– Hogy halad a felépülés, hogyan dolgozta fel mentálisan például azt, hogy nem lehet ott svájci St. Moritzban zajló alpesisí-világbajnokságon?

– Jól haladok, napról napra jobban érzem magam. Vannak jobb és kevésbé jobb napjaim. Rossz érzés, hogy nem vagyok ott a vb-n, de hiába szomorkodom, nekem most az a feladatom, hogy meggyógyuljak, és az olimpiára készülhessek. A jobb lábamat még óvnom kell, de a bal lábamat már terhelhetem, és teljes mértékben hajlíthatom. Kerékpározni már tudok, szobabiciklire ráülhetek, de azt, hogy utcán, rendes kerékpárra mikor ülhetek, a szakember fogja megmondani. Jövő héten kell Ausztriába mennem ellenőrzésre.

– Számít az, hogy itthon, Csíkszeredában gyógyulhat?

– Igen, számít. Zakariás Évával dolgoztunk már együtt több baleset után, itt van a családom, rengeteget tudnak segíteni.

Meglepetésarany a vb-n

Az osztrák Nicole Schidhofer nyerte meg a St. Moritzban kedden elkezdődött alpesisí-világbajnokság szuper-G-versenyét a liechtensteini Tina Weirather és a főesélyesnek tartott svájci Lara Gut előtt. A szintén favoritnak számító amerikai Lindsey Vonn nem ért célba.

– A nagy szerencsétlenségben szerencse, hogy egy híres orvos műthette meg.

– Már ismertem ezt a szakembert, műtött már, a lábamat és a kézujjamat is operálta. Tudtam, hogy ha bármikor valami történni fog, hozzá megyek vissza. Egy profi klinika, helikoptert intéztek, egyik kórházból átszállítottak a másikba, vasárnap délelőtt történt a baleset, és vasárnap este már meg is műtöttek.

– Sokan ön mellé álltak a baleset után, gyógyulást kívántak. Itthon is, külföldön is szorítanak Miklós Editnek. Hogyan értékeli mindezt?

– Akik mellettem voltak eddig, ezután is mellettem lesznek, barátaimban nem csalódtam. A magyar szakszövetségtől pedig Kapitány Ildikó főtitkár végig mellettem volt a műtét alatt, és ezt követően két napig ő ápolt. Az embereknek dráma kell, az ilyen eseményeket sokkal többen követik, nagy volt a médiaérdeklődés a baleset kapcsán.

– Egy év múlva olimpia lesz Pjongcsangban. Ismeri a pályát?

– Nem ismerem, nem jártam Dél-Koreában. Márciusban lett volna ott egy verseny, de sajnos ez is kimarad. Kapok majd felvételt a pályáról, és mentálisan fogok készülni belőle. Pjongcsangba azért utazom, hogy olimpiai aranyérmet nyerjek. Ha márciusig annyira halad a felépülésem, szinte biztos, hogy jövő februárra újra százszázalékosan tudok majd versenyezni. Plusznyomást nem érzek, viszont kételkednek az emberek abban, hogy elérhetem ezt a célomat. Az eddig kitűzött céljaim megvalósítását az emberek nagy többsége kétségbe vonta, de én megcsináltam, amit kimondtam. Amikor jó olimpiai szereplésről vagy világkupa-dobogóról beszéltem, akkor is kételkedtek, de én megcsináltam. Amit kitűzök magamnak célul, azt 99 százalékban meg is valósítom.