Az áldozatok hozzátartozóin és néhány, a témában tényfeltárásra vállalkozó újságírón kívül ma már nem sokan emlékeznek arra, hogy Romániának is volt egy Titanicja. 1989. szeptember 10-én reggel több mint kétszázan lelték halálukat a Dunában a Mogoşoaia személyszállító hajó és egy bolgár vontató összeütközése következtében.

A 160 férőhelyes, menetrend szerinti járatokat üzemeltető román vízi jármű az ország legnagyobb folyami kikötőjéből, Galacról futott ki, hogy főleg helybeli lakosokat, halászokat, hajógyári munkásokat szállítson a néhány kilométerre lejjebb, a túlparton fekvő Grindu faluba.

Mindössze tíz perccel az indulás után a személyszállító előtt hirtelen felbukkant a vasérccel megrakott, hat uszályt vontató Petar Karamincev bolgár kötelék: a sűrű köd miatt egyik hajó legénysége sem észlelte időben a másik járművet. Az iszonyú ütközést képtelenség volt elkerülni a pánikhangulatban végrehajtott hirtelen manőverekkel: a Mogoşoaia felborult, majd három perc leforgása alatt elsüllyedt.

A tragédia helyszíne, a kétszáz fokos szöget leíró Duna Macskakönyéknek nevezett éles kanyarulata folyami temetővé vált. Miközben a vontatóhajó fedélzetén senki sem sérült meg, a személyszállító utasai és legénysége közül mindössze tizenhatan élték túl a katasztrófát. Egy négyéves gyermeknek például egy ötliteres műanyag hordóba kapaszkodva sikerült megmenekülnie, szülei, két testvére, három unokatestvére mind odaveszett.

Az elhunytak pontos száma ma is homályba vész, hiszen a 160 utas szállítására engedélyezett folyami hajó fedélzetére a szintén szörnyethalt kapitány tanúvallomások szerint legkevesebb kétszáz utast engedett fel. A kommunista hatóságok utasítására a korabeli sajtó csupán mínuszos hírben számolt be a történtekről, 161 halottról és 18 túlélőről adva tájékoztatást.

A Román Kommunista Párt 14. – később utolsónak bizonyult – kongresszusára készülő Nicolae Ceauşescu diktátor minden áron el akarta kerülni, hogy a szörnyű hajóbaleset nagy publicitást kapjon. Galacot és Grindut (utóbbi településről származott a legtöbb halálos áldozat) valósággal megszállták a kommunista titkosszolgálat, a Szekuritáte emberei, és felszólították a lakosságot, hogy ne beszéljen a történtekről.

A három hónappal később bekövetkezett rendszerváltás után napvilágot látott ankétok és könyvek azonban feltárták, hogy a román folyami hajózás történetének legnagyobb katasztrófája legkevesebb 230 halálos áldozatot követelt.

A hatóságok a bolgár vontatóhajó kapitányát tették felelőssé a balesetért, akit azonban 1990-ben kiadtak Bulgáriának, később kiszabott tízéves börtönbüntetését így sohasem töltötte le. A Mogoşoaia áldozatainak hozzátartozói sok év elteltével mindössze jelképes összegű kárpótlást ítélt meg a román állam.