Felhívás kockázatos időben

Felhívás kockázatos időben

A témát ma már nem lehet megkerülni. A világ egy planetáris csapda felé halad, amelyben a szellemi hintókban utazó elhitetettek rendszerszinten félrevezetik a tömegeket.

Lőrinczi Lóránd

2016. július 24., 13:012016. július 24., 13:01

A mindenkiben testvért látó álkeresztények és a velük lepaktált baloldaliak „az emberiség javára” akarnak globalista világbékét teremteni, miközben magukat egy a Kánaánba evoluáló történelmi folyamat előfutárainak tekintik. Gnoszticizmus ez a javából, mely veszélyes tendenciákat takar. Kettős mércéjük a homályszerető bagolystílusra utal, melyben a felsőbbrendűség-tudat felhígítja a realitást szépen csomagolt tudatlanságával. Márpedig a nulla szorozva bármivel, az nulla. Érdemes elgondolkozni ezen.

Tagadás, politikai hazugság

Bár elvtársképzők világszerte találhatók, az EU-t irányító úriembereket egy józan menedzser – például a bevándorlásügy „kezelése” kapcsán – két perc alatt kitenné állásukból. Nem az önelégültségükért vagy szégyenérzetük hiánya miatt, ami az ő bajuk, hanem az EU-s jog átjátszásáért, a több száz millió európai polgár átveréséért. A hazugságokkal övezett kényszerbetelepítés, annak amerikai segédlettel (pl. a cseh elnök által élesen bírált Soros György és az általa fizetett „független” civil csapatok) való erőltetése, az európai vallástérkép átrajzolásának szándéka, az Európai Bizottság EU-kormánnyá alakításának („minden változik, kivéve mi, s akkor jobb lesz”) terve stb. részei a kontinentális színjátéknak. És amíg az elvtársak önigazoltságuk szédületébe kapaszkodnak, nem látják, hogy a látszatok szétviszik a szívüket és az agyukat, ők pedig – 1989 előtti elődeikhez hasonlóan – véleménydiktátorokká, globális bolondokká válnak. Észre sem veszik, amint a nagy ígéretek homályában perverz módon kihasználják őket, az embereket. Hogy sokszor pénzért, karrierért vagy erkölcsi relativizmusért cserébe odaadják lelküket.

A számla íródik. Aki ezt megérti, sokat nyer. De sajnos a buzgó „haladók” még a konferenciáknak nevezett mesemondóversenyeiket sem szégyellik „tudományos”-ként beállítani. Nem csoda, hogy az egykori sikeres vállalkozó Nigel Farage, a brit függetlenségi párt (UKIP) elnöke szerint az EU tagadásban, politikai hazugságban él. Az Egyesült Államokban pedig azt a demokrata Hillary Clintont promoválják az elnöki székbe, aki a republikánus Donald Trump ellenében az emberi jogokra hivatkozva kampányol az abortuszért. Sokat mond, hogy Clinton ebbéli álláspontját a Tervezett Szülői Szerep nevű civil szervezet előtt fejtette ki. A szervezet kapcsán Norvégia juthat eszünkbe, a Bodnariu család viszontagságai és a több tízezer, szüleitől elvett gyermek (részletek a Norvégia felett beborult az ég című cikkben, Krónika, 2016. február 12.) sorsa. Jó lenne, ha Clintonnénak volna bátorsága, és teremnyi újságíró társaságában megnézne pár videót, látva, amint kitépik a pici élő testeket az anyaméhből. Egy ilyen alkalom után megkérném, fejtse ki véleményét a kérdésben. Kitépni az élő testet... borzalom. Aki valaha is látta, mit jelent ez, nem felejti el. Ebbe csak a tömeggyilkos világvezér, a gyilkos Lucifer és annak elhitetett földi követői képesek emberi jogokat, „nagy terveket”, globális hazugságokat beleképzelni.

A szemüveg bája és vaksága

Ahol úgy vélik, a cél szentesíti az eszközt, jó tudni, hogy az érdekek társadalmának machiavellista illúziója egy szolgaképző bolondgyár. Ahol viszont van bátorság levenni a szemüveget és a tükörbe nézni, látható, amint a mások hibáin élősködők, a toleranciáról, szolidaritásról és szabadságról papolók céltudatos legyekként lógnak a légyfogón. Mert a büszkeség nagy úr ám, akkor is, ha alázatba csomagolják. Kiváló személyek élnek a globális vakláncolat vonzásában, egy rejtett ígéret bűvkö­rében, elkülönítve attól, ami valóban jó nekik. Embervarázs ez a javából. Csak aludjanak jól, holnap úgyis kinyitják előttük álmaik kapuját, ahol a vágóhíd tárul a szemük elé. A lelki Auschwitz és Gulág sokszorosát látják majd, ahol Lucifer tapsolása mellett levágják őket is. Ezt akarjuk? Mert akkor már nem lesz esély a változtatásra. Könyörgöm, megéri?!

A helyzet súlyosságát jelzi, hogy az önmaga dicsőítését másoktól elváró, három sátánista baráttal (Proudhon, Bakunin, Heine) rendelkező Marxnak sokan ma is őrzik a szobrát Nyugaton, és a nyugati trendet követő egyetemeken. Hiába lett ez a „maradi” kereszténység ellen „forradalmi terrorizmust” szorgalmazó szellemi prostituált a „Proletárok ébredjetek!” jelszavú tömegborzalom földi atyja. Korában is sok akadémikus éljenezte, sokan meg sajnos hallgattak. A kommunizmus végeredménye pedig százmillió halott. Kétszázmillió szem, melybe a pc-k ma sem mernének belenézni. Hatalmas tragédia. Szörnyű valóság, amelyre a 80-as évek amerikai elnöke, Ronald Reagan a „gonosz” szót használta, magára haragítva az amerikai pc-k relativizáló szalonbandáját.

Reagan elnökként az ateistából kereszténnyé vált C. S. Lewist idézte: „A legnagyobb gonoszságot nem mocskos bűnbarlangokban követik el, amiket Dickens szeretett leírni. Nem is koncentrációs- vagy munkatáborokban. Azokban a végeredményt látjuk. Hanem tiszta, szőnyeggel borított, meleg és kellemesen megvilágított hivatali szobákban fehérgalléros, manikűrözött és simára borotvált csendes emberek, akiknek nem kell felemelniük a hangjukat, találják ki, és adják parancsba azt.”
Majd a következőket mondta: „Állj ellen a büszkeség kísértésének – annak a kísértésnek, hogy magadat mindenek felett állónak gondold, és mindkét oldalt egyformán hibásnak nevezd, figyelmen kívül hagyd a történelem tényeit és egy gonosz birodalom agresszív törekvéseit, egyszerűen gigantikus félreértésnek nevezd a fegyverkezési versenyt, és ezzel kihúzd magad a jó és rossz, és jó és gonosz közti harcból.” Reagan figyelmeztetése rendkívül aktuális. Mert a jó és gonosz közti harc iránti felelősséget levetkőzve, a realitássá avanzsált tévedések mögül a pokol bontakozik ki. 

A tragédiák után (1945, illetve 1989) az értelmiségi elitek mesterséges magyarázatokkal takargatták korabeli viselkedésüket, gyáva kukacokként menekítve bőrüket a kérdésben. Ez ma már evidencia, de a dolog lényege még sincs felvállalva. Értelmiségi körökben a világhíressé emelt Marx ma is nagy ázsiónak örvend, ami elszomorító. Korunk elvtársai elődeikhez hasonlóan úgy vélik, hogy amit ők jóindulatúan képviselnek (pl. rendszerszintű álkereszténység, a relativizmus véleménydiktatúrája), és számukra egzisztenciálisan megéri, a földi jövőjük számára kifizetődő, az „a társadalom érdeke”. Micsoda önáltatás! Ugyanúgy megalapozatlan, mint a kommunizmus. Ezért tudásukat kettős mércével kiegészítve védik imázsukat, hogy megőrizzék álmukat, miközben a precedenseket nem veszik figyelembe.

Annyira kell nekik a „jobb”, hogy inkább elvetik a jót. Nem tudják, hogy az általuk felkínált úton a társadalom szakadékba kerül. Süllyedés helyett azt mondják: „ez haladás”, önkéntelenül a felelőtlenség bizonyítványát állítva ki magukról. Még az időjárást és a gazdasági helyzetet sem tudják előre megmondani, nemhogy a történelmet. Fogalmuk sincs, merre lehet „haladni”, de mindentudókként lobogtatják a terminusokat, mintha övék lenne a spanyolviasz. Populistának bélyegzik az igaz népszeretetet, és hiú ábrándokkal töltik meg a köztereket, mert ez nekik kifizetődő. Mire jó ez? Kinek ér valamit, ha tükörbe nézés helyett „mások” negatív tulajdonságaira fókuszálva tereli el az emberek figyelmét arról, ami valóban történik?

A kérdés létfontosságú. Itt emberekről van szó, lelkekről, nem egy spekulációk közti párbeszédről. Rólunk, akiket a jövő-system manipulációk sorozatán keresztül igyekszik „megfelelő” cinkosokká avatni, barátokká a báránybőrbe bújtatott farkassal, elcsúsztatni a szellemi banánhéjakon. „Aki fogságba viszi mást, maga is fogságba megy.” (Jel 13,10a)

1938-ban Hitlert az év emberének választották Amerikában. Egy évre rá beindította a halálgépezetet. Lucifer ünnepelt. Az 1938-ban Hitlert dicsérő amerikai pc-k meg olyan előrelátóak voltak, mint mindig.

Az igaz ígéret

Jézus nem a homályból integet. Nem ígér szép éjszakát egy szépre festett hajnalképpel együtt. Bizonytalanságot sem kreál vagy háborút, hogy utána az emberek vevők legyenek egy igazságmímelő megoldásra. Ő nem változik. Most is jelen van, ígéretét pedig nem kíséri csalódás, nem áltat igazaknak tetsző hazugságokkal, mint a nevét is felhasználó Sátán, a világ fejedelme, aki igyekszik titkolni valódi önmagát. Amit kétezer éve tudunk, az történik ma. A próféciák beteljesednek. A szakadékba való együttmasírozás csak a borzalmas semmibe vezet. A világgá kürtölt, hamis jövőképbe fektetett bizalom pedig hatalmas csalódáshoz. Miért dugnánk el magunk elől a „ki vagy te”, „honnan jössz, hová mész” kérdéseket? Nem azért vannak, hogy ne vegyük őket figyelembe.

Egy értelmes ember nem a vesztesekhez csatlakozik, hanem győzelemre tör. Ezért nem a látványokra, szalonképes divatokra alapozza létkérdéseinek megválaszolását; ezek borzalomra vezethetnek. Erről szól a történelem, ennek a veszélye áll fenn napjainkban is. A valóság önmagáért beszél. És erről ma már nem lehet hallgatni. Százmilliók látják. Csak a fekete szemüveges véleménydiktátorok nem. Az elvarázsolt jóhiszemű elvtársak, akik elkövetik azt a hibát, hogy meddő fontosságtudatukban egymást mentegetik és dicsérik. Megéri? Ha felébredtünk, segítsünk nekik is, hátha felébrednek.

szóljon hozzá! Hozzászólások

Ezek is érdekelhetik

A rovat további cikkei

2018. július 21., szombat

Holdra szálláshoz fogható szellemi megvalósítás – Kovács István unitárius lelkész ember és vallás szabadságáról

Aki komolyan veszi a saját vallását, komolyan tudja venni a másikat a maga vallásosságának megélésében, el tudja fogadni, hogy ő azon az úton keresi az üdvösségét – jelentette ki a lapunknak adott interjúban Kovács István sepsiszentgyörgyi unitárius lelkész.

Holdra szálláshoz fogható szellemi megvalósítás – Kovács István unitárius lelkész ember és vallás szabadságáról
2018. július 07., szombat

Vegyük az adást, ne csak az érettségit

Tanár úr, az osztályból 18-an vették az érettségit! – jelentette büszkén az egyik tanítványom, amikor az eredményekről érdeklődtem. Nem ez volt a legalkalmasabb pillanat, hogy a magyartalan megfogalmazásra felhívjam a figyelmét, de ez az egyetlen mondat nagyon sok mindenről árulkodik.

Vegyük az adást, ne csak az érettségit
Vegyük az adást, ne csak az érettségit
2018. július 07., szombat

Vegyük az adást, ne csak az érettségit

2018. július 01., vasárnap

Kétszáz éve született Semmelweis Ignác, az anyák tragikus sorsú megmentője

Kétszáz éve született Semmelweis Ignác, „az anyák megmentője” (1818. július 1. – 1865. augusztus 13.). Tragikus sorsú orvos, akinek a temetésén sem kollégái, sem családtagjai nem jelentek meg.

Kétszáz éve született Semmelweis Ignác, az anyák tragikus sorsú megmentője
2018. június 02., szombat

Egész Erdélyt bejárja az igazságos király - Csibi Krisztina, a Magyarság Háza igazgatója a Mátyás király emlékév jelentőségéről

A kolozsvári Mátyás-napok, majd a sepsiszentgyörgyi Szent György Napok után egyre több erdélyi helyszínen találkozhatnak majd az érdeklődők Mátyás királyt és korát idéző programokkal, rendezvényekkel. Az Erdély-szerte esedékes megemlékezésekről a budapesti Magyarság Háza igazgatóját, Csibi Krisztinát kérdeztük.&a

Egész Erdélyt bejárja az igazságos király - Csibi Krisztina, a Magyarság Háza igazgatója a Mátyás király emlékév jelentőségéről
2018. május 06., vasárnap

Megmenthető a magyar orvosképzés? – Kincses Előd marosvásárhelyi ügyvéd írása

Marosvásárhelyi és bukaresti peres tapasztalatom alapján a leghatározottabban ki merem jelenteni azt, hogy a teljes körű magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzés jövője jogi eszközökkel nem biztosítható.

Megmenthető a magyar orvosképzés? – Kincses Előd marosvásárhelyi ügyvéd írása
2018. április 22., vasárnap

Quo vadis, vásárhelyi magyar orvos­képzés?

‚Oktatótársaim és a magyar hallgatók nevében ma is azt vallom: mi szinte minden lehetségeset megtettünk a demokrácia keretei között, szűkösnek bizonyuló eszköztárunkból ennyire tellett. A helyzet meghaladott bennünket. Mi, tanárok és diákok elsősorban a magyar oktatás lehetőségének a megteremtésében vagyunk, lehetünk felelősek. A kisebbs&am

Quo vadis, vásárhelyi magyar orvos­képzés?
Quo vadis, vásárhelyi magyar orvos­képzés?
2018. április 22., vasárnap

Quo vadis, vásárhelyi magyar orvos­képzés?

2018. április 15., vasárnap

Politikai kérdés az európai kisebbségvédelem – Szalayné Sándor Erzsébet az Európa Tanács romániai jelentéséről

Nem jogi, hanem politikai döntés kérdése, hogy mennyire állítható a nemzetközi jog a kisebbségvédelem szolgálatába – jelentette ki a Krónikának adott interjúban Szalayné Sándor Erzsébet, az Európa Tanács nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezménye tanácsadó bizottságának tagja.

Politikai kérdés az európai kisebbségvédelem – Szalayné Sándor Erzsébet az Európa Tanács romániai jelentéséről
2018. április 09., hétfő

Nyelvgazdagító, megmentett székely szókincs - Sántha Attila a Bühnagy székely szótárról

Újabb székelyföldi bemutatókörúton ismerheti meg a nagyközönség a napokban Sántha Attila nemrég napvilágot látott Bühnagy székely szótárát. A kötet megszületéséről, a gyűjtőmunkáról, a székely nyelvi örökségről kérdeztük Sántha Attilát.

Nyelvgazdagító, megmentett székely szókincs - Sántha Attila a Bühnagy székely szótárról
2018. március 25., vasárnap

Szervesülő közeg a Kárpát-medencei irodalom – interjú a friss József Attila-díjas Karácsonyi Zsolt költővel

A vers műfordítás egy ismeretlen nyelvből, a Kárpát-medencében írott mai irodalom egyre inkább szervesülő közegnek tekinthető, és fontosak az olvasókkal való személyes találkozások – ezt vallja többek közt Karácsonyi Zsolt kolozsvári költő, aki március 15. alkalmával vett át József Attila-díjat Budapesten.

Szervesülő közeg a Kárpát-medencei irodalom – interjú a friss József Attila-díjas Karácsonyi Zsolt költővel
2018. március 18., vasárnap

Külön bejáratú, képlékeny igazságok hálójában – Valóságérzékelésünk szubjektivitása az Illegitim című kolozsvári előadásban

Mindenki másként látja, fogja fel és értelmezi a valóságot. Amit látunk, képlékeny, és ha csak kicsit is más szögből próbáljuk nézni mindazt, ami körülvesz bennünket, máris változik a perspektíva, módosulhatnak nemcsak benyomásaink, de véleményünk is.

Külön bejáratú, képlékeny igazságok hálójában – Valóságérzékelésünk szubjektivitása az Illegitim című kolozsvári előadásban