Két arcát mutatja az RMDSZ-szel koalícióban kormányzó Szociáldemokrata Párt (PSD) az ország választópolgárainak a magyar ügyekben.
2014. szeptember 20., 11:482014. szeptember 20., 11:48
Miközben a párt államfőjelöltje, Victor Ponta miniszterelnök aktív RMDSZ-es asszisztenciával a Székelyföldön kampányol, és az autonómia kapcsán kijelenti, hogy ha az egyet jelent a decentralizációval, akkor nincs vitája a székelyekkel, a párt ügyvezető elnöke, Liviu Dragnea miniszterelnök-helyettes immár másodízben jelentette ki: az RMDSZ által kidolgozott autonómiatervezetnek esélye sincs arra, hogy megvalósuljon, annak kidolgozása pedig „nem erősíti” a két párt kapcsolatát. Dragnea immár másodízben tett ilyen értelmű kijelentéseket két héten belül, miközben Ponta szintén másodszor járt az elmúlt héten a Székelyföldön.
Kívülről nézve úgy tűnik, mintha kidolgozott kommunikációs stratégiáról lenne szó. Pontának a jelenlegi felmérések szerint ugyan jóval nagyobb az esélye megnyerni a novemberi államfőválasztást, mint ellenfeleinek, a második fordulóban azonban a siker bebiztosítása érdekében jól jönnének a magyarok szavazatai is.
A PSD ugyanakkor – hű örököseként az 1989 előtti nemzeti kommunista diskurzusnak – az egyik legnacionalistább párt, amely bármikor hajlandó a soviniszta érzelmek felkorbácsolására alkalmas retorikát alkalmazni, választóit már a rendszerváltás óta erre kondicionálta, ezért szükséges Ponta gesztusait ellensúlyozni. Ezért jelenik meg Dragnea a „párt öklének” szerepében, és ezért intéz kemény hangú kirohanásokat az autonómia ellen.
A kérdés az: melyik a PSD igazi arca és hangja? Elemzők szerint Ponta államfővé választása esetén a pártelnöki tisztségre Dragnea a legesélyesebb, ezért az ő szavai jelenthetik a PSD jövőbeni politikai irányvonalának megalapozását. Persze érdemes figyelembe venni, hogy – attól függetlenül, hogy a kampány csak októberben kezdődik – máris zajlik a korteskedés, és Dragnea szavai főleg a nacionalista PSD-szavazók megnyugtatását szolgálják.
A párt eddigi politikáját ismerve azonban nehéz elhinni, hogy jelentős, érdemi változás állna be az önrendelkezéshez való viszonyában. Már csak azért is, mert a Ponta által hangoztatott, a kormány által már két és fél éve célul kitűzött decentralizáció sem igazán decentralizáció.
A mesterségesen megrajzolt fejlesztési régiók közigazgatási hatáskörökkel való felruházása – amit Ponta és Dragnea a decentralizáció megnyilvánulásaként jellemez – ugyanis egyelőre nem abban nyilvánul meg, hogy Bukarest ad át hatásköröket az alacsonyabb szinteknek, hanem a régióközpontnak kinevezett városok szívják el azokat az alájuk rendelt megyeszékhelyektől.
Példaként elég megemlíteni, hogy a helyi adóhivatalok hatáskörei máris a régióközpontokhoz tartoznak, de az egyik legabszurdabb kezdeményezés alighanem az, hogy a területi vámigazgatóságot a határ menti Nagyváradról a határtól 150 kilométerre található Kolozsvárra akarják költöztetni.
Ilyen körülmények között nehezen érthető, miért hajlandó az RMDSZ a legmagasabb, elnöki szinten segíteni Ponta kampányát a magyarok körében. A koalíciós partner bizonyára tett olyan ígéreteket, esetleg gesztusokat, amelyek alapján úgy gondolják, megéri.
Más kérdés azonban, hogy a magyar választópolgárok szakítanak-e eddigi gyakorlatukkal, és hallgatnak-e az RMDSZ-re, ha arra ösztönzi őket, hogy a második fordulóban a nacionalista baloldali párt jelöltjére szavazzanak. Eddig ugyanis ez még egyszer sem jött be.
Aki komolyan veszi a saját vallását, komolyan tudja venni a másikat a maga vallásosságának megélésében, el tudja fogadni, hogy ő azon az úton keresi az üdvösségét – jelentette ki a lapunknak adott interjúban Kovács István sepsiszentgyörgyi unitárius lelkész.
Tanár úr, az osztályból 18-an vették az érettségit! – jelentette büszkén az egyik tanítványom, amikor az eredményekről érdeklődtem. Nem ez volt a legalkalmasabb pillanat, hogy a magyartalan megfogalmazásra felhívjam a figyelmét, de ez az egyetlen mondat nagyon sok mindenről árulkodik.
Kétszáz éve született Semmelweis Ignác, „az anyák megmentője” (1818. július 1. – 1865. augusztus 13.). Tragikus sorsú orvos, akinek a temetésén sem kollégái, sem családtagjai nem jelentek meg.
A kolozsvári Mátyás-napok, majd a sepsiszentgyörgyi Szent György Napok után egyre több erdélyi helyszínen találkozhatnak majd az érdeklődők Mátyás királyt és korát idéző programokkal, rendezvényekkel. Az Erdély-szerte esedékes megemlékezésekről a budapesti Magyarság Háza igazgatóját, Csibi Krisztinát kérdeztük.&a
Marosvásárhelyi és bukaresti peres tapasztalatom alapján a leghatározottabban ki merem jelenteni azt, hogy a teljes körű magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzés jövője jogi eszközökkel nem biztosítható.
‚Oktatótársaim és a magyar hallgatók nevében ma is azt vallom: mi szinte minden lehetségeset megtettünk a demokrácia keretei között, szűkösnek bizonyuló eszköztárunkból ennyire tellett. A helyzet meghaladott bennünket. Mi, tanárok és diákok elsősorban a magyar oktatás lehetőségének a megteremtésében vagyunk, lehetünk felelősek. A kisebbs&am
Nem jogi, hanem politikai döntés kérdése, hogy mennyire állítható a nemzetközi jog a kisebbségvédelem szolgálatába – jelentette ki a Krónikának adott interjúban Szalayné Sándor Erzsébet, az Európa Tanács nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezménye tanácsadó bizottságának tagja.
Újabb székelyföldi bemutatókörúton ismerheti meg a nagyközönség a napokban Sántha Attila nemrég napvilágot látott Bühnagy székely szótárát. A kötet megszületéséről, a gyűjtőmunkáról, a székely nyelvi örökségről kérdeztük Sántha Attilát.
A vers műfordítás egy ismeretlen nyelvből, a Kárpát-medencében írott mai irodalom egyre inkább szervesülő közegnek tekinthető, és fontosak az olvasókkal való személyes találkozások – ezt vallja többek közt Karácsonyi Zsolt kolozsvári költő, aki március 15. alkalmával vett át József Attila-díjat Budapesten.
Mindenki másként látja, fogja fel és értelmezi a valóságot. Amit látunk, képlékeny, és ha csak kicsit is más szögből próbáljuk nézni mindazt, ami körülvesz bennünket, máris változik a perspektíva, módosulhatnak nemcsak benyomásaink, de véleményünk is.
szóljon hozzá!