– A katasztrofális idénykezdés után szinte csoda történt Ploieşti-en, ahol a Maros KK legyőzte az addig veretlen bajnokcsapatot. Minek köszönhetően?

– Elsősorban önmagunknak köszönhetően, hiszen sikerült rendezni sorainkat. Már az előző hazai mérkőzésen, illetve az edzéseken is meglátszott, hogy Filip Adamovics érkezése sok mindent megoldani látszik. Mi a három vereség után sem estünk kétségbe, csak azt kértük a vezetőségtől, hogy ha már anyagi okok miatt nem sikerült megtartani Goran Martinicset, így utólag, menet közben hozzanak egy másik játékirányítót. Adamovics hamar beilleszkedett a gépezetbe, érzi a játékot és egészen jól mozgatja a fiúkat. Ráadásul Edi Szinadinovics is más feladatot kapott, aminek jobban eleget tesz, mint az irányítói kötelezettségnek.

– Az Asesoft gyenge napjára is szükség volt a bravúrhoz?

– A ploieşti-iek egyáltalán nem játszottak gyengén, ráadásul rengeteg szabaddobáshoz jutottak. Hogy miként, arról most hadd ne beszéljek, mert nem szeretek a bírókkal foglalkozni. Tény, hogy egy rendkívül erős ellenféllel találtuk szembe magunkat, amely ugyan megadta a tiszteletet, de egyáltalán nem tartott tőlünk. Olyanannyira nem, hogy egy kicsit alábecsült, és egy pár alapemberét pihentette.

– Mekkora volt az aggodalom a négyből három elveszített meccs után? Felmerült egyáltalán, hogy ezzel a csapattal lehetetlen bejutni a rájátszásba?

– Zavart, hogy nem megy a játék, de egy pillanatig sem mondtunk le a playoffba jutásról. A Vásárhelynek még volt hasonlóan gyenge idénykezdése, de végül mégis bejutott az első nyolc közé. Bosszantó volt, hogy a felkészítőn jól szerepeltünk, de a tétmérkőzéseken elvesztődtünk. Most viszont úgy érzem, kikapaszkodtunk a hullámvölgyből, és – ha a következő három meccsen is bizonyítunk – innen már csak felfele ívelhet a teljesítményünk.

– Nem lenne könnyebb a kitűzött célt szinte változatlan csapattal teljesíteni, mintsem évente felforgatni a teljes keretet?

– Persze, hogy könnyebb lenne, de mindez a pénztől függ. Sajnos minden évben kénytelenek vagyunk újratervezni a csapatot, mivel a nyári hónapokra teljesen kiürül a klub kasszája. Nem az én tisztem az anyagiakról beszélni, de tudom, hogy ha nem lenne ez az örökös nyári pénzhiány, nem kellene a már bevált játékosoktól megválni és újakat keresni.

Idén Ivan Ivanovics és Vaidotas Peciukas megértették, hogy gondjaink vannak, és nehezebb körülmények között is vállalták, hogy itt maradjanak, míg Alekszandar Mladenovics és Goran Martinics más csapatot keresett magának. Pedig az utóbbival a pályán, le merem fogadni, hogy nem csúszott volna be a két hazai vereség. A montenegrói játékos most Pakson szórja a pontokat és hozza a kötelező formáját.

– Mennyire elégedettek a jelenlegi, immár Adamoviccsal megerősített kerettel?

– Nem mondom, hogy nem kelne el még egy-két jó játékos, elvégre egy rendkívül erős mezőnnyel állunk szemben, ahol nem egy-két ellenfelünk van, hanem két-három fiatalabb együttest leszámítva, a többi esélyesnek számít. Mindenki igyekszik a lehető legütőképesebb csapatot összekovácsolni. Nagyon reméljük, hogy azokat a fiatal tehetségeket, akiket az idén igazoltunk le – gondolok Polyák Lászlóra, Vlad Corpodeanra, Lázár Lászlóra – jövőre is meg tudjuk tartani, hisz a következő bajnokságtól ismét kötelező módon hazai játékost is kell játszatni az első perctől az utolsóig.