KÖNYVESPOLC – Cs. Kovács Katalin lélektani regényt tesz le az asztalunkra. A háttér, a miliő tehát másodlagos, a lélekrajzon van a lényeg. A szerző is inkább lélekbúvár, semmint szociológus, hősének és a tetteinek a pszichológiai alapjait, belső logikáját boncolja-elemezi.
2016. január 24., 12:392016. január 24., 12:39
2016. január 24., 12:462016. január 24., 12:46
A kinagyított belső világ van az előtérben, ehhez képest a mellékszereplők, a cselekmény, a környezet, sőt maga az idő is második vonalban maradhatnak.
De azért dióhéjban, a gördülékeny szöveghez képest igencsak száraz dióhéjban a cselekményt is foglaljuk össze. Molnár János gyermektelen, özvegy, középkorú építésvezető mérnök, az aranykorban szökött ki Kolozsvárról Ausztriába, ahová később feleségét, Jennyt is kiszöktette.
Anyagi értelemben vett sikertörténetüket váratlan tragédia szakítja félbe: Jenny és még meg sem született gyermeke autóbalesetben életüket vesztik. János – Ausztriában immár Johann – nagyon nehezen tudja feldolgozni a kettős gyászt, különösen a lehető legnagyobb veszteséget, élettársa elvesztését.
Tulajonképpen erről a belső folyamatról, korábbi sorozatos veszteségei után erről a legnagyobb és végső csapásról, a gyászról és a gyász feldolgozásáről szól ez a regény.
Hogyha nem a legkisebb lelki rezdülésekre is érzékeny tollú író, hanem egy szenvtelen pszichológus szemével néznénk a helyzetét, azt mondhatnánk, hogy Jánosnál halmozottan összejöttek a – szaknyelven szólva – komplikált gyászra hajlamosító összes tényezők. Miután már sorra elvesztette szülőföldjét, rokonságát, barátait, most váratlanul és erőszakosan egyszerre pusztul el a két legfontosabb emberi kapcsolata, a jelenét betölteni hivatott felesége és vele együtt jövőjének a reménysége, még meg sem született gyermeke is.
És jönnek utána sorra a további veszteségek, pontosabban fogalmazva egy új életkezdet depresszió miatt kihagyott esélyei. Felkínálkozik egy újabb párkapcsolat, elmenekül előle. Hívnák a vidám barátok is, emigráns sorstársak. Bécs, sör, magyar nóta, cigányzene, otthoni nosztalgia, ez sem jön be neki. Megmagyarázhatatlan bűntudat gyötri, gyermekkorától kezdve felidézi, újraéli kapcsolatuk állomásait. Sorra veszi kézbe a Jennytől hátramaradt tárgyakat. Egy alkalommal felpróbálja felesége parókáját, később a ruhadarabjait is. Lassan-lassan játszani kezd a női léttel, először csak magában, később kíváncsian az utcára is kimerészkedik. Maga sem veszi észre, hogy pontosabban mikor, de idővel Herr Johannból Frau Johannává változik, olyannyira, hogy megjátszott nőiességében már társaságba is merészkedik.
A másik szálon, a Kolozsváron maradt anyjához, testvéreihez is feslenek a kapcsolatok. Édesanyja halála után az örökségre aspiráló testvérei szinte kitaszítják maguk közül. Sorra bezárulnak előtte a múltjába visszavezető utak, úgy tűnik, végleg lelki börtönének a foglya marad. Mint aki magába zárkózik, és egyszercsak elveszíti a kulcsot. De nem. Szerencséjére, ahogy mondani szokták, ha bezárul mögötted egy ajtó, kinyílik majd előtted egy másik. Hogy melyik, azt nem árulnám el, a történet végét sem, tessék majd a könyvből elolvasni.
Nem a legkönnyebb olvasmány, de a szépen, mondhatnám költőien megkomponált mondatok sokat segítenek. Olvasói kedvcsinálóként hadd álljon itt határsértő menekülésének egy izgalmasabb részlete. Hősünk budapesti társaskiránduláson válik le romániai csoportjától, vonatjegyet vált Sopronig, ahonnan a Fertő-tó, a határ felé veszi az irányt:
„Sötétség. Hangok. Borzalom. Kétség: barát vagy ellenség hangja közeledik?
Ha ellenség, akkor... Ha barát, akkor...
Hallgatni, meghúzódni, remélni...
Vég nélkülinek tetsző út valahova a sötétben. Víz. Ladik. Lélekvesztó ringatózás a csobbanó csendben. »Csak egyenesen előre ússzon! Fél óráig nincs járőr! Gyorsan!« Hideg. Csend. Rettenetes magány. Kiszolgáltatottság. Lucskos sötétségben reszket az egész teste. Gyorsan, hangtalanul úszni, minden gyanús hangra víz alá bukni, fürkészni a sejtelmes ismeretlenséget. Ólomnehéz, végeláthatatlan éjszaka.\"
A rabságból a szabadságba, ínségből a jólétbe, Keletről Nyugatra való menekülés ezúttal sikerül. De mindennek, még a jólétnek és a szabadságnak is meg kell fizetni a magasra szabott árát. Megtörténik gyakran, hogy sikeres ember is csöbörből vödörbe esik. A gyökértelenségből, a másságból és az idegenségből, a magára maradt lélek szorongásaiból el lehet-e menekülni egyáltalán?
Cs. Kovács Katalin: Arc(más)ok árnyékban, Avalon kiadó, Kolozsvár, 2015
Aki komolyan veszi a saját vallását, komolyan tudja venni a másikat a maga vallásosságának megélésében, el tudja fogadni, hogy ő azon az úton keresi az üdvösségét – jelentette ki a lapunknak adott interjúban Kovács István sepsiszentgyörgyi unitárius lelkész.
Tanár úr, az osztályból 18-an vették az érettségit! – jelentette büszkén az egyik tanítványom, amikor az eredményekről érdeklődtem. Nem ez volt a legalkalmasabb pillanat, hogy a magyartalan megfogalmazásra felhívjam a figyelmét, de ez az egyetlen mondat nagyon sok mindenről árulkodik.
Kétszáz éve született Semmelweis Ignác, „az anyák megmentője” (1818. július 1. – 1865. augusztus 13.). Tragikus sorsú orvos, akinek a temetésén sem kollégái, sem családtagjai nem jelentek meg.
A kolozsvári Mátyás-napok, majd a sepsiszentgyörgyi Szent György Napok után egyre több erdélyi helyszínen találkozhatnak majd az érdeklődők Mátyás királyt és korát idéző programokkal, rendezvényekkel. Az Erdély-szerte esedékes megemlékezésekről a budapesti Magyarság Háza igazgatóját, Csibi Krisztinát kérdeztük.&a
Marosvásárhelyi és bukaresti peres tapasztalatom alapján a leghatározottabban ki merem jelenteni azt, hogy a teljes körű magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzés jövője jogi eszközökkel nem biztosítható.
‚Oktatótársaim és a magyar hallgatók nevében ma is azt vallom: mi szinte minden lehetségeset megtettünk a demokrácia keretei között, szűkösnek bizonyuló eszköztárunkból ennyire tellett. A helyzet meghaladott bennünket. Mi, tanárok és diákok elsősorban a magyar oktatás lehetőségének a megteremtésében vagyunk, lehetünk felelősek. A kisebbs&am
Nem jogi, hanem politikai döntés kérdése, hogy mennyire állítható a nemzetközi jog a kisebbségvédelem szolgálatába – jelentette ki a Krónikának adott interjúban Szalayné Sándor Erzsébet, az Európa Tanács nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezménye tanácsadó bizottságának tagja.
Újabb székelyföldi bemutatókörúton ismerheti meg a nagyközönség a napokban Sántha Attila nemrég napvilágot látott Bühnagy székely szótárát. A kötet megszületéséről, a gyűjtőmunkáról, a székely nyelvi örökségről kérdeztük Sántha Attilát.
A vers műfordítás egy ismeretlen nyelvből, a Kárpát-medencében írott mai irodalom egyre inkább szervesülő közegnek tekinthető, és fontosak az olvasókkal való személyes találkozások – ezt vallja többek közt Karácsonyi Zsolt kolozsvári költő, aki március 15. alkalmával vett át József Attila-díjat Budapesten.
Mindenki másként látja, fogja fel és értelmezi a valóságot. Amit látunk, képlékeny, és ha csak kicsit is más szögből próbáljuk nézni mindazt, ami körülvesz bennünket, máris változik a perspektíva, módosulhatnak nemcsak benyomásaink, de véleményünk is.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!