Az RMDSZ volt elnöke felszólalásában szót emelt a „nemzeti”, illetve „európai” nacionalizmus ellen, és elmondása szerint a 21. század embere már nem rendelkezhet egyetlen, kizárólagos identitással.

A nemzetben való gondolkodás mellé oda kell tenni az európai és a regionális identitást is – például: erdélyi magyar (vagy román) és európai, dél-tiroli osztrák (vagy olasz) és európai, bajor török (vagy német) és európai stb. A budapesti nemzetszemléletet pedig felül kell vizsgálni és függetleníteni az ideológiáktól meg mindenfajta hovatartozástól. A nemzetek Európája elutasítandó, a jövő Európája politikai unióként képzelendő el.

A Brüsszel égisze alá rendelt régiókat pedig közös európai identitástudattal kell felruházni. Ehhez igazítandók az esetleges autonómiaelképzelések is: „A törekvést, hogy valaki például egy erdélyi magyar autonómiában gondolkodik (...) egy pillanatig sem szabad a közös európai identitással ellentétben elképzelni.” Vagyis nem létezhet kizárólagos identitás, de a közös európai identitás kizárólagosan első...

A nagyhatalmaknak való feltétlen megfelelési vágy Markónak a Tavares-jelentéshez való viszonyulásából is kitűnt, amikor azért kritizálta a magyar kormányt, mert az nem vetette alá magát vakon az EU akaratának. Hogy nem fogadta el a magyar szocialisták által inspirált, hazug vádakkal operáló Tavares-jelentést. Azt a koncepciós perre emlékeztető vádiratot, mely egy volt kommunista EP-képviselő nevét viselte, és látszatokot szolgáltatott az EU-nak arra, hogy a „szövetséges alapszerződések” világából önkényesen átléphessen a „politikai hatalomgyakorlás” világába.

Márpedig egy ilyen jelentés elfogadása óriási hiba lett volna. Sokat ártott volna Magyarországnak és Európának egyaránt. Az önkény támogatása ugyanis nem dicséretes. Nem árt ezeken elgondolkodni. Európát nem azok tisztelik, akik pozitív eredményei mellett szó nélkül lenyelik veszélyes bolondságait is, hanem akik szóvá teszik azokat.

A jelenlegi főáram, a szabadosságot szabadságként promováló muszájcentralizálás Szodoma és Gomora kultúrájává degradálta az európai kultúrát. Ennek feltétlen elfogadása tesz majd jót a magyar kultúrának? Kötve hiszem. A veszélyt egy igazi költőnek látnia kell. Mint ahogy azt is, hogy a nemzetállamot nevetséges dolog egy „100 százalékosan fajtiszta magyar vagy román” jellegű horrorképzettel azonosítani vagy az autonómiatörekvésekkel szembeállítani, amint azt a beszédében Markó tette.

Ami fekete, az nem fehér

Összességében elmondható, hogy egy ilyen, a nemzeti önrendelkezés felett feltétlenül pálcát törő gondolatkonstrukció olyan fantazmagóriára hasonlít, mely a felelősségvállalástól való előremenkülést igyekszik legitimizálni. Egy „nem az ember a hibás, hanem a palást” szemléletű szelektív okfejtés, mely szerint például a magyarokkal szembeni diszkriminációért a nemzetállam a hibás, nem a románok. Ami nyilván komoly sikernek örvendhet a bukaresti irodalmi estéken, de a gyakorlatban megtévesztő, mert csak elkendőzi a valóságot.

Vagy hogy a brüsszeli bürokraták vaskos hatalmi túlkapásai miatt, illetve az abból fakadó ferdehajlamúságokért nem hibásak, sőt felelősségrevonás helyett adjunk nekik sokkal nagyobb mozgásteret! Egyesek szemében lehet, hogy ez ortodox európaiságot jelent, ám valójában komoly eltérés az értéktermő európaiságtól. Akárcsak a „szent semlegesség” elvéből fakadó bornírt általánosítások, melyek a kettős mérce bűvöletében aktiváló újradikálisokra jellemzők.

A lábon alvás számára kedvező magyarázatok a pusztába vezetnek. Ezért a „demokratikus ébredést” vizionáló vitrinpolitizálást jó lenne felcserélni tartalmi megújulással járó felelősségvállalással, ami középtávon reálsegítséget nyújthatna az RMDSZ-nek. Ebben a jelenlegi magyar kormány is példaként szolgálhat számukra. Jelentős hiba volna elzárkózni az attitűdváltástól, és a falra festett ördögök mentsvárában újra felvenni a Gyurcsány-modellel rokon Neptun-kosztümöt.

Sajnos a Magyarországot csőd szélére taszító körökhöz való vonzódás, a szervezet szégyenteljes imázsa, az igazságtól való merev elfordulás és a Friends of The Project on Ethnic Relations által összehívott brassópojánai titkos tanácskozások nem arra utalnak, hogy a korábbi tanulságokat az RMDSZ döntéshozói levonták volna. Ami rendkívül veszélyes az alakulat jövőjére nézve.

Feladni a kishitűséget

Az erdélyi magyarok helyzetén senki nem fog javítani, ha az érdekeinkért nem állunk ki bölcsen és határozottan. Az idő hathatósan bebizonyította a kishitűség hiábavalóságát. Ezért az RMDSZ-nek égető szüksége van a megújulásra, ami elől nem tud többé elrejtőzni. A következményeket fel kell vállalnia, ami a muszájdefenzív szemlélet lecserélését és a feltétlen hatalomszolgálat nászágyának feladását jelenti.

Ide tartozik az új politikai meséktől vagy kényelmes magyarázkodásoktól a magyar néphez és a keresztény értékekhez való visszatérés is. Ha ez nincs, minden hiába. Az autonómia is. A meséket a magyarok megunták. A bizalmunkkal visszaélőkre nincs szükség, a helyzet változásért kiált. A pálya nyílt, a teszt komoly. Hajrá, magyarok!