Mindent azért nem szabad lenyelni

Mindent azért nem szabad lenyelni

Fotó: oliverschopf.com

Be kell vallani: mi, magyarok ugyancsak büszkék, szókimondók, és elég gyorsan haragra gerjedők vagyunk. Ezeket a tulajdonságokat tehát másoknak is el kellene néznünk, de azért ami sok, az sok. Ha az angolszászok úgymond „pimaszkodnak” velünk, azt könnyeben elnézzük, hiszen velük soha nem volt közvetlen kapcsolatunk, a történelmi múlt is különböző, például az angol és amerikai történelemhez viszonyítva.

Hollai Hehs Ottó

2016. május 29., 13:352016. május 29., 13:35

Ha ők szeretnek minket, azt nem a közvetlen kapcsolatok tapasztalatai révén teszik, hanem inkább azon a pár száz, pár ezer odavetődött magyaron keresztül, akik ezekben az országokban letelepedtek, legtöbbjük jeles művész vagy ismert tudós volt. Amerikában a műveltebb réteg – a „marslakók legendáját\" ismerve – a magyar ész, a magyar alkotózseni teljesítőképességéről győződött meg, a középréteg pedig 1956 dicsőséges szabadságharcáról hallott. (Mivel a világ nem tudta hova tenni, hogy Magyarországról a 20. században futószalagon érkeznek a tehetségek, magyarázatként különböző elméleteket gyártottak. Az egyik ilyen – inkább vicces, mint komoly – teória az volt, hogy ezek az emberek valójában a Marsról érkezett látogatók – szerk. megj.)
A német nyelvűekkel egészen más a kapcsolatunk. Velük együtt vergődtünk előre ezeréves történelmünk folyamán, első királynénk bajor hercegnő volt, az osztrákok pedig évszázadokon keresztül gyámkodtak felettünk. Most velük van a legtöbb bajunk.

A német politika együgyű, zavaros, és semmi előretekintés nincs benne, a migránskérdésben teljesen kiszolgálják a globalizáló, multikulturális szándékokat. A német média a jelenlegi hatalom szócsöve lett, és erősen támad minden olyan szándékot, mely a hivatalos német politikának ellentmond. Az osztrákok is ugrálnak, bizonytalanok, a társadalom megosztott, a vidék nemzetiesen gondolkodó többsége fél az idegenektől, nem támogatja a Közel-Keletről Európába csalogatott muszlim tömegek „rendszeres\" és szervezett szétosztását az Unión belül. Az évtizedek óta kormányzó szociáldemokrata baloldal pedig a hivatalos német, illetve brüsszeli szándék támogatója, és bár korlátozná a bevándorlást, elvileg nem ellenzi idegen kultúrájú vendégmunkások jelenlétét az országban.

A pár napja lemondott osztrák kancellár, Werner Faymann kimondottan arcátlan Orbán-elle­nes kijelentéseire egész Magyar­ország felhördült (kivéve a gyurcsányista baloldal kajabálóit), de csodálkozni nem kell, ha tudjuk, hogy Faymann úr a nyolcvanas évek elején a Fiatal Szocialisták Bécsi Egyesületének elnökeként egyik aktivistája volt az „Anti Pápa Fesztivál\" szervezésének, amellyel a II. János Pál pápa látogatása ellen tiltakoztak. A katolikus Habsburg-család utódai a mai Ausztriában a keresztény világ első emberét be sem engednék országukba. Az új kancellár, Christian Kern sokban nem különbözhet elődjétől, mert alig pár nappal beiktatása után már hangosan, de rém bután bírálta a magyar miniszterelnököt. Most ismét mérgelődünk, és haragszunk az osztrák szomszédra.

Mi bajuk van ezeknek az embereknek Magyarországgal, és az ország kormányzásával? Miért nem bírálják a ténylegesen diktatórikusan kormányzó török „nagyvezért\", aki egyszerűen bezáratja az újságírókat, és aki szégyentelenül egész Európát zsarolja. És a puha agyú brüsszeli politikusok ez ellen alig-alig szólalnak fel. Milyen világban élünk, ahol a nép akaratát, a többség elképzeléseit egyáltalán nem veszik tekintetbe, és csak az történik, ami egyes érdekcsoportoknak megfelel? Európa politikusai még mindig nem látják, hogy itt nem fajgyűlöletről van szó vagy vallási hóbortról, nem arabellenességről, hanem arról az egyszerű tényről, hogy Európa kétezer éves keresztény kultúrája veszélyeztetve van. Ha a muszlim tömegek elszaporodnak Európa országaiban, akkor egyszerűen elpusztul Dante, Molière, Shakespeare, Schiller kultúrája, akkor már nem kell a humanizmust és a reneszánszot tanítani az iskolákban, nem kell Petőfit és Adyt szavalni, és Luther zsoltárai is feleslegesek lesznek. Ezek tények, ezt nem lehet megcáfolni. Szaud-Arábia vagy Irán, de a többi erős iszlám állam sem engedi, hogy a keresztény kultúrát területén terjesszék. Talán jogosan, de mi ezt nem is akarjuk. Akkor miért engednénk át a keresztény Európát az iszlámnak? De aki ateista vagy neoliberális, vagy ki tudja miben hisz, annak sen mindegy, hogy a jövő Európája milyen irányba halad előre.

Vagy mégis? Vannak őrültek, akik elképzelik, hogy ezt a színes, ezer mozaikból összerakott, változatosságában érdekes világot, ami eddig, ha nehezen is, de lépegetett előre, most össze lehet keverni. Nem számít semmi, se bőrszín, se vallás, se nemzeti önérzet, se vallási hovatartozás, szóval semmi, csak szorgalmasan dolgozzunk a világcégek hasznára, engedelmeskedjünk a milliárdosok akaratának, és legyünk szürke, ismeretlen állampolgára egy olyan hatalmas világtársadalomnak, amit egy világkormány irányít? Szóval törődjünk bele, hogy számok leszünk, adatok, statisztika a világ GDP-termelése és -fogyasztása könyvelésében? Hát nem, a világ népei nem ezt akarják! Meg akarnak maradni kínainak, japánnak, németnek és arabnak, de magyarnak és románnak is. Meg akarunk maradni keresztényeknek, még ha nem is hiszünk a szentháromságban, és szeretnénk, ha a kínai is tovább olvasná Konfuciust, és az arab forduljon továbbra is többször egy nap Mekka felé, és a zsidó növesszen pajeszt, ha ezt így érzi jónak.

Rövid és ideges szavak ezek, de tudom, hogy olvasóim megértenek. Tudom, hogy a többség elképzelését tolmácsolom. És azt is tudom, hogy az arcátlan kancellárok ideje leáldozóban van, mert nem az igazságot képviselik, nem a nép akaratát tolmácsolják. Különben már volt egyszer egy osztrák, akiből kancellár lett, és hangzatos „igéivel\" megbolondította a fél világot. Ez nem összehasonlítás, csak emlékeztetés, hogy vigyázni kell a szavak szerepére, mert a szónak ereje van. Lehet építő, de lehet nagyon romboló is.

A magyarság nagyjából elfelejtette a Habsburg-időket, és szeretne nyugati szomszédjával a legjobb egyetértésben és együttműködésben élni. Talán vannak osztrák politikusok, akik ugyanígy gondolkodnak.

A szerző Németországban élő publicista

szóljon hozzá! Hozzászólások

Ezek is érdekelhetik

A rovat további cikkei

2018. július 21., szombat

Holdra szálláshoz fogható szellemi megvalósítás – Kovács István unitárius lelkész ember és vallás szabadságáról

Aki komolyan veszi a saját vallását, komolyan tudja venni a másikat a maga vallásosságának megélésében, el tudja fogadni, hogy ő azon az úton keresi az üdvösségét – jelentette ki a lapunknak adott interjúban Kovács István sepsiszentgyörgyi unitárius lelkész.

Holdra szálláshoz fogható szellemi megvalósítás – Kovács István unitárius lelkész ember és vallás szabadságáról
2018. július 07., szombat

Vegyük az adást, ne csak az érettségit

Tanár úr, az osztályból 18-an vették az érettségit! – jelentette büszkén az egyik tanítványom, amikor az eredményekről érdeklődtem. Nem ez volt a legalkalmasabb pillanat, hogy a magyartalan megfogalmazásra felhívjam a figyelmét, de ez az egyetlen mondat nagyon sok mindenről árulkodik.

Vegyük az adást, ne csak az érettségit
Vegyük az adást, ne csak az érettségit
2018. július 07., szombat

Vegyük az adást, ne csak az érettségit

2018. július 01., vasárnap

Kétszáz éve született Semmelweis Ignác, az anyák tragikus sorsú megmentője

Kétszáz éve született Semmelweis Ignác, „az anyák megmentője” (1818. július 1. – 1865. augusztus 13.). Tragikus sorsú orvos, akinek a temetésén sem kollégái, sem családtagjai nem jelentek meg.

Kétszáz éve született Semmelweis Ignác, az anyák tragikus sorsú megmentője
2018. június 02., szombat

Egész Erdélyt bejárja az igazságos király - Csibi Krisztina, a Magyarság Háza igazgatója a Mátyás király emlékév jelentőségéről

A kolozsvári Mátyás-napok, majd a sepsiszentgyörgyi Szent György Napok után egyre több erdélyi helyszínen találkozhatnak majd az érdeklődők Mátyás királyt és korát idéző programokkal, rendezvényekkel. Az Erdély-szerte esedékes megemlékezésekről a budapesti Magyarság Háza igazgatóját, Csibi Krisztinát kérdeztük.&a

Egész Erdélyt bejárja az igazságos király - Csibi Krisztina, a Magyarság Háza igazgatója a Mátyás király emlékév jelentőségéről
2018. május 06., vasárnap

Megmenthető a magyar orvosképzés? – Kincses Előd marosvásárhelyi ügyvéd írása

Marosvásárhelyi és bukaresti peres tapasztalatom alapján a leghatározottabban ki merem jelenteni azt, hogy a teljes körű magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzés jövője jogi eszközökkel nem biztosítható.

Megmenthető a magyar orvosképzés? – Kincses Előd marosvásárhelyi ügyvéd írása
2018. április 22., vasárnap

Quo vadis, vásárhelyi magyar orvos­képzés?

‚Oktatótársaim és a magyar hallgatók nevében ma is azt vallom: mi szinte minden lehetségeset megtettünk a demokrácia keretei között, szűkösnek bizonyuló eszköztárunkból ennyire tellett. A helyzet meghaladott bennünket. Mi, tanárok és diákok elsősorban a magyar oktatás lehetőségének a megteremtésében vagyunk, lehetünk felelősek. A kisebbs&am

Quo vadis, vásárhelyi magyar orvos­képzés?
Quo vadis, vásárhelyi magyar orvos­képzés?
2018. április 22., vasárnap

Quo vadis, vásárhelyi magyar orvos­képzés?

2018. április 15., vasárnap

Politikai kérdés az európai kisebbségvédelem – Szalayné Sándor Erzsébet az Európa Tanács romániai jelentéséről

Nem jogi, hanem politikai döntés kérdése, hogy mennyire állítható a nemzetközi jog a kisebbségvédelem szolgálatába – jelentette ki a Krónikának adott interjúban Szalayné Sándor Erzsébet, az Európa Tanács nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezménye tanácsadó bizottságának tagja.

Politikai kérdés az európai kisebbségvédelem – Szalayné Sándor Erzsébet az Európa Tanács romániai jelentéséről
2018. április 09., hétfő

Nyelvgazdagító, megmentett székely szókincs - Sántha Attila a Bühnagy székely szótárról

Újabb székelyföldi bemutatókörúton ismerheti meg a nagyközönség a napokban Sántha Attila nemrég napvilágot látott Bühnagy székely szótárát. A kötet megszületéséről, a gyűjtőmunkáról, a székely nyelvi örökségről kérdeztük Sántha Attilát.

Nyelvgazdagító, megmentett székely szókincs - Sántha Attila a Bühnagy székely szótárról
2018. március 25., vasárnap

Szervesülő közeg a Kárpát-medencei irodalom – interjú a friss József Attila-díjas Karácsonyi Zsolt költővel

A vers műfordítás egy ismeretlen nyelvből, a Kárpát-medencében írott mai irodalom egyre inkább szervesülő közegnek tekinthető, és fontosak az olvasókkal való személyes találkozások – ezt vallja többek közt Karácsonyi Zsolt kolozsvári költő, aki március 15. alkalmával vett át József Attila-díjat Budapesten.

Szervesülő közeg a Kárpát-medencei irodalom – interjú a friss József Attila-díjas Karácsonyi Zsolt költővel
2018. március 18., vasárnap

Külön bejáratú, képlékeny igazságok hálójában – Valóságérzékelésünk szubjektivitása az Illegitim című kolozsvári előadásban

Mindenki másként látja, fogja fel és értelmezi a valóságot. Amit látunk, képlékeny, és ha csak kicsit is más szögből próbáljuk nézni mindazt, ami körülvesz bennünket, máris változik a perspektíva, módosulhatnak nemcsak benyomásaink, de véleményünk is.

Külön bejáratú, képlékeny igazságok hálójában – Valóságérzékelésünk szubjektivitása az Illegitim című kolozsvári előadásban