Olykor fegyvertelenül állnak a hallgatóság előtt, maszkkal az arcukon, a konfliktus élét elütő viccel a nyelvük hegyén – mondták el múlt heti székelyföldi turnéjuk alkalmával a budapesti Dumaszínház, valamint a Showder Klub humoristái, Kiss Ádám, Janklovics Péter és a csíkdánfalvi származású Zsók Levente.

Amerikai fellépés, színházi előadás és egyéb munka után indultak múlt héten ötállomásos székelyföldi turnéra a Magyarországon és Erdélyben egyaránt nagy népszerűségnek örvendő fellépők. Készült velük számos közös fotó, meglepte őket, hogy a fiatalok magázták őket – mesélték.

A beszélgetésünk helyszínéül szolgáló étteremben sem maradtak irántuk közömbösek a jelenlévők: közelükben a Kiss Ádám On Air Day Tour című, a legelső erdélyi turné alkalmával forgatott tizenkét részes videósorozatot nézték, a címszereplőnek pedig egy másik asztaltársaság kérésére fel kellett állnia ültéből és mosolyognia az ott ülők felé – a lányok, akik bizonyára lelkes Kiss Ádám-rajongók, kimondhatatlanul boldogok voltak, hogy kedvencüket láthatták.

Udvarhelyszéki vakációk

„Csupa szenvedés az élet” – sóhajtott fel Kiss Ádám, aki lelkesen mesélte eddigi székelyföldi élményeit, amelyekben mint kiderült, van bőven, hiszen nem csupán fellépni jár ide. Udvarhelyszék egyébként is nagy kedvence, hiszen az egyik közeli településre jár nyaralni.

Ott elrejtőzhet a világ elől, amikor arra van szüksége, túrázhat, székely beszédet hallhat, ha pedig társasági életet élne, a helyi kocsma arra is tökéletes – az ott lejátszódott jelenetek némelyikét fellépései során meg is osztja a nagyérdeművel.

Nem csak Kiss Ádámnak kapcsolódnak jó élményei térségünkhöz: Zsók Levente nála gyakrabban jelenik meg a székelyudvarhelyi porondon, Janklovics Péter pedig először járt itt fellépni. „Nagy könnyebbség, ha barátunk a közönség” – fejtette ki Janklovics, akinek évtizedes színészi tapasztalata van, emellett magyarországi rádiós műsorokból is ismerhetik hangját, de a Sziget fesztivál reklámarcaként vált igazán ismertté.

Véleménye szerint a színház és a stand-up csupán annyiban hasonlít egymásra, hogy mindkettő közönség előtt zajlik, illetve hogy a magánéleti problémáknak nincs helyük benne: míg egy darabban a színész nem léphet ki szerepéből – mondhatni négy fal között játszik –, a humoristának a negyedik „fal” helyett a közönséggel partnerségben kell kibontakoznia, kevés kivétellel önmagaként.

Ezt Zsók Levente is megerősítette: szerinte elengedhetetlen, hogy az előadó közvetlen kapcsolatot teremtsen a hallgatósággal. Persze jól jön a színházi gyakorlat olyankor, amikor a közönség nem vevő a produkcióra – például Janklovicsnak egyszer a Magna Cum Laude és a Bikini között kellett fellépnie, ami nem volt telitalálat –, mint kiderült, olyankor jön képbe az „arccal a gázsinak” felfogás.

Egy jó közönség előtt azonban a fellépés anyagi vonzata háttérbe szorul, a siker pedig nem feltétlenül a nevető emberek számának függvénye – olykor sokkal nagyobb elégtétel, ha egy poénon csak a társaság egy része mulat, ők azonban kitűnően.

A poén kifejlesztése

A nevettetők azt is beismerték, nem minden sztorinál ragaszkodnak száz százalékban a megtörtént eseményekhez – kiszínezett, kissé átalakított történeteket a múlt heti turné alkalmával is hallhatott a közönség –, ám sok olyan eset van, amit teljességgel hitelesen adnak vissza.

Mint Kiss Ádám elmondta, egy poén kifejlesztése hosszú folyamat – van, hogy csak a huszadik előadásra nyeri el végleges formáját, mindaddig a humorista kísérletezik az előadásmóddal, hangsúllyal, a történet részleteinek tálalásával.

Nem ritka, hogy közeli ismerőseiket, hírességeket vagy akár saját magukat is parodizálják – utóbbi Janklovics szerint olyan, mintha pszichológusnál beszélnék ki a sokszor számukra is kínos témákat. Lélektani hatása azonban más, hiszen a „lélekbúvárok”, vagyis a közönség ki is neveti ezeket.

Ettől eltekintve a humor terápiás hatását mindannyian készségesen elismerik, akárcsak azt, hogy a nevettetők jó részét valamilyen korábbi negatív tapasztalat késztette poéngyártásra: Zsók Leventét például korábban „terrorizálták” az iskolában, s azért öltötte magára a vicces fiú imázsát, hogy kilépjen az áldozatszerepből.

Visszafogott a magyar humor

Nem mintha a kollégák nem figuráznák ki egymást is a színpadon – az viszont csupán szakmai szívatás, nincs mögötte indulat. Vannak azonban olyan témák, amelyek az amerikai stand-uptól eltérően a magyar humorban tabutémáknak számítanak: nem illik például testi fogyatékosságokkal viccelődni – előfordult már, hogy a nézők ilyesmi miatt panaszlevél-áradatot zúdítottak egy humoristára.

A korrektség nagyon fontos a magyar humorban, Amerikában, a stand-up comedy hazájában ennél jóval kevésbé visszafogottak a nevettetők – tudtuk meg az előadóktól, akiket persze nem csak színpadról ismerhetünk: reklámokban, filmekben is feltűnnek.

Zsók Levente, ha Székelyföldön tartózkodik, Csíkdánfalva kulturális referenseként ír pályázatokat, Kiss Ádám pedig nemrég a magyar Playboy címlapfiújává vált – szmokingban –, az idei Év Embere cím nyerteseként.