Angela Merkel német kancellár budapesti látogatása is nagy vitákra ösztönzött, de Vlagyimir Putyin orosz elnök múlt heti vizitje után még nagyobb lett a berzenkedés, elsősorban baloldali körökben. Pedig nem történt világméretű esemény.
2015. február 25., 18:362015. február 25., 18:36
Budapest végeredményben nem egy politikai központ, kicsiny ország vagyunk, a „nagy kaliberű” látogatók ritkábban térnek be hozzánk. Amit nagyon furcsállok, hogy a magyar politikai pártok között a legkisebb együttműködési szándék sincs, az ellenzék szerepe kizárólag a kormány ócsárolására szorítkozik.
Merkeltől azt várták, hogy majd „megleckézteti” a magyar miniszterelnököt, Putyin szívélyes fogadtatása, az oroszokkal kötött szerződések pedig – szerintük – hazaárulásnak minősülnek Orbán Viktor részéről. Az ehhez hasonló vélemények részben dühöt, részben szomorúságot hoztak bennem felszínre. Az egész egy politikai agyrém, nem más, mint gyűlölködés, dühöngés, a kákán is csomót keresők szélmalomharca. Az átlagpolgár, aki távol áll a politika „bűvkörétől”, nem érti a világot, és bár úgy látja, hogy a magyar helyzet valamelyest stabilizálódott, most hirtelen azt szuggerálják neki, hogy eladták a hazát az oroszoknak.
A helyzet bonyolultnak tűnik, de tulajdonképpen mégis egyszerű. A nagy októberi forradalom után megalakult Szovjetunió a világ egyötödére ráerőszakolta a marxista-leninista ideológiát. Módszerei diktatórikusak, erőszakosak, mondjuk ki: szörnyűek voltak. Azt viszont tudni kell, hogy az egész szörnyűséget nem az oroszok találták ki. Aki kicsit is tájékozott a kommunizmus történetében, az tudja, hogy a 19. század közepén Marx Károly zsidó származású német jogász és Engels Frigyes, egy angol textilgyáros fia Londonban együttesen megírták a Kommunista kiáltványt, a kommunizmus katekizmusát, és ezzel az „eszme” elindult világhódító körútjára. Azóta már tudjuk, hogy a kommunizmus nem az elnyomott szegény tömegek spontán lázadásának eredménye, hanem bizonyos (pénzes) érdekcsoportok jól előkészített mesterséges cselszövése.
A téma nagyon érdekes és kimerítő, most csak egyetlen idézet Oswald Spengler német filozófustól, aki még a múlt század húszas éveiben ezt írta: „Nincs olyan proletármozgalom, de még olyan kommunista mozgalom sem, amely ne a pénzhatalom érdekeit szolgálta volna ki, s melynek vezetői közül az idealistáknak akár a leghalványabb sejtelme lett volna erről a tényről.” Talán még csak annyit, hogy Trockij amerikai útlevéllel és elegendő pénzzel, Lenin német támogatással, legalább ötmillió dollárral és 150 profi forradalmárral érkezett Oroszországba. A többi (majdnem) simán ment, az orosz nép – a cári elnyomás után hét évtizednyi időre – a szovjet diktatúra igájába került. Huszonöt év eltelte után most igyekeznek végre rendezni az életüket, de ebben – úgy látszik – semmi segítséget nem kapnak a Nyugattól.
A mai magyar baloldal legnagyobb része szociáldemokratának vallja magát. A kommunizmus és a szociáldemokrácia viszont – ahogy ezt egyesek megfogalmazzák – egypetéjű ikrek. Közös bennük a kapitalizmusellenesség, a proletárok és elnyomottak támogatása, a nemzeten felüli nemzetközi gondolkodás, mely elveti a „hazafiasság” elvét, az állam elsődleges szerepe a gazdaságban stb. Azonkívül mindkét eszme ateista. A Kádár-rendszer magyar kommunistái „hivatalból” orosz- (szovjet-) barátok voltak, a mai magyar szociáldemokraták viszont ellenségnek tekintik a már nem kommunista Oroszországot.
Ez eddig logikus is lehetne, de itt találunk egy bökkenőt, éspedig azt, hogy a mai magyar baloldalnak semmi köze a szociáldemokráciához. A szociáldemokrácia válsága Európában abban a pillanatban elkezdődött, amikor az Amerikából elindult neoliberális globalizáció elkezdte térhódítását. A tőkés rendszer átszerveződése és nemzetközivé válása már nem adott lehetőséget a szociáldemokrata álmok megvalósításának. Ahogy a nagy francia szocialista politikus, Jean Jaurès annak idején megfogalmazta: egy baloldali párt célja a kapitalizmussal való szakítás és egy „szociális köztársaság” megvalósítása. Nos, ahogy látjuk, ez sehol nem sikerült, a globalizmus „tombol” az egész világon, a szocdemek kénytelenek voltak behódolni a neoliberalizmusnak.
Azt tisztán látni, hogy a Putyin vezette orosz állam igyekszik megerősödni, s bár a kapitalizmust beengedték az országba, ezt igyekeznek erős kontroll alatt tartani, ugyanakkor az orosz nemzeti identitás megerősödött, az oroszok nacionalisták lettek. A mai Oroszországban nem nő fű a neoliberális elképzeléseknek, és ez automatikusan ellenséggé teszi őket a Nyugat szemében, amely egyelőre még erősen az Egyesült Államok befolyása alatt áll (sínylődik).
Az Orbán Viktor-féle politikát nem kell bemutatni. A magyarság kétharmaddal mellé állt, mert a liberalizmus soha nem volt szimpatikus magyarhonban. Legalábbis ez a fajta neoliberalizmus. A nemzeti hovatartozás érzése viszont jó pár éve erősödik. A hasonlóság a nagy keleti birodalom és a kicsinyke magyar hon között tisztán látható. Hangsúlyozom, a mai magyar politika nem a volt szovjet hatalom maradványaival, hanem egy teljesen új Oroszországgal barátkozik. A mai orosz társadalom igyekszik ismét vallásos lenni az erős ortodox hagyományok talaján, és szeretne végre egy kicsit szabadabban lélegzeni, ami hosszú századokon keresztül nem volt lehetséges. Az oroszok által kezdeményezett és vezetett Eurázsiai Gazdasági Unió alapelve, a kelet felé terjeszkedés gondolata része a magyar gazdaságpolitikának is.
Hasonló irányelveket tehát bőven lehet találni. Ami pedig az energiaellátást illeti, az mindenki előtt világos, hogy az orosz gáz nélkül Európa – legalábbis egyelőre – nem üzemképes. A magyarországi ellenzéki pártok nagy része erősen Amerika-barát, és ha tőlük függne, a „renitens” magyar kormányfő már régen CIA-fogságban sínylődne. Ez viccnek is jól hangzik, de a téma akkor lesz komoly, ha Európa mégis igent mond a Transzatlanti Kereskedelmi és Befektetési Partnerség (TTIP) létrehozására. Ez Amerika sikerét, de Európa vesztét jelenthetné. A belső tiltakozás mellett a legnagyobb akadályt a transzatlanti paktumra éppen Oroszország és az Eurázsiai Unió jelenti.
A jóhiszemű magyar egyelőre bízik a jelenlegi kormányzásban. Az ország helyzete még nem tökéletes – egyáltalán hol tökéletes? –, de látni, hogy bár kis lépésekkel, mégis előre haladunk. Az oroszokkal megkötött szerződés helyes politikai döntés volt, mert szükségünk van nagyhatalmi támogatásra. Ezt reméljük továbbra a németektől is, akik az Unió legerősebb országa, és nekünk legfontosabb nyugati partnerünk. Angela Merkelnek az Eurázsiai Unió felé történő nyitáspolitikája elősegítené a két nagyhatalom, Németország és Oroszország közeledését, ami a jövő Európája számára egy eddig soha el nem ért gazdasági és politikai biztonságot nyújthat. Ebben a folyamatban nekünk, magyaroknak fontos szerep juthat.
Hollai Hehs Ottó
A szerző Németországban élő publicista
Aki komolyan veszi a saját vallását, komolyan tudja venni a másikat a maga vallásosságának megélésében, el tudja fogadni, hogy ő azon az úton keresi az üdvösségét – jelentette ki a lapunknak adott interjúban Kovács István sepsiszentgyörgyi unitárius lelkész.
Tanár úr, az osztályból 18-an vették az érettségit! – jelentette büszkén az egyik tanítványom, amikor az eredményekről érdeklődtem. Nem ez volt a legalkalmasabb pillanat, hogy a magyartalan megfogalmazásra felhívjam a figyelmét, de ez az egyetlen mondat nagyon sok mindenről árulkodik.
Kétszáz éve született Semmelweis Ignác, „az anyák megmentője” (1818. július 1. – 1865. augusztus 13.). Tragikus sorsú orvos, akinek a temetésén sem kollégái, sem családtagjai nem jelentek meg.
A kolozsvári Mátyás-napok, majd a sepsiszentgyörgyi Szent György Napok után egyre több erdélyi helyszínen találkozhatnak majd az érdeklődők Mátyás királyt és korát idéző programokkal, rendezvényekkel. Az Erdély-szerte esedékes megemlékezésekről a budapesti Magyarság Háza igazgatóját, Csibi Krisztinát kérdeztük.&a
Marosvásárhelyi és bukaresti peres tapasztalatom alapján a leghatározottabban ki merem jelenteni azt, hogy a teljes körű magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzés jövője jogi eszközökkel nem biztosítható.
‚Oktatótársaim és a magyar hallgatók nevében ma is azt vallom: mi szinte minden lehetségeset megtettünk a demokrácia keretei között, szűkösnek bizonyuló eszköztárunkból ennyire tellett. A helyzet meghaladott bennünket. Mi, tanárok és diákok elsősorban a magyar oktatás lehetőségének a megteremtésében vagyunk, lehetünk felelősek. A kisebbs&am
Nem jogi, hanem politikai döntés kérdése, hogy mennyire állítható a nemzetközi jog a kisebbségvédelem szolgálatába – jelentette ki a Krónikának adott interjúban Szalayné Sándor Erzsébet, az Európa Tanács nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezménye tanácsadó bizottságának tagja.
Újabb székelyföldi bemutatókörúton ismerheti meg a nagyközönség a napokban Sántha Attila nemrég napvilágot látott Bühnagy székely szótárát. A kötet megszületéséről, a gyűjtőmunkáról, a székely nyelvi örökségről kérdeztük Sántha Attilát.
A vers műfordítás egy ismeretlen nyelvből, a Kárpát-medencében írott mai irodalom egyre inkább szervesülő közegnek tekinthető, és fontosak az olvasókkal való személyes találkozások – ezt vallja többek közt Karácsonyi Zsolt kolozsvári költő, aki március 15. alkalmával vett át József Attila-díjat Budapesten.
Mindenki másként látja, fogja fel és értelmezi a valóságot. Amit látunk, képlékeny, és ha csak kicsit is más szögből próbáljuk nézni mindazt, ami körülvesz bennünket, máris változik a perspektíva, módosulhatnak nemcsak benyomásaink, de véleményünk is.
szóljon hozzá!