Tekintetes Községháza!

Tekintetes Községháza!

Régebb, még jóval a vörösök berendezkedése előtti időkben a tekintetes cím/megszólítás testületeket, hatóságokat, közintézményeket is megilletett (a tisztelet kifejezésére használták): Tekintetes Vármegye!, Tekintetes Országgyűlés!, Tekintetes Községháza! stb.

Komoróczy György

2016. február 07., 09:312016. február 07., 09:31

Ezt a címet is – akárcsak a többi hasonlót – 1946-ban eltörölte az akkori törvényhozás. Néhány nappal ezelőtt azt írta az egyik újság, hogy az Országos Diszkriminációellenes Tanács elnöke szerint a hazai magyar elöljárók Strasbourgban „fütyülve nyernék meg\" a községháza felirat miatt folyó pereket. Csíkszeredai politikus szerint viszont törvénymódosításra van szükség a községháza felirat jogszerűvé tételéhez.

Nem kell semmiféle törvénymódosítás – ha az úgynevezett 20 százalékos feltétel megvan –, hisz a most hatályban lévő jogszabály szerint „(...) a közintézmények elnevezését az illető kisebbség anyanyelvén is kifüggeszthetik (...)\". Nyilvánvaló, hogy esetünkben a közintézmény román elnevezésének magyar megfelelőjéről van szó, és semmiképp sem a szabályos magyar forma további – szó szerinti – visszafordítgatásáról, ostobaságokat alkotva ezáltal, amint azt a feljelentő aktivista véli.

A román primărie magyar megfelelőjének kiválasztásában kizárólag a magyar nyelv illetékes! Semmi és senki más! Mert a nyelv – minden emberi nyelv – egyezményes, de önkényes jelekből álló rendszer, olyan kifejező eszközökből áll, amelyeket az egész társadalom elfogadott, használata kollektív szokáson, egyezményen/konvención alapul. Az önkényesség azt is jelenti, hogy a nyelvi jel (a szó) használata nem függhet a beszélő/író szabad választásától.

„Az egyénnek nincs módja arra, hogy egy nyelvi jelen, amely egy nyelvi egységen belül egyszer kialakult, bármit is változtasson.\" (Ferdinand de Saussure svájci nyelvész) Tehát a nyelvi jel nem úgy működik, hogy például jön János bá az esztenáról (nea Ion de la stână), és megmondja nekünk, mit hogyan nevezhetünk... Még arra is fittyet hány a nyelv társadalmi szerepénél fogva, hogy a nagyhatalmi politika miként taszigálta annak idején az országhatárokat.

Az emberi nyelvnek mintegy hatezer változatáról szoktak ma beszélni a szakemberek (magyar, román, angol stb.). Ezt a sok nemzeti nyelvet a szaktudomány rokonsági, azaz genetikai/származási csoportokba sorolja, emellett létezik a nyelvi szerkezet típusai alapján történő osztályozás is. A magyar és a román nyelv közt nincs sem származásbeli, sem tipológiai kapcsolat. Más-más alapnyelvből származnak, és más-más típusúak. Ebből az is következik, hogy mi másképp látunk bizonyos dolgokat, mint a románok, s ezt a szemléletbeli különbséget a nyelvek is tükrözik. Sokszor emlegetett egyszerű példával megvilágítva: mi a házat építő mesterembert kőművesnek hívjuk (mert régen építőköveket faragott), viszont a román szemléletmód ebből a munkából a fal (‚zid\') szerepét emeli ki, ezért zidar a kőműves román megfelelője.

A sok évszázados magyar–román erdélyi nyelvi érintkezés magától értetődőn kétnyelvű szótárak születését is eredményezte. Az akadémiai műhelyekben készült munkákat kiváló magyar és román szaktekintélyek, tudományos testületek tagjai írták és szerkesztették. Neves akadémikus professzorok végezték a szakmai ellenőrzést, a lektorálást. Mindkét nemzeti közösségnek – magyarnak, románnak – hiteles, a társadalmi konvenciónak, a kollektív szokásnak megfelelő nyelvhasználati iránytűt adtak a kezébe.

Készültek kétnyelvű szakszótárak is. Csak kettőt említek: Román–magyar jogi szótár (Kriterion Kiadó, Bukarest, 1978) és Román–magyar közigazgatási szótár (Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége Kiadó, Sepsiszentgyörgy, 2002). Ezekben a becses munkákban is megtalálhatók a román primărie magyar megfelelői, úgymint: polgármesteri hivatal; városháza (városon), községháza (falun). Lehet választani. Ha netán valaki felüti a magyar–román szótárt a községháza szónál, ott van megfelelőként a primărie.

A román értelmező szótár szerint (Akadémiai Kiadó, Bukarest) a primărie a francia primaire, maire származéka. A francia szavak a magyarban városházát, községházát jelentenek. A francia és a román szavak prim- tövének \'elöl\' jelentése alapján vált a település elöljáróságára utaló szóvá. Természetesen a polgármester is az elöljáróság tagja, mi több: ő a feje. Ezért községháza a falusi elöljáróság épülete, és városháza a városi elöljáróságé.

E szavak székelyföldi/erdélyi használatára közel 500 éves példákat is találni lehet az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tárban. Városháza: ‚a várost vezető testület hivatali helyiségeit magában foglaló épület\'; (mai helyesírással): Enyedi Lőrinc kovács csinált a városházára az ablakra vasrudakat (1559). A községháza is, a városháza is feliratként a magyar közösségnek szól. Nekünk nincs kifogásunk ellenük. Kívülálló pedig ne szóljon bele nyelvünk dolgaiba! A románoknak ott az azonos értelmű, jó megfelelő: a primărie. Ők is értik, miről van szó. Akkor mégis mi a gond?

Röviden: a csíkkozmási vagy a madéfalvi községházapert egy nyelvi dolgokban is jól felkészült ügyvéddel simán meg lehetett volna nyerni, persze a bíró is levehette volna polcáról a már említett jogi vagy közigazgatási szótárt. Ha ezt idejekorán teszi, talán le sem tárgyalja, visszadobja a beadványt. Még egy kérdés: miféle európai méltóságról papolnak azok, akik mások méltóságát lábbal tiporják épp nyelvhasználati perekkel?! A diktatúra sötét időszakát juttatva eszünkbe. Nem Strasbourg, inkább Brüsszel kellene ránk vesse vigyázó szemeit. Megelőzésképpen.

A szerző székelyudvarhelyi nyelvművelő, közíró

szóljon hozzá! Hozzászólások

Ezek is érdekelhetik

A rovat további cikkei

2018. július 21., szombat

Holdra szálláshoz fogható szellemi megvalósítás – Kovács István unitárius lelkész ember és vallás szabadságáról

Aki komolyan veszi a saját vallását, komolyan tudja venni a másikat a maga vallásosságának megélésében, el tudja fogadni, hogy ő azon az úton keresi az üdvösségét – jelentette ki a lapunknak adott interjúban Kovács István sepsiszentgyörgyi unitárius lelkész.

Holdra szálláshoz fogható szellemi megvalósítás – Kovács István unitárius lelkész ember és vallás szabadságáról
2018. július 07., szombat

Vegyük az adást, ne csak az érettségit

Tanár úr, az osztályból 18-an vették az érettségit! – jelentette büszkén az egyik tanítványom, amikor az eredményekről érdeklődtem. Nem ez volt a legalkalmasabb pillanat, hogy a magyartalan megfogalmazásra felhívjam a figyelmét, de ez az egyetlen mondat nagyon sok mindenről árulkodik.

Vegyük az adást, ne csak az érettségit
Vegyük az adást, ne csak az érettségit
2018. július 07., szombat

Vegyük az adást, ne csak az érettségit

2018. július 01., vasárnap

Kétszáz éve született Semmelweis Ignác, az anyák tragikus sorsú megmentője

Kétszáz éve született Semmelweis Ignác, „az anyák megmentője” (1818. július 1. – 1865. augusztus 13.). Tragikus sorsú orvos, akinek a temetésén sem kollégái, sem családtagjai nem jelentek meg.

Kétszáz éve született Semmelweis Ignác, az anyák tragikus sorsú megmentője
2018. június 02., szombat

Egész Erdélyt bejárja az igazságos király - Csibi Krisztina, a Magyarság Háza igazgatója a Mátyás király emlékév jelentőségéről

A kolozsvári Mátyás-napok, majd a sepsiszentgyörgyi Szent György Napok után egyre több erdélyi helyszínen találkozhatnak majd az érdeklődők Mátyás királyt és korát idéző programokkal, rendezvényekkel. Az Erdély-szerte esedékes megemlékezésekről a budapesti Magyarság Háza igazgatóját, Csibi Krisztinát kérdeztük.&a

Egész Erdélyt bejárja az igazságos király - Csibi Krisztina, a Magyarság Háza igazgatója a Mátyás király emlékév jelentőségéről
2018. május 06., vasárnap

Megmenthető a magyar orvosképzés? – Kincses Előd marosvásárhelyi ügyvéd írása

Marosvásárhelyi és bukaresti peres tapasztalatom alapján a leghatározottabban ki merem jelenteni azt, hogy a teljes körű magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzés jövője jogi eszközökkel nem biztosítható.

Megmenthető a magyar orvosképzés? – Kincses Előd marosvásárhelyi ügyvéd írása
2018. április 22., vasárnap

Quo vadis, vásárhelyi magyar orvos­képzés?

‚Oktatótársaim és a magyar hallgatók nevében ma is azt vallom: mi szinte minden lehetségeset megtettünk a demokrácia keretei között, szűkösnek bizonyuló eszköztárunkból ennyire tellett. A helyzet meghaladott bennünket. Mi, tanárok és diákok elsősorban a magyar oktatás lehetőségének a megteremtésében vagyunk, lehetünk felelősek. A kisebbs&am

Quo vadis, vásárhelyi magyar orvos­képzés?
Quo vadis, vásárhelyi magyar orvos­képzés?
2018. április 22., vasárnap

Quo vadis, vásárhelyi magyar orvos­képzés?

2018. április 15., vasárnap

Politikai kérdés az európai kisebbségvédelem – Szalayné Sándor Erzsébet az Európa Tanács romániai jelentéséről

Nem jogi, hanem politikai döntés kérdése, hogy mennyire állítható a nemzetközi jog a kisebbségvédelem szolgálatába – jelentette ki a Krónikának adott interjúban Szalayné Sándor Erzsébet, az Európa Tanács nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezménye tanácsadó bizottságának tagja.

Politikai kérdés az európai kisebbségvédelem – Szalayné Sándor Erzsébet az Európa Tanács romániai jelentéséről
2018. április 09., hétfő

Nyelvgazdagító, megmentett székely szókincs - Sántha Attila a Bühnagy székely szótárról

Újabb székelyföldi bemutatókörúton ismerheti meg a nagyközönség a napokban Sántha Attila nemrég napvilágot látott Bühnagy székely szótárát. A kötet megszületéséről, a gyűjtőmunkáról, a székely nyelvi örökségről kérdeztük Sántha Attilát.

Nyelvgazdagító, megmentett székely szókincs - Sántha Attila a Bühnagy székely szótárról
2018. március 25., vasárnap

Szervesülő közeg a Kárpát-medencei irodalom – interjú a friss József Attila-díjas Karácsonyi Zsolt költővel

A vers műfordítás egy ismeretlen nyelvből, a Kárpát-medencében írott mai irodalom egyre inkább szervesülő közegnek tekinthető, és fontosak az olvasókkal való személyes találkozások – ezt vallja többek közt Karácsonyi Zsolt kolozsvári költő, aki március 15. alkalmával vett át József Attila-díjat Budapesten.

Szervesülő közeg a Kárpát-medencei irodalom – interjú a friss József Attila-díjas Karácsonyi Zsolt költővel
2018. március 18., vasárnap

Külön bejáratú, képlékeny igazságok hálójában – Valóságérzékelésünk szubjektivitása az Illegitim című kolozsvári előadásban

Mindenki másként látja, fogja fel és értelmezi a valóságot. Amit látunk, képlékeny, és ha csak kicsit is más szögből próbáljuk nézni mindazt, ami körülvesz bennünket, máris változik a perspektíva, módosulhatnak nemcsak benyomásaink, de véleményünk is.

Külön bejáratú, képlékeny igazságok hálójában – Valóságérzékelésünk szubjektivitása az Illegitim című kolozsvári előadásban