Sem az árvíz, sem a gazdasági válság nem kezdte ki a májusi választások nyomán magabiztos felhatalmazással bíró szerb kormány népszerűségét, a hatalmon lévő Szerb Haladó Párt (SNS) iránti szimpátia még növekedett is az utóbbi hetekben, a jobbközép formációt vezető Alekszandar Vucsics miniszterelnök a lakosság közel hetven százalékának bizalmát élvezi.
2014. július 25., 19:232014. július 25., 19:23
Az SNS sikere szorosan összefügg az ellenzék látványos összeomlásával, a jobboldali parlamenti többséggel szemben gyakorlatilag törpepártok frakciói állnak. Vucsics mellett egyedül a haladók korábbi vezére, Tomiszlav Nikolics államfő állíthatja azt, hogy a polgárok támogatását tudhatja maga mögött harmincöt százalékos népszerűséggel.
Tény ugyanakkor, a politikából való kiábrándulás, az emberek nagyfokú csalódottsága az egész politikai rendszer hitelét kérdőjelezi meg. Egy korábbi felmérés szerint a Szerbiában élők mindössze egyharmada hisz a demokráciában. Ráadásul a megkérdezettek hetvennyolc százaléka szerint 1945 és 1990, vagyis a szocializmus, illetve Josip Broz Tito elnöksége idején volt a legjobb Jugoszláviában élni.
Szlobodan Milosevics hatalmának tizennégy évvel ezelőtti megdöntését csupán tizenöt százaléknyian tartják a demokratikus fordulat pillanatának, többségük inkább Szerbia összeomlásának kezdetét látja az akkori eseményekben. A közvélemény-kutatásból kiderült az is, hogy a megkérdezettek nagyobbik része nem ért egyet a jelenlegi választási rendszerrel, a pártok helyett inkább egyéni jelöltekre szavazna. És ami talán az előző válaszokat leginkább megmagyarázza: a felmérés alanyainak negyede állandó rettegésben él rossz anyagi helyzete miatt.
Nem véletlenül érzi rosszul magát Szerbia lakossága, az ország az államcsőd határán van, nagyjából olyan helyzetben, mint amilyenben Görögország volt néhány évvel ezelőtt. Ezt nem újságírók vagy közgazdászok, hanem maga Vucsics miniszterelnök jelentette ki nemrég. Az ipari termelés az óriási árvizek miatt májusban hét százalékkal kisebb volt az egy évvel korábbinál, s a kabinet várakozása szerint a GDP az idén 0,5 százalékkal zsugorodik az árvízkárok miatt.
Jó kapcsolat Moszkvával ide vagy oda, Belgrád 250 millió euróval tartozik a Gazpromnak, s erősen függ a gáz árától. Egy szerb közgazdász becslése szerint az állam 2,5 milliárd euróval többet költ, mint amennyi bevételre az adókból és már forrásokból szert tesz. Elkerülhetetlennek tűnik az adóbehajtás hatékonyságának javítása mellett a közalkalmazotti bérek és a nyugdíjak csökkentése.
A helyzet súlyosságát jól mutatja, hogy tavaly ősszel a Nemzetközi Valutaalap (IMF) volt vezérigazgatója, a szexbotránya miatt lemondott Dominique Srauss-Kahn neve is felmerült mint a kormányzat lehetséges gazdasági tanácsadója. Az együttműködés végül nem jött létre, de az IMF bukott vezére nem nyilatkozott túl optimistán a szerb gazdaságról. A Vucsics-kormány mindenesetre liberalizálni akarja a munkaerőpiacot, amit a szakszervezetek vehemensen elleneznek, ráadásul több száz állami vállalat privatizációját vagy bezárását tervezi 2016-ig.
Nyilván a rossz gazdasági helyzetből is adódik, hogy Belgrád az Európai Unió és Oroszország között egyensúlyoz. Az uniós nyomásgyakorlás ellenére nemrég aláírták a Déli Áramlat gázvezeték szerbiai szakaszának megépítéséről szóló szerb–orosz megállapodást, a munkálatok költségeinek fedezésére Szerbia hitelt kap Oroszországtól 4,25 százalékos kamattal.
Szerbia befektetésre ösztönzi az oroszokat, a NIS szerb olajvállalatnak már a Gazprom a többségi tulajdonosa, s a vasúti közlekedés felújításában is működik az orosz szerepvállalás. A Vecernje Novosti című belgrádi napilap a minap arról cikkezett, hogy a belgrádi diplomácia sokszor azt a benyomást kelti, mintha Szerbiának két – egymástól eltérő irányú – külpolitikája lenne. Való igaz, a szerb vezetésnek nem jelent különösebb problémát, hogy míg a miniszterelnök Berlinben tárgyal Angela Merkellel, addig az államfő odahaza fogadja Alekszandr Lukasenko fehérorosz elnököt.
Szerbia januárban kezdett tárgyalásokat Brüsszellel az ország EU-felvételéről, s a jelenlegi kormányzat reményei szerint 2020-ra elérhető az európai uniós tagság. A radikálisból már évekkel ezelőtt mérsékelt jobbközép formációvá szelídült kormánypárt vezetői tagadják, hogy kétarcú lenne a szerb külpolitika.
Folyamatosan ismétlik álláspontjukat, miszerint Szerbia számára az európai integráció a legfontosabb, emellett pedig fejleszteni akarja kapcsolatait az Egyesült Államokkal, Oroszországgal, az arab országokkal és mindenki mással is. Arab kapcsolatépítésben egyébként annyira jól sikerült a belgrádi offenzíva, hogy az Egyesült Arab Emírségek egymilliárd dolláros hitelt adott a bajban lévő Szerbiának, az Air Serbia légitársaság az abu-dzabi Etihad Airways tulajdonába került, a sivatagi ország ezen felül pedig a Vajdaságban művelhet földet több tízezer hektáron.
Amúgy Szerbiában kis túlzással minden eladó, a privatizációs ügynökség alapján 419 állami vállalat vár új tulajdonosra. Az egyik legértékesebb cég, a Telekom Srbija távközlési vállalat várhatóan a Deutsche Telekomé lesz. Ha kizárólag a hangerő és a szimbolika alapján próbáljuk lemérni a szerb külpolitikai prioritást, akkor a napnál világosabb az uniós irányultság. Nemrég egy európai befolyással is bíró brit politikust kért fel tanácsadónak a Vucsics-kormány Szerbia európai uniós csatlakozásának előkészítéséhez.
A munkáspárti Peter Mandelson korábban az Európai Bizottság kereskedelmi biztosaként is dolgozott, hevesen ellenzi Nagy-Britannia kilépését az EU-ból. Közben állandósult a brüsszeli nyomás Belgrádra. Michael Davenport, az EU szerbiai delegációjának vezetője a minap ismét arra emlékeztette Belgrádot, hogy tagjelöltként fokozatosan össze kellene hangolnia külpolitikáját az Unió pozícióival.
EU-integrációs törekvéseiben Szerbia egyértelmű támogatóra talált Magyarországban. A közel háromszázezres vajdasági magyarság érdekelt abban, hogy mielőbb uniós polgár legyen, a balkáni háború közelsége miatt a csatlakozásban látja a garanciát a biztonságra, az esélyt a jólétre. Bár az utóbbi időben nem érkeztek hírek magyarokat ért atrocitásokról, a korábban a médiában magyarverésekként elhíresült esetek, az egyoldalú bírósági ítéletek, az elmaradt rendőri intézkedések arra intenek, továbbra is figyelni kell az emberi jogi kérdésekre Szerbiában.
Ugyanakkor nem tévedünk, ha kijelentjük, hogy a környező országok közül az utóbbi években Belgrád tette a legtöbbet a kisebbségek közösségi jogainak törvényes garantálása terén. Elég csak a kulturális autonómia kereteit megteremtő, nemzeti tanácsokról szóló jogszabályt említeni. Ez még akkor is igaz, ha a szerb alkotmánybíróság három évig tartó eljárást követően januárban az említett törvény 139 szakaszából kettőt teljes egészében, további nyolcat pedig részben hatályon kívül helyezett.
A helyzetet nemrég törvénymódosítással oldották meg. A mostani parlamenti döntéssel egyértelművé vált, hogy a nemzeti tanácsok az etnikai kisebbségek kulturális autonómiájának eszközeiként működnek. Szerbiában 2002 óta működik a vajdasági magyarság országos kisebbségi önkormányzati szerveként a Magyar Nemzeti Tanács, amelynek összetételéről szabad választásokon dönthetnek a vajdasági magyarok, s amellyel partnerként együttműködve léphet új szakaszába a magyar nemzetpolitika, gazdaságfejlesztéssel, munkahelyteremtéssel, az egészségügyi és a szociális kérdések előtérbe helyezésével.
Pataky István
A szerző a Magyar Nemzet külpolitikai rovatvezető-helyettese
Aki komolyan veszi a saját vallását, komolyan tudja venni a másikat a maga vallásosságának megélésében, el tudja fogadni, hogy ő azon az úton keresi az üdvösségét – jelentette ki a lapunknak adott interjúban Kovács István sepsiszentgyörgyi unitárius lelkész.
Tanár úr, az osztályból 18-an vették az érettségit! – jelentette büszkén az egyik tanítványom, amikor az eredményekről érdeklődtem. Nem ez volt a legalkalmasabb pillanat, hogy a magyartalan megfogalmazásra felhívjam a figyelmét, de ez az egyetlen mondat nagyon sok mindenről árulkodik.
Kétszáz éve született Semmelweis Ignác, „az anyák megmentője” (1818. július 1. – 1865. augusztus 13.). Tragikus sorsú orvos, akinek a temetésén sem kollégái, sem családtagjai nem jelentek meg.
A kolozsvári Mátyás-napok, majd a sepsiszentgyörgyi Szent György Napok után egyre több erdélyi helyszínen találkozhatnak majd az érdeklődők Mátyás királyt és korát idéző programokkal, rendezvényekkel. Az Erdély-szerte esedékes megemlékezésekről a budapesti Magyarság Háza igazgatóját, Csibi Krisztinát kérdeztük.&a
Marosvásárhelyi és bukaresti peres tapasztalatom alapján a leghatározottabban ki merem jelenteni azt, hogy a teljes körű magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzés jövője jogi eszközökkel nem biztosítható.
‚Oktatótársaim és a magyar hallgatók nevében ma is azt vallom: mi szinte minden lehetségeset megtettünk a demokrácia keretei között, szűkösnek bizonyuló eszköztárunkból ennyire tellett. A helyzet meghaladott bennünket. Mi, tanárok és diákok elsősorban a magyar oktatás lehetőségének a megteremtésében vagyunk, lehetünk felelősek. A kisebbs&am
Nem jogi, hanem politikai döntés kérdése, hogy mennyire állítható a nemzetközi jog a kisebbségvédelem szolgálatába – jelentette ki a Krónikának adott interjúban Szalayné Sándor Erzsébet, az Európa Tanács nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezménye tanácsadó bizottságának tagja.
Újabb székelyföldi bemutatókörúton ismerheti meg a nagyközönség a napokban Sántha Attila nemrég napvilágot látott Bühnagy székely szótárát. A kötet megszületéséről, a gyűjtőmunkáról, a székely nyelvi örökségről kérdeztük Sántha Attilát.
A vers műfordítás egy ismeretlen nyelvből, a Kárpát-medencében írott mai irodalom egyre inkább szervesülő közegnek tekinthető, és fontosak az olvasókkal való személyes találkozások – ezt vallja többek közt Karácsonyi Zsolt kolozsvári költő, aki március 15. alkalmával vett át József Attila-díjat Budapesten.
Mindenki másként látja, fogja fel és értelmezi a valóságot. Amit látunk, képlékeny, és ha csak kicsit is más szögből próbáljuk nézni mindazt, ami körülvesz bennünket, máris változik a perspektíva, módosulhatnak nemcsak benyomásaink, de véleményünk is.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!