Shai Feldman amerikai Közel-Kelet-kutató az Izrael–Hamász háború kezdeti tanulságait elemző tanulmányában megállapítja: a válság kialakulásának elsődleges oka a gyenge politikai vezetés mindkét oldalon, sőt az Egyesült Államok részéről is.
2014. július 19., 19:152014. július 19., 19:15
A Harvard Egyetem nemzetközi kapcsolatok professzora a The National Interest című folyóiratban arról írt, hogy a John Kerry amerikai külügyminiszter közbenjárásával április végén a további folytatás reménye nélkül befejeződött izraeli–palesztin béketárgyalások alkalmával kiderült: mind Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök, mind Mahmúd Abbász palesztin elnök túlságosan gyenge ahhoz, hogy meghozza azokat a súlyos, történelmi döntéseket, amelyek a békemegállapodáshoz vezethettek volna.
Folyamatosan kiterjedő erőszakspirál
A kutató – aki hangsúlyozta, hogy elsősorban az izraeli oldalt vette górcső alá, így következtetései nem kiegyensúlyozottak – megállapította: Izrael és a Hamász palesztin szélsőséges szervezet egy nem tervezett, folyamatosan kiterjedő erőszakspirálba került. Izrael elindította Erős Szikla fedőnevű hadműveletét a Gázai övezet iszlamista erői ellen.
A rakétatámadások halálos áldozatainak száma palesztin oldalon már meghaladja a kétszázat, izraeli oldalon egy halottról tudni. A konfliktus belátható időn belüli befejeződésének egyelőre semmi jele. Az amerikai kutató úgy látja, hogy erőtlennek bizonyult a Barack Obama elnök vezette amerikai kormány is, mivel nem tudta befolyásával elsimítani a felek közötti ellentéteket. Az elmúlt négy évtized összetűzései során az Egyesült Államok több alkalommal is felvállalta a békéltető szerepét, most azonban szinte teljesen eltűnt a színről.
Más okokból ugyan, de a palesztin–izraeli kérdésben hagyományosan közvetítőként fellépő Egyiptom is kihúzza magát a sziszifuszi erőfeszítésnek tűnő békebírói feladat alól. Feldman a vezetési vákuumon túl az izraeli „tálalást” nevezte az erőszakspirál kiváltójának. Június végén, amikor három izraeli tizenévest elraboltak és meggyilkoltak, Benjámin Netanjahu miniszterelnök rögtön Hamász-akciónak állította be a történteket, jóllehet a gyilkosokat nem fogták el, továbbra is homályban van, hogy ki tervelte ki és követte el a fiatalok elrablását, milyen szervezet áll a háttérben.
A tizenéves izraeliek szomorú sorsa viszont éppen akkor került napvilágra, amikor Netanjahu a két legfőbb palesztin politikai erő, a Hamász és a Fatah mozgalom júniusban alakult egységkormányát próbálta elgáncsolni.
Többször kijelentette, hogy Abbász egy gyilkos szervezettel „lépett frigyre”. Az izraeli miniszterelnöknek „kapóra jött” az izraeli fiatalok tragikus története, az esetet a Hamász számlájára írta, ezzel is utalva a szervezet valódi jellegére. Attól fogva, hogy Netanjahu a Hamászt tette felelőssé a tizenévesek meggyilkolásáért, kampány kezdődött a palesztin szervezet ellen: összegyűjtötték a Hamász vezetőit Ciszjordániában, újra elfogtak több tucat korábban elengedett palesztin harcost, és korlátozták a Hamász szociális jóléti tevékenységét.
A stratégiai szemlélet hiánya
Feldman emlékeztetett arra, hogy három hete hiteles, centrista izraeli újságírók feltették a kérdést: az izraeli hírszerzés ahelyett, hogy minden erejével az eltűnt fiatalokat keresné, miért a Hamász lejáratásával foglalkozik?
A kutató nem tartja meglepőnek, hogy a palesztin szervezet vezetői azt a következtetést vonták le, Jeruzsálem átfogó kampányt indít ellenük. Akkor döntöttek a rakétaindítások fokozása mellett, ami pedig a jelenlegi erőszakspirálhoz vezetett. A szakértő szerint az izraeli vezetés nemcsak az események tálalásában hibázott, hanem abban is, hogy nem volt képes két lépéssel előre gondolkodni.
Folytattak-e komoly vitát Jeruzsálemben arról, hogy a Hamásszal való súlyos konfrontáció vajon Izrael érdekeit szolgálja-e? Feltették-e a kérdést, hogy milyen következményei lennének a Hamász meggyöngülésének, jelen körülmények között kik lépnének a helyére, a Fatah mérsékelt palesztinjai vagy a sokkal szélsőségesebb dzsihádista csoportok? A Harvard-professzor megítélése szerint a történtek egyoldalú tálalása, a gyenge politikai vezetés és a stratégiai szemlélet hiánya együttesen vezetett ahhoz, hogy a helyzet ellenőrzése kicsúszott az izraeli vezetők kezéből.
Netanjahut általában kockázatkerülő politikusként jellemzik, a kutató szerint a válság kiterjedése ezért elsősorban annak tudható be, hogy a kormányfő végül engedett szélsőjobboldali bírálóinak, akik szerint elégtelen volt korábban Jeruzsálem reakciója a Hamász tevékenységére, és ez aláásta Izrael hitelességét. A Hamász először nagyon óvatosan válaszolt az eseményekre – és a mai napig nem vállalt felelősséget a három tizenéves elrablásáért -, és csak Izrael fokozódó nyomásgyakorlása miatt növelte meg a palesztin területekről kilőtt rakéták számát.
Ezzel azonban bezárult az ördögi kör, a folyamatos rakétatámadásokkal már lehetetlenné vált Netanjahu számára, hogy ellenálljon az erőteljes válaszcsapást követelőknek. Az elemző ugyanakkor azt is megjegyezte, hogy a Vaskupola légvédelmi rendszernek és a további izraeli technológiai fejlesztéseknek köszönhetően alacsony az izraeli civil áldozatok száma, és ez segít az izraeli válaszcsapások visszafogásában.
Feldman szerint korai a Hamász és Izrael között kibontakozó erőszak győzteséről és veszteséről beszélni. De felhívta a figyelmet arra, hogy a korábbi tapasztalatok alapján egy nem állami szereplő és egy erős állam konfliktusában a gyengébb fél, vagyis a nem állami szereplő már akkor is stratégiai győzelmet könyvelhet el, ha az adott országnak nem sikerül teljesen elpusztítania a szervezetet. Ez történt az Egyesült Államok és a tálibok, valamint a Hezbollah libanoni iszlamista szervezet és Izrael korábbi összecsapásakor.
Aki komolyan veszi a saját vallását, komolyan tudja venni a másikat a maga vallásosságának megélésében, el tudja fogadni, hogy ő azon az úton keresi az üdvösségét – jelentette ki a lapunknak adott interjúban Kovács István sepsiszentgyörgyi unitárius lelkész.
Tanár úr, az osztályból 18-an vették az érettségit! – jelentette büszkén az egyik tanítványom, amikor az eredményekről érdeklődtem. Nem ez volt a legalkalmasabb pillanat, hogy a magyartalan megfogalmazásra felhívjam a figyelmét, de ez az egyetlen mondat nagyon sok mindenről árulkodik.
Kétszáz éve született Semmelweis Ignác, „az anyák megmentője” (1818. július 1. – 1865. augusztus 13.). Tragikus sorsú orvos, akinek a temetésén sem kollégái, sem családtagjai nem jelentek meg.
A kolozsvári Mátyás-napok, majd a sepsiszentgyörgyi Szent György Napok után egyre több erdélyi helyszínen találkozhatnak majd az érdeklődők Mátyás királyt és korát idéző programokkal, rendezvényekkel. Az Erdély-szerte esedékes megemlékezésekről a budapesti Magyarság Háza igazgatóját, Csibi Krisztinát kérdeztük.&a
Marosvásárhelyi és bukaresti peres tapasztalatom alapján a leghatározottabban ki merem jelenteni azt, hogy a teljes körű magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzés jövője jogi eszközökkel nem biztosítható.
‚Oktatótársaim és a magyar hallgatók nevében ma is azt vallom: mi szinte minden lehetségeset megtettünk a demokrácia keretei között, szűkösnek bizonyuló eszköztárunkból ennyire tellett. A helyzet meghaladott bennünket. Mi, tanárok és diákok elsősorban a magyar oktatás lehetőségének a megteremtésében vagyunk, lehetünk felelősek. A kisebbs&am
Nem jogi, hanem politikai döntés kérdése, hogy mennyire állítható a nemzetközi jog a kisebbségvédelem szolgálatába – jelentette ki a Krónikának adott interjúban Szalayné Sándor Erzsébet, az Európa Tanács nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezménye tanácsadó bizottságának tagja.
Újabb székelyföldi bemutatókörúton ismerheti meg a nagyközönség a napokban Sántha Attila nemrég napvilágot látott Bühnagy székely szótárát. A kötet megszületéséről, a gyűjtőmunkáról, a székely nyelvi örökségről kérdeztük Sántha Attilát.
A vers műfordítás egy ismeretlen nyelvből, a Kárpát-medencében írott mai irodalom egyre inkább szervesülő közegnek tekinthető, és fontosak az olvasókkal való személyes találkozások – ezt vallja többek közt Karácsonyi Zsolt kolozsvári költő, aki március 15. alkalmával vett át József Attila-díjat Budapesten.
Mindenki másként látja, fogja fel és értelmezi a valóságot. Amit látunk, képlékeny, és ha csak kicsit is más szögből próbáljuk nézni mindazt, ami körülvesz bennünket, máris változik a perspektíva, módosulhatnak nemcsak benyomásaink, de véleményünk is.
szóljon hozzá!