A három éven át működő programban három európai uniós tagállam vesz részt, a szóban forgó együttműködés Németország, Románia és Észtország között jött létre. Két évvel ezelőtt Németországban, tavaly Romániában – Szovátán, idén pedig Észtországban szerveztek önkéntes munkatábort, ahová mindhárom országból érkeztek fiatalok.

Fesztiválos hétvége Tallinnban

Szabó Attila, a Sapientia marosvásárhelyi karának hallgatója is részt vett az utóbbi két táborban. Míg tavaly jurtát építettek Szovátán, idén egy észt falucskában végeztek különböző munkálatokat.

„Július 3-án indultunk el Vásárhelyről. Az utazás kissé hosszúra nyúlt, ugyanis busszal utaztunk Budapestre, és a repülő indulásáig még 14 órát várakoztunk. Aztán Rigában átszálltunk egy másik gépre, így érkeztünk meg Tallinnba. Azon a hétvégén diákszállóban laktunk, megnéztük az észt fővárost, és tánc- illetve zenefesztiválon vettünk részt. A négy évente szervezett fesztiválok közül a társaságnak inkább a táncrendezvény tetszett, hiszen rendkívüli látványban volt részünk. A tallinni hétvége fénypontját azonban a hideg tengerben való fürdőzés jelentette” – mesélte Szabó Attila.

A fesztiválhangulatú fővárosból egy katonai bázisra utaztak, itt készítették elő a több napos kenutúrát. A csoportot három részre osztották: az egyik csapat az élelemért felelt, a másik a felszerelésért, amit magukkal vittek, a harmadik pedig Szabó Attila vezetésével a táborozással kapcsolatos dolgokért – például a tűzhely felállításáért vagy a szemét összegyűjtéséért. Miután minden a helyére került, elindult a csapat a kenutúrára.

Munka után jól esett a gőzfürdő

A túra utolsó állomásán található faluban zajlott a tulajdonképpeni önkéntes munka. Itt több mint egy hetet töltöttek a fiatalok rusztikus körülmények között. A kinti mellékhelyiség és zuhanyzó élményt jelentett a kalandos kedvűek számára. Szabó Attila azt is elmesélte, hogy szállásukon szaunázhattak is – ez általánosan jellemző Észtországban.

„A szaunát egyetlen este sem hagytuk ki, még a foci-világbajnokság döntőjén sem, csak akkor hamarabb mentünk a gőzfürdőbe” – mesélte az egyetemista. Az erdélyi fiatalok természetesen dolgoztak is: fát vágtak, kompszerű kikötőt építettek, majd felállítottak egy indiánsátrat. A magas füvet lekaszálták, és a hódok által lerágott rönköket a folyó egyik partjáról a másikra szállították át.

„Reggelente 8-kor keltünk, reggeliztünk, volt egy ébresztő játék, majd 10-től kezdtük a munkát, délután kettőig dolgoztunk. A délutáni program változó volt. Egyes napokon folytattuk a munkát a 7 órától kezdődő vacsoráig, máskor pedig vetélkedőket szerveztek számunkra, de sütöttünk pizzát is közösen. Vacsora után természetesen jött az elengedhetetlen szaunázás, de szerveztek kulturális esteket és tábortüzet is gyújtottunk. Egyik este mindenki bemutatta a saját kultúráját, ettünk német gumicukrot, észt kenyeret, és ittunk jó erdélyi pálinkát. Ezen kívül népitáncokat mutattunk be és népdalokat is tanítottunk a többieknek” – számolt be az önkéntes.

A munkafolyamat lejártával az önkéntesek ellátogattak a közeli mocsárhoz, ahol újabb vetélkedőn vettek részt. A kirándulás folytatódott, a második legnagyobb észt városba, Tartuba utaztak a fiatalok, ahol egy úgynevezett természetházat tekintettek meg: állatokat, botanikus kertet.

Városnézéssel és élményparkban való szórakozással töltötték az idő hátralevő részét, majd egy másik városba, Villandiba utaztak. Itt is töltöttek pár napot, végül pedig elkezdték a hazafelé vezető útjukat, buszra szálltak, és Rigába utaztak. Innen repültek Budapestre, ahonnan busszal érkeztek haza Vásárhelyre.

„Nagy élmény volt az út, sok érdekes emberrel találkoztam. Ennyi szőke embert még egy helyen nem láttam, de nagyon barátságosak voltak, jól tudtunk együtt dolgozni és persze szórakozni is” – mondta el befejezésül Szabó Attila.