Ám az ezeréves határt körbeutazó kalandja nem csupán ebben merül ki, hiszen nem haladna el szó nélkül a történelmi vonatkozású helyszínek mellett, amelyekből számtalan található az útvonal mentén, ahogy ő fogalmazott, „a határ nagyon izgalmas hely történelmi szempontból”.

Gajzágó Áron azt tervezi, minden történelmi jelentőségű helyszínt videón dokumentál barátai segítségével. „Az ezeréves határ most is határ” – jegyezte meg Gajzágó, így gyakran akad olyan jelzés, határkő vagy határbódé, amely az egykori határvonalra emlékeztet, emellett történészt is megszólaltatnának a különböző helyszínek kapcsán.

Ugyanakkor helyiekkel is elbeszélgetnek, ha olyan személyre akadnak, aki történelmi eseményekkel kapcsolatos emlékeit osztaná meg, bár ritkán számítanak ilyen lehetőségre, hiszen nem településről településre, hanem a Kárpátok gerincein utaznának, és többnaponta egyszer jutnának el lakott településre.

Hosszú és fárasztó utazásra számít Gajzágó és barátai, a 3600 kilométeres utat szakaszokban járnák be, ebből az első 250 kilométeren már túl vannak, az Úz völgyén, a Nemere-hegységen és a Nagy Sándor-csúcson át a Háromszéki-havasokig jutottak el. A táv- és túralovaglásra alkalmas arab lovakkal a Keleti-Kárpátokból délre indulva, a Déli-Kárpátok, a Duna mente, Szerbia, Horvátország és Ausztria után a felvidéki Tátrán át, Kárpátalján keresztül érkeznének ismét vissza Erdélybe. Az utazócsapathoz bárki csatlakozhat akár egy-egy rövidebb szakaszra is. Mivel több hónapos szünetet is tartanak az útszakaszok megtétele között, lehetőségük adódik felkészítőt tartani azoknak az érdeklődőknek, akik velük tartanának az utazás során, akár gyerekeknek is. Akinek szüksége van rá, lovat és felszerelést is biztosít az ötletgazda, ám saját lóval és eszközökkel is kísérheti a csapatot, aki szeretné.

A felkészítőt a Ko­vászna megyei Uzonban tartanák, ahol túralovaglásokat szerveznek. Az utazás során főként sátorban tölti az éjszakákat a csapat, és csak viszontagságos időjárás esetén keresnének menedéket egy-egy településen. A sátortábort villanypásztorzsineggel veszik körül, hogy a lovak ne széledjenek szét. Az első utazáson a négytagú csapat hat lóval indult útnak, ezek közül kettő málhás, amely négy-öt napra elég abrakoszsákot és csomagokat visz. Ha az abrak elfogy, a terv szerint közeli településeken szereznének be újabb adagot az állatok számára. Az út második szakaszát májusban, két hétre tervezi az ötletgazda, a harmadikat pedig szeptember egész hónapjára.