Ismét csak felmerült annak a szükségessége, hogy az RMDSZ-szel szemben alternatívát kínáló két kisebb párt, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) és a Magyar Polgári Párt (MPP) egyesüljön.
2014. augusztus 24., 14:012014. augusztus 24., 14:01
A téma a Tusványoson merült fel, ahol egy beszélgetésen legalább annyi megtörtént, hogy Toró T. Tibor, az EMNP, valamint Biró Zsolt, az MPP elnöke ígéretet tett arra, hogy tárgyalnak az erők egyesítésének lehetőségéről.
Az RMDSZ-szel szembeni, a jelenleginél hatékonyabban működő, alternatívát felmutatni képes erő létezéséhez mindenekelőtt el kell fogadni egy alapvetést: a romániai magyar politikai prérin túl sok két olyan párt, amely az RMDSZ-szel szemben, attól eltérő módon, markánsabban képviselné az autonómiát és a magyar közösség egyéb ügyeit. Az MPP irányvonalában csalódott politikusok által életre hívott EMNP megalapítása nem növelte ennek az oldalnak a szavazótáborát, egyik párt sem tudott kitörni.
Vagyis amennyiben a jelenleginél hatékonyabban akarják képviselni a közös prioritásokat, akkor a két párt vezetőinek érdemes komolyan elgondolkodniuk az egyesülés lehetőségén. Az ugyanis üzenetértékű lenne, és előfordulhat, hogy jelentősebb mozgósító erővel bírna, arra késztethetné az RMDSZ politikájával elégedetlen szavazókat, hogy nagyobb számban álljanak az új, erősebb párt mögé.
Persze a személyes büszkeség és egyéb érdekek komoly kerékkötőt jelentenek, ráadásul az RMDSZ az oszd meg és uralkodj elve alapján eddig sikeresen pacifikálta az MPP-t, amellyel az EMNP ellenében együttműködési megállapodást kötött. Az MPP-s politikusok egy részének elégedetlensége ugyanakkor jelzi: a polgári párt számára valójában kevés előnnyel járt, hogy besorolt az RMDSZ mögé – igaz, azt már az is előrevetítette, hogy a megállapodás során az RMDSZ-nek nyújtott kampánytámogatásért cserében az MPP egyetlen jelöltet sem állíthatott az RMDSZ EP-listáján.
Az esetleges összefogáshoz immár példa is akad: az egymással hosszú évek óta ádázul hadakozó román nemzeti és demokrata-liberálisok a jobbközép erők EP-választási kudarca nyomán rájöttek, hogy szétforgácsolt erőkkel nem lesznek képesek eséllyel harcba szállni az egységesebb baloldallal, ezért történelminek nevezhető döntést hoztak: egyesítik a két pártot.
Az egyesülés persze hosszas folyamat, úgy dolgozzák ki a menetrendet, hogy egyik oldal se érezze úgy: túl sokat veszített, vagy legalábbis többet, mint a másik fél. Ezért először csupán pártszövetségként működnek, majd várhatóan a 2016-os parlamenti választásokat követően zárják le az összeolvadási folyamatot.
Természetesen számos fájdalmas kompromisszumra volt szükség – a PDL végül belement abba, hogy gyakorlatilag felszámolódjék, hiszen az új párt a PNL nevét viszi tovább. Mivel azonban a felmérések azt mutatják, hogy az erők egyesítése nyomán többen támogatnák az új pártot, mint az azt alkotó alakulatokat külön-külön, ráadásul az új pártszövetség vezetése paritásos alapon működik, azaz mindkét párt egyenlő arányban delegál bele küldötteket, úgy tűnik, megéri bizonyos dolgokról lemondani.
Amennyiben az EMNP és az MPP politikusai is úgy látják, hogy szükséges az RMDSZ-szel szembeni magyar politikai alternatíva felmutatása, és belátják, hogy külön kevés az esélyük a sikerre, érdemes lehet alaposan áttanulmányozni a román példát.
Mensura Transylvanica Politikaelemző Csoport
Aki komolyan veszi a saját vallását, komolyan tudja venni a másikat a maga vallásosságának megélésében, el tudja fogadni, hogy ő azon az úton keresi az üdvösségét – jelentette ki a lapunknak adott interjúban Kovács István sepsiszentgyörgyi unitárius lelkész.
Tanár úr, az osztályból 18-an vették az érettségit! – jelentette büszkén az egyik tanítványom, amikor az eredményekről érdeklődtem. Nem ez volt a legalkalmasabb pillanat, hogy a magyartalan megfogalmazásra felhívjam a figyelmét, de ez az egyetlen mondat nagyon sok mindenről árulkodik.
Kétszáz éve született Semmelweis Ignác, „az anyák megmentője” (1818. július 1. – 1865. augusztus 13.). Tragikus sorsú orvos, akinek a temetésén sem kollégái, sem családtagjai nem jelentek meg.
A kolozsvári Mátyás-napok, majd a sepsiszentgyörgyi Szent György Napok után egyre több erdélyi helyszínen találkozhatnak majd az érdeklődők Mátyás királyt és korát idéző programokkal, rendezvényekkel. Az Erdély-szerte esedékes megemlékezésekről a budapesti Magyarság Háza igazgatóját, Csibi Krisztinát kérdeztük.&a
Marosvásárhelyi és bukaresti peres tapasztalatom alapján a leghatározottabban ki merem jelenteni azt, hogy a teljes körű magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzés jövője jogi eszközökkel nem biztosítható.
‚Oktatótársaim és a magyar hallgatók nevében ma is azt vallom: mi szinte minden lehetségeset megtettünk a demokrácia keretei között, szűkösnek bizonyuló eszköztárunkból ennyire tellett. A helyzet meghaladott bennünket. Mi, tanárok és diákok elsősorban a magyar oktatás lehetőségének a megteremtésében vagyunk, lehetünk felelősek. A kisebbs&am
Nem jogi, hanem politikai döntés kérdése, hogy mennyire állítható a nemzetközi jog a kisebbségvédelem szolgálatába – jelentette ki a Krónikának adott interjúban Szalayné Sándor Erzsébet, az Európa Tanács nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezménye tanácsadó bizottságának tagja.
Újabb székelyföldi bemutatókörúton ismerheti meg a nagyközönség a napokban Sántha Attila nemrég napvilágot látott Bühnagy székely szótárát. A kötet megszületéséről, a gyűjtőmunkáról, a székely nyelvi örökségről kérdeztük Sántha Attilát.
A vers műfordítás egy ismeretlen nyelvből, a Kárpát-medencében írott mai irodalom egyre inkább szervesülő közegnek tekinthető, és fontosak az olvasókkal való személyes találkozások – ezt vallja többek közt Karácsonyi Zsolt kolozsvári költő, aki március 15. alkalmával vett át József Attila-díjat Budapesten.
Mindenki másként látja, fogja fel és értelmezi a valóságot. Amit látunk, képlékeny, és ha csak kicsit is más szögből próbáljuk nézni mindazt, ami körülvesz bennünket, máris változik a perspektíva, módosulhatnak nemcsak benyomásaink, de véleményünk is.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!