Akciója ugyan elnyerte a gyerekek tetszését, azonban megbotránkozást keltett mindazok sorában, akik egy kicsit is értenek a képzőművészethez. Az állatszobrok készítője, Miholcsa József nem talál szavakat arra, amit restauráció címen elkövettek az alkotásaival.

„Eddig senkit nem zavartak az állatkerti kőszobraim. Harmincöt év után jön valaki, aki gondol egyet, és olajfestékkel lemázolja, kiszínezi. Rég a pályán vagyok, de ilyent még sehol nem láttam” – méltatlankodott a számos erdélyi és magyarországi köztéri szobor alkotója.

Miholcsa – akinek nevéhez többek között Márton Áron, Árpád fejedelem, Dózsa György és Apor Vilmos szobra fűződik – megvallotta: amióta tudomást szerzett az igazgató „szépítő” akciójáról, aludni sem tud éjszakánként. Nem érti, hogy művelhettek ilyesmit a szobrokkal, olyan körülmények között, hogy azokat ő ugyan az állatkertnek adományozta, de a szerzői jogot nem adta át senkinek.

Már nincs egyedül a vásárhelyi állatkert elefántja, Tanja

Nincs már egyedül a marosvásárhelyi állatkert elefántja, Tanja, ugyanis új ormányos érkezett – a 45 éves Hellát tegnap hozták a budapesti állatkertből. A nőstény, felnőtt elefánt rendkívül szelíd. A marosvásárhelyi állatkertben így már két elefánt lakik, a nemzetközi előírásoknak megfelelően. A statisztikák szerint fogságban 50 - 70 évig élnek az elefántok. A világ legidősebb, állatkertben élő elefántja 86 évig élt.

„Amikor megláttam a kiszínezett alkotásokat, az volt az érzésem, hogy az oroszlánok úgy néznek ki, mint valami felfújt gumibábuk, amelyek a rajzfilmbeli Szimbára próbálnak hasonlítani. A lóból meg bohócot csináltak” – jellemezte átalakított alkotásait a képzőművész. A kőszobrok egy részét a hatvanegy éves Miholcsa József még középiskolás diákként faragta; állatkerti munkáját első- és másodéves egyetemista korában fejezte be.

Lapunk érdeklődésére Kiss Levente marosvásárhelyi szobrászművész sajnálatának adott hangot a történtek hallatán. Mint mondta, nem tud arról, hogy bárhol Európában színeznék a kőszobrokat.

„Kőszobrokat szoktak patinázni, de azt is áteresztő réteggel, semmiként nem olajfestékkel. Ha a kő nem lélegezhet, akár egy ház fala, előbb-utóbb tönkremegy” – magyarázta a szobrász.

Lapunk megkeresésére Horațiu Gorea elismerte, hogy a kőszobrok lefestése elhamarkodott lépés volt, amelyet nem előzött meg a képzőművésszel való egyeztetés. „Nem tudtam, hogy nem szabad a szobrokhoz nyúlni az alkotó beleegyezése nélkül, de megvallom, nem magam döntöttem erről. Az elkövetkezendő napokban egyeztetni szeretnék az alkotóval, majd döntünk a szobrok további sorsáról” – fejtette ki a Kopacz András helyébe kinevezett új igazgató.

Miholcsa szerint az ügyben egyetlen méltányos megoldás születhet: az olajfesték letisztítása. Gorea ezt a végső megoldást sem tartja kizártnak, azonban, mint mondta, sajnálatosnak tartaná, ha a szerinte megszépült szobrokról le kellene maratni a festéket. „Amikor idekerültem, a szobrok siralmas állapotban voltak, mi kijavítottuk és megszépítettük őket. Le lehetne csiszolni róluk a festéket, de szerintem kár lenne, mert így jobban néznek ki” – vélekedett az igazgató.