent György-napokon is.

Katarzis magas fokon

Koncert közben szemlélni az alig huszonéves fiatalemberekből álló zenekart elragadó élmény, hiszen az ismerős magyar népdalbetétekkel tűzdelt, olykor fülbemászó, máskor zavaróbb, kemény rockra emlékeztető dallamok kortól függetlenül magukkal ragadnak időst és fiatalt. A figyelem pillanatig sem lankad a nézőtéren, mert közönség és zenekar mindvégig egyfajta jó értelemben vett katartikus „zenei egyvelegben” együtt rezonál. Ugyanis az előadás alapjául szolgáló elektronikus zenei alapot hol Bocsárdi Magor virtuóz hegedűjátéka, hol Szabó Zsolt „dorombolása”, hol egy magyar lakodalmasból ismert csujjogtató vagy éppenséggel gyermekdalrészlet töri meg. Mindig a kellő pillanatban, éppen akkor, amikor a figyelem már lankadna, illetve a katartikus állapot megszűnőben lenne. Pedig a sepsiszentgyörgyi zenekar nem egy túlfizetett, impreszszáriók, producerek és menedzserek által körülzsongott együttes, ők egyszerűen a sZempöl.

Szimplán sZempöl

„Az együttes neve az angol „simple” szó magyarul írt változatából ered, illetve a hajdani Szimpla nevű sepsiszentgyörgyi vendéglátó-ipari helyiség nevéből” – magyarázta Szabó Zsolt, az együttes dorombosa és mókamestere. Mint mesélte, az együttes neve azért kezdődik kisbetűvel, illetve a második betű azért nagy, hogy legyen valami figyelemfelkeltő „kanyar” a megnevezésükben. A héttagú együttes létezését egyébként 2007. július 7-től számítja hivatalosan, ezt megelőzően azonban volt egy sorsdöntő fellépésük, amely egy éjszaka alatt együttessé kovácsolta a hét zenélő fiatalembert.

„Éppen a Szimpla nevű vendéglátó-ipari egység megnyitója következett, amikor Magor találkozott a lokál tulajdonosával, aki megkérdezte: van-e együttese?” Magornak nem volt együttese, de azt válaszolta, hogy van. Aztán valahogyan összeverődött a társaság és egész éjszaka zenéltünk” – emlékszik a kezdetekre Szabó Zsolt, aki azt sem titkolja, hogy az első közös előadásuk nagyon rosszul indult, de nagyon jól végződött és összességében jónak volt minősíthető. A sepsiszentgyörgyi első fellépést rövid időn belül újabb követte, ezúttal a budapesti Szimpla nevű vendéglátó-ipari egység közönségét ragadták magukkal különleges zenei hangzásvilágú muzsikájukkal.

Egyébként a zenekar hét tagja hétféle zenei irányzatban zenélt mielőtt a sZempölben tömörültek volna, kezdve dzsessztől a metálig mindenféle stílusban. Ugyanilyen változatos az együttes tagjainak civil foglalkozása is, hiszen Ferencz Áron, a dobos egy év múlva készül egyetemre, a perkúciós Kovács Sándor Hunor egyetemista, az elektromos gitáros Bakk-Dávid László idén végzett a brassói zenekonzervatóriumban, az elektronikus mester Kónya Ütő Bence színész, a hegedűs és vokálos Bocsárdi Magor másodéves a kolozsvári zenekonzervatóriumban, a dorombos és vokálos Szabó Zsolt műsorvezető az Erdély Fm rádiónál, Váncsa Levente, a basszusgitáros szabadúszó.

Új zenei műfaj: az infantil

„Mindig megkérdezik, milyen zenei műfajba sorolható a mi muzsikánk, és erre találtuk ki a saját műfajunkat, az infantilt” – magyarázza Szabó Zsolt, aki azt is elmondta, hogy azért találták ki ezt a műfajt, mert bonyolult volt megjegyezni, kimondani az előtte alkotott, szintén saját koncepciójú zenei műfajukat, a progr-etno-mondoka-drum and breakst.

„Jellemző ránk egyfajta blődség, ezért az infantil elnevezés. De a lényeg az, hogy bármilyen zenei műfajba is próbálnánk besorolni a muzsikánkat, leginkább az jellemző ránk, hogy örömzenét játszunk” – egészítette ki Bocsárdi Magor a zenésztársa által mondottakat. Az ifjú hegedűművész azt is kifejtette, hogy az együttesnek igazából nincs célközönsége, ugyanis meglehetősen széles skálán mozog az a „fogyasztói réteg”, amely az ő zenéjüket kedveli.