– Meglepetésszerűen érte az ifjúsági válogatott élére való kinevezése?

– Nem, hisz a Román Labdarúgó-szövetség új vezetősége már május végén azzal a kéréssel keresett meg, hogy vállaljam el az U21-es csapat irányítását. Látták, hogy évek óta eredményesen dolgozom, nemcsak a marosvásárhelyi első ligás nagycsapatnál, hanem a másodosztályban kiválóan teljesítő, nagyjából 15 és 22 év közötti fiatalokból álló együttesnél is, ugyanakkor azt is tudták, hogy az országban egyedülállóként, 10 és 13 év közötti csoporttal is foglalkozom.

– Miként tud eleget tenni az újabb megbízatásnak? Hiszen nem mondott le a klubcsapatáról.

– Szabad kezet kaptam az FRF elnökétől, Răzvan Burleanutól, így megmaradtam a City’us edzőjének is. A másodosztályban játszó csapatunkat viszont átengedtem Kovács Jánosnak, míg a kicsikkel Lucian Ciurtin fog foglalkozni.

– Mit tart a legfontosabb teendőinek az ifiválogatottnál?

– Elsősorban el szeretném feledtetni azt a rossz gyakorlatot, miszerint játszunk egy-két meccset, aztán hónapokig nem is találkozunk. Edzőtáborozásokra van szükség, meg minél több nemzetközi mérkőzésre lehetőleg erős ellenfelekkel, olyanokkal, akiktől van mit tanulni. Sok tehetséges, ügyes ifjú kergeti a labdát a hazai mezőnyben, akik fizikailag kiválóan teljesítenek, ám taktikailag még éretlenek. Szóval lenne mit bepótolni.

– Gondolom, ennek érdekében találták ki az ősszel elrajtoló ifibajnokságot is.

– Csak így fejlődhet a sportág. Jelen pillanatban hat-hét csapat jelezte szinte biztosra, hogy vállalja a megmérettetést még akkor is, ha egy ilyen bajnokságba való benevezés pluszkiadást jelentene. Ugyanakkor örvendetesnek tartom, hogy nemcsak a City’us, hanem a Sepsiszentgyörgy, Kézdivásárhely, Székelyudvarhely, Déva és Galac is egy-egy második csapat indításában gondolkodik. Jó volna, ha az első ligában sikerülne kötelezővé tenni két ifijátékos beneveztetését minden egyes mérkőzésre.

– Idővel akár az utánpótláscsapatok kialakítását is kötelezővé tennék?

– Az lenne az ideális, ha minden klub a felnőttcsapat mellett ifigárdával is rendelkezne, és azzal benevezne a juniorbajnokságba. Egyelőre viszont örülünk, ha az ősztől – a szövetség hathatós támogatásával – hat-hét, esetleg nyolc együttessel elindul az első bajnokság.

– Nem gondoltak arra, hogy valamilyen módon arra ösztönözzék az ország sportiskoláit és iskolás sportklubjait, hogy indítsanak teremlabdarúgó-szakosztályt is?

– Ötletnek jó, de ebben az ügyben még nem tárgyaltunk senkivel.

– Akkor egy esetleges futsalakadémia létesítéséről még ne is beszéljünk?

– Még korai erről beszélni. Távlatilag viszont el lehet ezen is gondolkodni, viszont mint minden komolyabb terv, ez is pénzfüggő.

– Milyen a viszonya a felnőttválogatott trénerével, a bajnokságban a rivális udvarhelyi gárdát irányító Jakab Zoltánnal?

– Mindig is jó volt; akkor is, amikor a válogatottnál vagy a klubcsapatomnál edzőm volt, most is, amióta a klubcsapatok szintjén vetélytársak vagyunk. Jó és eredményes együttműködésre, közös stratégia kidolgozására van szükség ahhoz, hogy a két válogatott karöltve fejlődjön.

– Voltak-e szurkálódások amiatt, hogy mindkét román válogatottat magyar edző irányítja?

– Még nem hallottam rosszalló megjegyzéseket. Az a tény, hogy az új elnök két magyar szakembert bízott meg a nemzeti csapatok irányításával, a bátorságára és a nyitottságára utal, de arról is tanúbizonyságot tesz, hogy valóban értékelik a munkánkat.