Újabb jelentős korrupciós botrány borzolja az idegeket Romániában. Ezúttal más személyek – többek között bírák – mellett a kormányzó Szociáldemokrata Párt (PSD) több befolyásos politikusát is azzal gyanúsítják, hogy bűnszervezethez csatlakozva, befolyásukat felhasználva megpróbáltak odahatni az illetékes hatóságokra, hogy törvényellenesen szolgáltassanak vissza bizonyos ingatlanokat. jelentős kiterjedésű erdő- és mezőgazdasági területeket, illetve épületeket.
2014. november 01., 12:232014. november 01., 12:23
Az ügyben a PSD olyan befolyásos, veterán politikusai érintettek, mint Viorel Hrebenciuc és Ilie Sârbu, Victor Ponta miniszterelnök apósa. Ez utóbbi miatt – illetve azért is, mert az érintett politikusok a PSD vezetői közé tartoznak – ismét csak fölmerülhetett a szociáldemokraták által sokszor hangoztatott gyanú, miszerint a DNA valójában nem önszántából, hanem a PSD legfőbb ellenfele, Traian Băsescu államfő politikai utasítására cselekszik.
Bár az nehezen hihető, hogy egy ilyen horderejű ügyet csak úgy kitalálnak, a leleplezés időzítése – az államfő-választási kampány kellős közepén, miközben a vasárnapi voksolás legnagyobb esélyese a felmérések szerint épp a PSD jelöltje – mindenképpen elgondolkodtató.
Ugyanakkor a magyar közösség számára nem feltétlenül ez a legfontosabb szempont. Az utóbbi hónapokban észrevehető, hogy a hatóságok, illetve a politikusok egyre többet foglalkoznak a visszaszolgáltatások ügyével. Számos olyan ügy került nyilvánosságra, amely kapcsán gyanítható, hogy jogellenesen kerültek állami vagy önkormányzati tulajdonban lévő ingatlanok magánszemélyek kezébe. Ezek kapcsán pedig fölmerült az egész restitúciós folyamat felülvizsgálatának szükségessége.
Magyar szempontból mindez rendkívül fontos, hiszen – bár még számos, egykor magyar egyházi vagy egyesületi, illetve magánszemélyek tulajdonában lévő ingatlan visszaszolgáltatása késlekedik – jelentős mennyiségű ingatlant szolgáltattak vissza a magyar tulajdonosoknak. A korrupciós ügyek kapcsán ugyanakkor egyes, szélsőséges román politikai körökben egyre többször hangoztatják, hogy a teljes restitúciós folyamat átvizsgálása során különös figyelmet kell szentelni a magyaroknak visszajuttatott tulajdonelemekre.
Egyesek azt sugallják ugyanis, hogy az érintett iskolák, székházak, esetleg erdők vagy mezőgazdasági területek soha nem is voltak magyar tulajdonban, csupán a restitúciós testület megvesztegetésével jutottak hozzá az „ősi román” ingatlanokhoz. Ennek egyik legszembeötlőbb példája a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium ügye, amely kapcsán már számos ürügyet felhoztak annak bizonyítására, hogy az iskolaépület nem a református egyházat, hanem az önkormányzatot illeti, annak ellenére, hogy maga az önkormányzat is jelezte: sohasem állt a tulajdonában az épület, és nem is tart igényt rá.
Egy másik, soviniszta román körök részéről gyakran elhangzó, a valósággal köszönő viszonyban sem lévő elmélet, miszerint a magyarok már csak azért is jogtalanul kérik az ingatlanokat, mivel a trianoni diktátum után a román állam kárpótolta őket – holott itt nem a Trianon, hanem a kommunista hatalomátvétel után elorzott ingatlanokról van szó.
Mindezek fényében fontos, hogy a magyar közösség politikai képviselői és különböző illetékesei nyomon kövessék a fejleményeket, nehogy a korrupciós ügyeket ürügyként felhasználva próbálja meg a hatalom utólagosan illegitimmé nyilvánítani még azokat az ingatlanszolgáltatásokat is, amelyek amúgy teljesen törvényesen zajlottak, ám az ingatlanok magyar tulajdonba kerültek, visszavetve ezzel az erdélyi és partiumi román térfoglalást.
Mensura Transylvanica Politikaelemző Csoport
Aki komolyan veszi a saját vallását, komolyan tudja venni a másikat a maga vallásosságának megélésében, el tudja fogadni, hogy ő azon az úton keresi az üdvösségét – jelentette ki a lapunknak adott interjúban Kovács István sepsiszentgyörgyi unitárius lelkész.
Tanár úr, az osztályból 18-an vették az érettségit! – jelentette büszkén az egyik tanítványom, amikor az eredményekről érdeklődtem. Nem ez volt a legalkalmasabb pillanat, hogy a magyartalan megfogalmazásra felhívjam a figyelmét, de ez az egyetlen mondat nagyon sok mindenről árulkodik.
Kétszáz éve született Semmelweis Ignác, „az anyák megmentője” (1818. július 1. – 1865. augusztus 13.). Tragikus sorsú orvos, akinek a temetésén sem kollégái, sem családtagjai nem jelentek meg.
A kolozsvári Mátyás-napok, majd a sepsiszentgyörgyi Szent György Napok után egyre több erdélyi helyszínen találkozhatnak majd az érdeklődők Mátyás királyt és korát idéző programokkal, rendezvényekkel. Az Erdély-szerte esedékes megemlékezésekről a budapesti Magyarság Háza igazgatóját, Csibi Krisztinát kérdeztük.&a
Marosvásárhelyi és bukaresti peres tapasztalatom alapján a leghatározottabban ki merem jelenteni azt, hogy a teljes körű magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzés jövője jogi eszközökkel nem biztosítható.
‚Oktatótársaim és a magyar hallgatók nevében ma is azt vallom: mi szinte minden lehetségeset megtettünk a demokrácia keretei között, szűkösnek bizonyuló eszköztárunkból ennyire tellett. A helyzet meghaladott bennünket. Mi, tanárok és diákok elsősorban a magyar oktatás lehetőségének a megteremtésében vagyunk, lehetünk felelősek. A kisebbs&am
Nem jogi, hanem politikai döntés kérdése, hogy mennyire állítható a nemzetközi jog a kisebbségvédelem szolgálatába – jelentette ki a Krónikának adott interjúban Szalayné Sándor Erzsébet, az Európa Tanács nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezménye tanácsadó bizottságának tagja.
Újabb székelyföldi bemutatókörúton ismerheti meg a nagyközönség a napokban Sántha Attila nemrég napvilágot látott Bühnagy székely szótárát. A kötet megszületéséről, a gyűjtőmunkáról, a székely nyelvi örökségről kérdeztük Sántha Attilát.
A vers műfordítás egy ismeretlen nyelvből, a Kárpát-medencében írott mai irodalom egyre inkább szervesülő közegnek tekinthető, és fontosak az olvasókkal való személyes találkozások – ezt vallja többek közt Karácsonyi Zsolt kolozsvári költő, aki március 15. alkalmával vett át József Attila-díjat Budapesten.
Mindenki másként látja, fogja fel és értelmezi a valóságot. Amit látunk, képlékeny, és ha csak kicsit is más szögből próbáljuk nézni mindazt, ami körülvesz bennünket, máris változik a perspektíva, módosulhatnak nemcsak benyomásaink, de véleményünk is.
szóljon hozzá!