„Annak ellenére, hogy nem vágytam nagy utazásra, mégis sok olyan helyre jutottam el, amelyekre korábban ámuldozva gondoltam. Életre szóló élmény volt meglátni ezeket a helyeket, de kiderült, hogy nem kell áhítozni, mert mindenhol emberek élnek, mindenhol ugyanúgy folyik le a szenny a kanálison, mint nálunk” – fogalmazott György László.

A gyergyói zenész egy hátizsákkal, gitárral, szájharmonikával, izgatottan szállt repülőre Budapesten azt követően, hogy aláírta szerződését egy munkaközvetítővel. Repülőútja az ausztráliai Sydney-ig tartott, innen indult a 15 emeletes, 2010 utas befogadására alkalmas Sun Princess nevű sétahajó, amelyen önálló zenészként vállalta a vendégek szórakoztatását. Az utazások többsége 11–14 napig tartott, az utasok is ilyen időközönként cserélődtek, ezért a tarsolyban vitt dalok kitartottak, és csak akkor volt szükség újabbakkal bővíteni a repertoárt, amikor hosszabb útra kelt a hajó. Ilyen volt például a 75 napos csendes-óceáni körút, amikor a hallgatóság nagy része végig a járművön maradt. A rövidebb utakon sem kellett a nap 24 órájában énekelnie, a zenészek 2-3 órás műszakra voltak beosztva különböző helyszíneken, és valahányszor kikötött a hajó, ők is szárazföldre léphettek.

„A vízumot, a kijárást a munkáltató cég biztosította, így én is sokszor leszálltam, nézelődtem. Számomra teljesen idegen a hajós élet, valószínűleg azért, mert nem áll közel a mi kultúránkhoz. Ezen az úton rájöttem arra, ki vagyok valójában, és hogy akárhová megyünk, mindenhol magunkkal találkozunk” – részletezte György László. Hozzátette, most már érti, miért mondják azt a székely népmesék, hogy a legény akkor talál igazából önmagára, amikor elmegy szerencsét próbálni a nagyvilágba. László a körúton többek között a Francia Polinézia szigetcsoportot, Malajzia néhány városát, Hongkongot, Szöult, Pekinget, Jokohamát, az alaszkai Juneau-t, Vancouvert, San Franciscót, Honolulut látogatta meg.