- Először turnézik a Szabó Balázs Bandája Erdélyben. Milyen élmény volt fellépni a kincses város közönsége előtt?

- Az egész zenekarral most először jutottunk ki Erdélybe, de külön-külön már jártunk Kolozsváron és más városokban is. Nyáron a csellistánkkal például már felléptünk Csíkszeredában, ahol akusztikus koncertet adtunk: egyfajta kedvcsinálónak szántuk az őszi, nagyzenekaros turnéhoz és mi is megízlelhettük, hogy milyen itt a hangulat. De a kolozsvári koncert volt az erdélyi debütálás nagy pillanata a zenekar számára, ami minden túlzás nélkül életre szóló élmény marad mindannyiunk számára. Külön izgalmas volt, hogy Zsolt (szerk. megj: Solymosi Zsolt, a János Zsigmond Unitárius Kollégium aligazgatója) a Nyitott kapuk a kolozsvári unitáriusoknál nagyszabású rendezvénysorozat záró napjára hívott meg minket. Néztük az iskolát, hogy milyen az élet itt, aztán jött a koncert és a lampioneregetés, ami hihetetlenül szép pillanata volt az ünnepségnek. Négyszázötvenhat lampion emelkedett az égbe - gyönyörű volt.

- Hogyan kerültek kapcsolatba a kolozsvári János Zsigmond Unitárius Kollégiummal?

– Teljesen véletlenül. Földes László Hobo gyakran jár ki ide és a hangmérnöke, akivel dolgozni szokott a koncerteken, velünk is sűrűn dolgozik. Hobo egyik fellépése után Solymosi Zsolt beszélgetett vele, aztán valahogy előkerült egy videó, mutatott neki egy filmet, amiben a kollégiumban tanuló gyerekek Radnóti Miklós Bájoló című versét énekelték el úgy, ahogy mi zenésítettünk meg. A technikus összekötötte a szálakat. Solymosi Zsolt alig merte megkérdezni, hogy jönnénk-e, én meg nagyon nagy örömmel mondtam, hogy „azonnal, persze\". Végső soron véletlen is, meg nem is, hiszen már terveztük, hogy jövünk Erdélybe. A népzene miatt már gyerekkoromban is sokat jártam ide, így aztán egyáltalán nem volt idegen az ötlet. De mint mondtam, tényleg ez az első pillanat, hogy egy teljes koncertet tarthattunk itt.

- Máshol is fellépnek Erdélyben?

– Utazunk tovább: fellépünk még Marosvásárhelyen, Csíkszeredában és Sepsiszentgyörgyön is, majd szombaton Nagyváradon fejezzük be a koncertkörutat. Úgy gondoltuk, ha már fellépünk Kolozsváron, akkor tovább maradunk és legyen több állomása a kiruccanásnak. A dalok magyar nyelvűek, ezért olyan régiókba szeretnénk eljutni, ahol ezt értik és értékelik is.

- Hogyan írná le műfaját, stílusát tekintve a zenéjüket?

- Van benne egy kevés jazz, egy kevés pop-rock, de egy kevés komolyzene is. A zenekarban játszik ugyanis egy csellós is, aki a komolyzene irányából érkezett az együttesbe. Így akarva-akaratlan is belecsempésződnek olyan motívumok, zenei részek is a dalainkba, amelyek nem jellemzőek a könnyűzenére. Feszegetjük azt is, hogy hogyan lehet csellóval kísérni népzenét, ami ilyenkor a brácsát helyettesíti. Most vagyok 35 éves, de még mindig nem fogytam ki a kísérletező kedvemből, igyekszünk eljutni a zene azon területeire is, amelyeket eddig nem igazán piszkáltak meg, vagy nem foglalkoztak vele, esetleg nem aknázták ki teljesen a bennük rejlő lehetőségeket. Az idő majd megmondja, hogy önálló stílus-e, de valamilyen saját  védjegyet szeretnénk.

- Ha a rock zenéhez viszonyítjuk, ezen belül milyen irányzathoz áll legközelebb a zenéjük?

Inkább az éneklősebb, dallamosabb rock áll hozzánk közelebb. Ha mindenképpen muszáj valamihez hasonlítanom a zenénket, akkor azt mondanám, leginkább a Nirvana áll hozzánk közel, de azon belül is az Unplugged in New York című albumot emelném ki – ezt sokat hallgattam kölyökkoromban.

- Mennyire ragaszkodnak ahhoz, hogy élőben is ugyanúgy szólaljon meg a zenekar, mint a lemezfelvételeken?

Törekszem arra, hogy úgy rögzítsem a dalokat, hogy a valóságban is úgy szólaljanak meg, mint a lemezeken, persze azért a stúdió nyújtotta lehetőségeket is próbálom kihasználni.

- Melyik korosztálynak szól a zenekar muzsikája?

–A gimnazistáktól a nyugdíjasokig mindenki előfordul a koncertjeinken, de még a kisgyerekes szülők is a gyerekeikkel, persze a mi korosztályunkat képviselik a legtöbben. Nem célzottan írjuk a dalokat, egy bizonyos rétegnek, viszont meghatározó, hogy igyekszünk a szövegben is azt az igényességet hozni, amin felnőttünk. Nem véletlenül nyúlunk versekhez. Ez a vesszőparipám, hogy a zenének fontos része az ének és a nyelv. Nem mindegy, hogy mit örökítünk tovább. Ami a fiatalokat illeti, egy kicsit kultúrmisszió jellege is van a dolognak, fontosnak tartjuk közvetíteni nekik, hogy jó olvasni, az irodalom és a nyelv rendkívül értékes és jó odafigyelni rá.

- Milyen rövid vagy hosszú távú tervei vannak a zenekarnak?

– Rövid távú célunk, hogy jó koncerteket adjunk Erdélyben ez alatt a néhány nap alatt és hogy jó emlékeket hagyjunk hátra az itt élőknek. A hosszú távú cél a következő nagylemez, amit tavasszal szeretnénk megjelentetni. Ennek az előkészületei már folynak, próbálunk, íródnak a dalok, még megy a gyűjtögetés a stúdiózásra. Igyekszünk összerakni egy jó anyagot. Jön a hosszú, hideg és sötét tél, ez jó alkalom erre. Remélhetőleg elkészül tavaszra és lesz egy jó lemezbemutató is.

- Terveznek jövőre Erdélyben is lemezbemutató koncertet?

Jó lenne. Ez a néhány napos turné sem arról szól, hogy ez egyszeri alkalom, ez is megvolt, köszönjük. Szeretnénk évről-évre, vagy legalább 2-3 évente visszajönni ide, bízunk benne, hogy a közönség is szívesen fogad majd.

Szabó Balázs és zenekara
Szabó Balázs Bandája 2009-ben alakult Budapesten. Az eredeti felállásban 2012-ig két nagylemezt készítettek el , a 2010-es „Megcsalogató\" címűt és a 2011-es „Átjárók\"-at. Ezt követően átalakult a zenekar. Szabó Balázs elköszönt addigi zenésztársaitól és újraszervezte zenekarát. Jelenleg a zenekar öttagú, az új felállás zenészei korábban komolyzenét, jazzt és népzenét játszottak. Az együttes tagja: Szabó Balázs – gitár, hegedű, ének, kaval, Harangozó Sebestyén – gitár, ének, Hock Ernő – basszusgitár, nagybőgő Ölveti Mátyás – cselló G. Szabó Hunor – dob, ének.