A kormány, amely újrázhat

A kormány, amely újrázhat

Akit meglepett az április 6-ai választási eredmény, annak nincsen eleven kapcsolata a magyar valósággal. Annak nemcsak az emberek mindennapi gondjairól, hanem arról sincsenek fogalmai, hogy mi is a magyar állampolgárok körében egy kormánnyal szemben az elvárás.

2014. április 12., 12:432014. április 12., 12:43

A választói akaratot nem könnyű megismerni, de a választói igényt kikutatni nem ördöngösség. Nagy arc helyett nagy figyelem, melldöngetés és közönségesség helyett némi ügybuzgalom kell hozzá. Aki a kampányban lemegy kutyába, az nehezen fog két lábra állni, ha hatalmat kap.

Azok a baloldali politikusok, akik a lakossági fórumokon sértegették, lealázták a kormányt – még a szodómia javaslata és a politikai pedofília vádja is bekerült a szótárukba, utóbbit ugyan értelmezni nemigen lehet, de mit számít az nekik –, egyre nem gondoltak. Arra, hogy nem elég, ha pocsék asszociációkat keltenek az emberekben. Az emberek ennél többet akarnak. Lehet, hogy az igénytelenebbek röhincsélve elszórakoznak a lakossági fórumokon részt vevő baloldali politikusok durva beszólásain, de amit azok előadtak, az sok volt. Hiszen aki kocsmába vágyik, az nem Szanyi vagy Gyurcsány fórumára megy el. A politikusoktól egy kicsit többet várnának.

(Cikkem címéért némi magyarázattal tartozom: mielőtt bárki arra gondolna, hogy 2006-ban is újrázhatott a Gyurcsány-kormány, leszögezem, hogy fogalmaim szerint az a társaság, amely adatokat hamisít az EU-nak, s amely saját állampolgárait az orruknál fogva vezeti, és miniszterelnökük mindezt egy zárt ülésen vallja be a saját pártelitjének, majd „véletlenül\" kiszivárogtatja cinizmusuk bizonyítékait, csak névlegesen nevezhető kormánynak, lényeg szerint nem az, csak hatalommal bíró kalandorok gyülekezete, kolonc az ország nyakán.)

A baloldal abból már sok mindenre következtethetett volna, hogy 2010-ben már nagyon megbukott. Ezért akkor hatalmas támogatottsággal kormányra került egy aktív és elképzelésekkel teli politikai erő, amely a parkolópályán töltött nyolc év minden egyes napját arra használta fel, hogy levonja a tanulságokat a korábbi vereségekből, és ha megkapja a választói felhatalmazást, felvértezve kerüljön a kormányrúdhoz.

Mi kell a győzelemhez kormányzati pozícióból? Elsősorban jó kormányzás látható, kézzelfogható eredményekkel. Másodsorban kemény politikai munka, hogy az emberek saját életük valóságának megtapasztalása mellett megismerjék lehetőségeiket. Harmadsorban gyenge, civakodó, méltatlan ellenfelek. Ismerjük el, most ez mind adott volt.

Ha a magyar jobboldal mégsem volt teljesen biztos a győzelemben, ha azon meditált, hogy meglesz-e a kétharmad, vagy érjük csak be a sima többséggel, annak az okai a 2002-es választási vereséghez vezetnek. Annak emléke túl mélyen vésődött be, hatalmas leckét kapott akkor a jobboldal abból, hogy soha nem lehet elbizakodott, és semmi sem biztos az eredményhirdetésig.

Tegyük fel, hogy igaz az, amit egy baloldali lap írt: hogy a közmédia „gátlástalan agitációs és propagandaosztály színvonalán működött\" (Dési János, Népszava, 2014. április 7.). E közmédiáról Vásárhelyi Mária médiaszociológus kijelentette, hogy nézettsége „ma már átlagosan a 10 százalékot sem éri el, ez példa nélküli egész Európában\". (Megéri az agymosoda? Interjú Vásárhelyi Máriával, Népszava, 2013. július 13.)

Na mármost miként érhet el országos hatást egy olyan közmédia, amelyet a balliberálisok szerint a kutya sem néz? Egyáltalán hogyan volt lehetséges, hogy a választás napján késő este egész Magyarország térképe narancsszínűvé vált? Nagy kérdés ez a baloldalnak, és hónapokon át hamis válaszok tömegét fogjuk kapni tőlük és az őket támogató külföldi sajtó egy részétől. A tárgyilagosság hangjai elenyészők lesznek. Már most javasolhatjuk, aki elismeri az Orbán-kormány teljesítményét, azt becsüljük meg nagyon, mert ők szembemennek a ma divatos (valójában pillanatok alatt divatjamúlttá váló) fősodorral.

A brit Telegraph a siker okait kutatva inkább leíró, mint minősítő jelleggel leszögezi, hogy a magyarok közül sokan a nemzeti érdekek védelmezőjét látják Orbánban, és nagyra értékelik a rezsicsökkentést. A BBC News elfogulatlanul közli, hogy a jobbközép Fidesz elnyert 45 százalékot, ezzel a legtöbb szavazatot. Címoldalas beszámolójában a Népszabadság ügyeskedő tudósítója viszont így fogalmaz: „a választók többsége, 55 százaléka [...] a kormánypárt ellen szavazott\".

Tárgyilagosság az angoloktól, tömény rosszindulat a hazai baloldaltól. Mindezt abból vonták le, hogy a Fidesz 45 százalékos listás eredményt ért el, amihez azonban még hozzájönnek az egyéni mandátumok, azzal pedig jelen állás szerint 133 mandátumuk van az MSZP mindössze 38 mandátumával szemben. Vajon miért nem írták le ballib újságíróink 1994-ben, hogy az MSZP-t 69 százalékosan elutasították az emberek? Hiszen az első fordulóban mindössze 31 százalékot kapott, mégis kormányra került. Vagy ha az MSZP-ről van szó, akkor más a számtan?

A fába szorult baloldal azt sem tudja már, mit találjon ki, hogy a Fidesz győzelmét kicsinyítse. Képtelenek meghajtani a fejüket, s kimondani: igen, uraim, ez győzelem volt a javából. Kormányzati pozícióból ekkora aránnyal nyerni: ez egész Európában példátlan. A baloldal szánalmasságát mi sem jellemzi jobban, mint hogy a Kormányváltók (ma már ironikusnak hat az elnevezésük) miniszterelnök-jelöltje, Mesterházy Attila még arra is képtelen volt rászánni magát, hogy egy gratulációt kipréseljen magából.

Gyurcsány pedig, nem tagadva meg önmagát, rávetette magát a Hír Tv nevében őt kérdező újságíróra, az udvarias riportert (Bodacz Balázs) alpári módon sértegette, éppen csak meg nem átkozta őt a hírcsatornával egyetemben. Elképesztő, hogy azok, akik állandóan európáznak, minden harmadik mondatukban az európai normákat emlegetik, egy várhatóan bekövetkező vereség esetén felrúgnak minden kulturális szokást, és a minimális jómodort is sutba vetve a kőbaltát kultiváló pattintott kőkorszakra emlékeztet a viselkedésük. Emlékeztetőül: hogy magában mit gondolt, az egy dolog, de Orbán Viktor 2002-ben gratulált Medgyessynek.

Persze a külföldi sajtó ismert orgánumai most sem ölelik keblükre az Unióval kritikus Orbánt. A Die Welt Orbánnal kapcsolatban többek közt Putyint, Chávezt, Erdogant és Berlusconit emlegeti, a Süddeutsche Zeitung vicces határozottsággal rendkívül megosztott magyarságról ír, pedig elég lenne ránézniük a választási eredmények utáni Magyarország-térképre, amely két kis piros mező kivételével teljesen narancssárga. (A főváros valóban megosztott, az külön térképen szerepel.) Bosszantó előítéletességgel „eltévelyedésnek\" nevezik a magyar közösség demokratikusan választott útját, sőt eléggé illogikus módon az egypártrendszer építésének vádja is előkerült, nem kizárt, hogy a gyűlölködő hazai balliberálisok sugallatára.

Tudom, logikai alapon feltett kérdéseket nem érdemes a baloldalnak címezni, mert összezavarodnak tőle. Megdöbbentő, ahogyan a baloldali összefogás vesztesei végtelen frusztráltságukban belesodródtak a teljesen irracionális nézőpontokba. A már említett Népszava-cikkben olvashatjuk, hogy a baloldal számára kedvezőtlen eredmények magyarázatát, vagyis a vereség okait „nem elég csak a politikai ellenfél ördögi mivoltában keresni\".

Így, biblikus műveltség nélkül, de azért biblikus szóhasználattal. Az Orbán-kormány tehát ördögi módon befejezte a 4-es metrót, ördögpatáit csattogtatva restaurálta Ybl eredeti tervei alapján a Várkert bazárt, és csakis a sátán segíthetett nekik a Seuso-kincsek visszavásárlásában, Baán László miniszteri biztos csak megtévesztő entellektüel külsejét kölcsönözte a hosszas, kemény tárgyalásokhoz.

„Magyarország ma a legegységesebb ország Európában\" – jelentette ki Orbán Viktor vasárnap éjjel a választás után. Hogy a választók igent mondtak az Orbán-kormány eddigi teljesítményére, az nagyon komoly megerősítése az eddigi intézkedéseknek. Orbán elegáns maradt, és az ellenzéki pártokat külön nem minősítette, hanem csak annyit jegyzett meg, hogy a választók „nemet mondtak a gyűlöletre\" (baloldal), és „nemet mondtak az EU-ból való kilépésre\" (Jobbik).

Rémhírek is terjedtek jócskán. Lengyel László nem szégyellte leírni a szombati Népszabadságban: „el tudod képzelni, hogy mi lesz veled, ha kétharmaddal folytatják? Három hónap múlva nem lesz egyetlenegy se a megmaradt autonóm intézmények közül. Lemészárolják a menekülőket.\" Lengyel László elfelejtette megemlíteni, hol lesz a guillotine: a Várkert bazárban vagy a Rákóczi téri metróaluljáróban. Szegény szerencsétlen Lengyel, a pesti folklór szerint a fordított Kasszandra, mert minden jóslatának az ellenkezője válik valóra!

Szánalmasabb, mint az a kőbaloldali, aki egyetlen pillanatig elgondolkodik a határtalanul aljas, a választás előtti utolsó héten megerősödő suttogó propaganda legnagyobb hazugságán, miszerint ha győz a Fidesz, akkor megszüntetik a nyugdíjakat (!). Aljas szövegek ezek, hiszen a legkiszolgáltatottabb réteg megfélemlítésével manipulálnak.

Egyelőre a nyugdíjak azokban az országokban csökkentek, ahol az IMF ezt feltételként szabta meg az általa nyújtott hitel fejében. (Ez történt például Görögországban.) Az Orbán-kormány viszont tavaly augusztusban visszafizette az IMF-hitelt éppen azért, hogy efféle függőségek ne fenyegethessék az ország legkiszolgáltatottabb rétegeit.

Egy szó mint száz, nincs annyi rosszindulat, manipuláció, suttogó és üvöltő propaganda, hogy elvegye a kedvét a választóknak az újra hatalomba emelt Orbán-kormánytól. Ők pedig készülnek a következő feladatra. Orbán túl sok időt a pihenésre nem hagyott: holnap kormányülés...
Egy ország lett nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb. Idő nincs, de remény és bizakodás van. És munka. Rengeteg. Készülhetünk az európai parlamenti választásra.

Körmendy Zsuzsanna

A szerző a Magyar Nemzet rovatvezetője

szóljon hozzá! Hozzászólások

Ezek is érdekelhetik

A rovat további cikkei

2018. július 21., szombat

Holdra szálláshoz fogható szellemi megvalósítás – Kovács István unitárius lelkész ember és vallás szabadságáról

Aki komolyan veszi a saját vallását, komolyan tudja venni a másikat a maga vallásosságának megélésében, el tudja fogadni, hogy ő azon az úton keresi az üdvösségét – jelentette ki a lapunknak adott interjúban Kovács István sepsiszentgyörgyi unitárius lelkész.

Holdra szálláshoz fogható szellemi megvalósítás – Kovács István unitárius lelkész ember és vallás szabadságáról
2018. július 07., szombat

Vegyük az adást, ne csak az érettségit

Tanár úr, az osztályból 18-an vették az érettségit! – jelentette büszkén az egyik tanítványom, amikor az eredményekről érdeklődtem. Nem ez volt a legalkalmasabb pillanat, hogy a magyartalan megfogalmazásra felhívjam a figyelmét, de ez az egyetlen mondat nagyon sok mindenről árulkodik.

Vegyük az adást, ne csak az érettségit
Vegyük az adást, ne csak az érettségit
2018. július 07., szombat

Vegyük az adást, ne csak az érettségit

2018. július 01., vasárnap

Kétszáz éve született Semmelweis Ignác, az anyák tragikus sorsú megmentője

Kétszáz éve született Semmelweis Ignác, „az anyák megmentője” (1818. július 1. – 1865. augusztus 13.). Tragikus sorsú orvos, akinek a temetésén sem kollégái, sem családtagjai nem jelentek meg.

Kétszáz éve született Semmelweis Ignác, az anyák tragikus sorsú megmentője
2018. június 02., szombat

Egész Erdélyt bejárja az igazságos király - Csibi Krisztina, a Magyarság Háza igazgatója a Mátyás király emlékév jelentőségéről

A kolozsvári Mátyás-napok, majd a sepsiszentgyörgyi Szent György Napok után egyre több erdélyi helyszínen találkozhatnak majd az érdeklődők Mátyás királyt és korát idéző programokkal, rendezvényekkel. Az Erdély-szerte esedékes megemlékezésekről a budapesti Magyarság Háza igazgatóját, Csibi Krisztinát kérdeztük.&a

Egész Erdélyt bejárja az igazságos király - Csibi Krisztina, a Magyarság Háza igazgatója a Mátyás király emlékév jelentőségéről
2018. május 06., vasárnap

Megmenthető a magyar orvosképzés? – Kincses Előd marosvásárhelyi ügyvéd írása

Marosvásárhelyi és bukaresti peres tapasztalatom alapján a leghatározottabban ki merem jelenteni azt, hogy a teljes körű magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzés jövője jogi eszközökkel nem biztosítható.

Megmenthető a magyar orvosképzés? – Kincses Előd marosvásárhelyi ügyvéd írása
2018. április 22., vasárnap

Quo vadis, vásárhelyi magyar orvos­képzés?

‚Oktatótársaim és a magyar hallgatók nevében ma is azt vallom: mi szinte minden lehetségeset megtettünk a demokrácia keretei között, szűkösnek bizonyuló eszköztárunkból ennyire tellett. A helyzet meghaladott bennünket. Mi, tanárok és diákok elsősorban a magyar oktatás lehetőségének a megteremtésében vagyunk, lehetünk felelősek. A kisebbs&am

Quo vadis, vásárhelyi magyar orvos­képzés?
Quo vadis, vásárhelyi magyar orvos­képzés?
2018. április 22., vasárnap

Quo vadis, vásárhelyi magyar orvos­képzés?

2018. április 15., vasárnap

Politikai kérdés az európai kisebbségvédelem – Szalayné Sándor Erzsébet az Európa Tanács romániai jelentéséről

Nem jogi, hanem politikai döntés kérdése, hogy mennyire állítható a nemzetközi jog a kisebbségvédelem szolgálatába – jelentette ki a Krónikának adott interjúban Szalayné Sándor Erzsébet, az Európa Tanács nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezménye tanácsadó bizottságának tagja.

Politikai kérdés az európai kisebbségvédelem – Szalayné Sándor Erzsébet az Európa Tanács romániai jelentéséről
2018. április 09., hétfő

Nyelvgazdagító, megmentett székely szókincs - Sántha Attila a Bühnagy székely szótárról

Újabb székelyföldi bemutatókörúton ismerheti meg a nagyközönség a napokban Sántha Attila nemrég napvilágot látott Bühnagy székely szótárát. A kötet megszületéséről, a gyűjtőmunkáról, a székely nyelvi örökségről kérdeztük Sántha Attilát.

Nyelvgazdagító, megmentett székely szókincs - Sántha Attila a Bühnagy székely szótárról
2018. március 25., vasárnap

Szervesülő közeg a Kárpát-medencei irodalom – interjú a friss József Attila-díjas Karácsonyi Zsolt költővel

A vers műfordítás egy ismeretlen nyelvből, a Kárpát-medencében írott mai irodalom egyre inkább szervesülő közegnek tekinthető, és fontosak az olvasókkal való személyes találkozások – ezt vallja többek közt Karácsonyi Zsolt kolozsvári költő, aki március 15. alkalmával vett át József Attila-díjat Budapesten.

Szervesülő közeg a Kárpát-medencei irodalom – interjú a friss József Attila-díjas Karácsonyi Zsolt költővel
2018. március 18., vasárnap

Külön bejáratú, képlékeny igazságok hálójában – Valóságérzékelésünk szubjektivitása az Illegitim című kolozsvári előadásban

Mindenki másként látja, fogja fel és értelmezi a valóságot. Amit látunk, képlékeny, és ha csak kicsit is más szögből próbáljuk nézni mindazt, ami körülvesz bennünket, máris változik a perspektíva, módosulhatnak nemcsak benyomásaink, de véleményünk is.

Külön bejáratú, képlékeny igazságok hálójában – Valóságérzékelésünk szubjektivitása az Illegitim című kolozsvári előadásban