Tíz évvel ezelőtt, február utolsó napján Kiss László tordai unitárius lelkész szíve utolsót dobbant. Történelmi helyszínen, a tolerancia városában, ahol közel négyszázötven éve az erdélyi országgyűlés kihirdette a vallásszabadságot. A nacionalista türelmetlenség áldozata lett.
2016. május 29., 13:592016. május 29., 13:59
A városi tanács ülésén a magyar oktatás ügyét becsülettel képviselő, lelkiismeretére hallgató 34 esztendős pap rosszul lett, és szívinfarktust kapott. Két árva gyermeket hagyott maga után. És azt a mindannyiunknak szóló üzenetet, hogy ne hagyjuk a „templomot és az iskolát\", álljunk ki gyermekeink jövője mellett. Az időközben létrejött tordai magyar iskola történelemkönyvébe örökre bevéste nevét és hősi cselekedettel felérő áldozatát.
Tavaly januárban Márton Zoltán, Makfalva polgármestere, a szovátai Teleki Oktatási Központ volt igazgatója az autonómiaküzdelem áldozata – és hőse – lett. Kegyelettel emlékezünk a szabadságot megtestesítő székely zászló örökös lobogtatójára, a 46 éves korában minket elhagyó mártír zászlóvivőre, aki elsőnek tűzte ki a székely zászlót a községházára, annak eltávolítására pedig a hatalom többszöri felszólítása ellenére sem volt hajlandó. Példája örök érvényű, arra figyelmeztet és azt üzeni az utókornak, hogy a székely zászlót semmilyen hatalom sem veheti le, amennyiben azt – jelképesen – végérvényesen kitűzzük a szívünkbe.
Emlékezem továbbá Csíki Sándorra, aki két éve éppen a Szentlélek kitöltetésének a napján fejezte be 56 évet tartó földi pályafutását. Nagycsaládos szervezőtevékenysége, kisebbségi sorsunkért érzett felelőssége és küzdelme, értelmiségi igazmondása, népéért aggódó, féltő szeretete kisugárzott a környezetére. Igaz ember volt, igazat szólt. Lármafái, értelmiségi üzenetei örök érvényűek a hátramaradottak számára. Megmaradásunk lényegére tapintanak. Tanuljunk Csíki Sándor intelmeiből: „Azé lesz a nemzet, aki többet nemzett! Tartsatok kicsi gyermeket! Engedjétek hozzám jönni a sokgyermekeseket! Vándor, térj haza!\"
Még néhány Maros megyei nevet említek csupán a fiatalon eltávozottak, a Székelyföld leghitelesebb és legnemesebb képviselői közül: Zonda Attila (1950–1997), Biró István (1950–1999), Tonk Sándor (1947–2003), Ráduly Levente (1974–2008), Birtalan Ákos (1962–2011). Korai haláluk oka: szívroham, daganat, hosszan elhúzódó agyvérzés, autóbaleset. Mert aki a kisebbségi sors, az akár többszörösen hátrányosan megkülönböztetett lét frusztrációival küzd, és lépten-nyomon a lelkiismerete szavára hallgat, az felvállalja a korai megbetegedés/elhalálozás kockázatát is.
A megnevezettek mellett még nagyon sok olyan magyar hősre emlékezünk, akik áldoztak a közösségért, végül maguk is áldozatok lettek. Miközben a síron túlról üzenik nekünk: „Őrzők, vigyázzatok a strázsán!\" Szavaikat örökre szívünkbe zárjuk, tetteiket és példájukat megőrizzük a közösség emlékezetében. Hőseink pantheonjában van a helyük, haláluk után kiérdemelvén az erdélyi magyarság, a székelység jelképes tiszti aranykeresztjét.
Magyar ember számára május utolsó vasárnapja a hősök napja. A magyar hősök emlékünnepén azokra a magyar katonákra és civilekre emlékezünk, akik az életüket áldozták a hazáért. Törökverő nagyjainkra, végvári vitézeinkre, kuruc generálisainkra, a negyvennyolcas és az ötvenhatos szabadságszeretőkre, két világháború katonáira, a fasizmus és a kommunizmus ellen lelkiismeretükkel küzdőkre emlékezünk. És kisebbségi jogaink valódi harcosaira, múltban és jelenben egyaránt. Közöttük az utolsó negyedszázad hőseire. Saját életük oltárára helyezett nemzeti áldozatukat nem feledjük. Nyugodjanak békében!
A szerző marosvásárhelyi egyetemi tanár
Aki komolyan veszi a saját vallását, komolyan tudja venni a másikat a maga vallásosságának megélésében, el tudja fogadni, hogy ő azon az úton keresi az üdvösségét – jelentette ki a lapunknak adott interjúban Kovács István sepsiszentgyörgyi unitárius lelkész.
Tanár úr, az osztályból 18-an vették az érettségit! – jelentette büszkén az egyik tanítványom, amikor az eredményekről érdeklődtem. Nem ez volt a legalkalmasabb pillanat, hogy a magyartalan megfogalmazásra felhívjam a figyelmét, de ez az egyetlen mondat nagyon sok mindenről árulkodik.
Kétszáz éve született Semmelweis Ignác, „az anyák megmentője” (1818. július 1. – 1865. augusztus 13.). Tragikus sorsú orvos, akinek a temetésén sem kollégái, sem családtagjai nem jelentek meg.
A kolozsvári Mátyás-napok, majd a sepsiszentgyörgyi Szent György Napok után egyre több erdélyi helyszínen találkozhatnak majd az érdeklődők Mátyás királyt és korát idéző programokkal, rendezvényekkel. Az Erdély-szerte esedékes megemlékezésekről a budapesti Magyarság Háza igazgatóját, Csibi Krisztinát kérdeztük.&a
Marosvásárhelyi és bukaresti peres tapasztalatom alapján a leghatározottabban ki merem jelenteni azt, hogy a teljes körű magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzés jövője jogi eszközökkel nem biztosítható.
‚Oktatótársaim és a magyar hallgatók nevében ma is azt vallom: mi szinte minden lehetségeset megtettünk a demokrácia keretei között, szűkösnek bizonyuló eszköztárunkból ennyire tellett. A helyzet meghaladott bennünket. Mi, tanárok és diákok elsősorban a magyar oktatás lehetőségének a megteremtésében vagyunk, lehetünk felelősek. A kisebbs&am
Nem jogi, hanem politikai döntés kérdése, hogy mennyire állítható a nemzetközi jog a kisebbségvédelem szolgálatába – jelentette ki a Krónikának adott interjúban Szalayné Sándor Erzsébet, az Európa Tanács nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezménye tanácsadó bizottságának tagja.
Újabb székelyföldi bemutatókörúton ismerheti meg a nagyközönség a napokban Sántha Attila nemrég napvilágot látott Bühnagy székely szótárát. A kötet megszületéséről, a gyűjtőmunkáról, a székely nyelvi örökségről kérdeztük Sántha Attilát.
A vers műfordítás egy ismeretlen nyelvből, a Kárpát-medencében írott mai irodalom egyre inkább szervesülő közegnek tekinthető, és fontosak az olvasókkal való személyes találkozások – ezt vallja többek közt Karácsonyi Zsolt kolozsvári költő, aki március 15. alkalmával vett át József Attila-díjat Budapesten.
Mindenki másként látja, fogja fel és értelmezi a valóságot. Amit látunk, képlékeny, és ha csak kicsit is más szögből próbáljuk nézni mindazt, ami körülvesz bennünket, máris változik a perspektíva, módosulhatnak nemcsak benyomásaink, de véleményünk is.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!