
Amikor az ember arról olvas, hogy valahol valamilyen jelentős esemény évfordulója alkalmából állnak elő új előadással, óhatatlanul is arra gondol, hogy ismét egy kötelezően letudandó megemlékezés szemtanúja lesz, az elmaradhatatlan közhelyekkel és pátosszal, rajongó tiszteletadással és kegyeletteljes emlékidézésssel.
2014. május 19., 12:342014. május 19., 12:34
Különösen így van ez, ha a számunkra több okból is különösen tragikus első világháború kitörésének századik évfordulójáról van szó.
Nos, a nagyváradi Szigligeti Színház legújabb premierje, A világcirkusz a lehető legtávolabb áll mindettől: úgy idézi meg a háború borzalmait és esztelenségét, hogy közben nem az évszázados sablonokat mondja föl, hanem egyúttal görbe tükröt tart a néző, valamint minden megcsontosodott ideológia és magasztosnak vélt eszme elé, miközben a néző elképesztően profin összerakott, pörgős, kiváló színészi és táncművészi alakításokat felvonultató produkciót láthat.
A mű alapjául Nagy Dániel 1926-ban, az Erdélyi Szépmíves Céh kiadásában megjelent A cirkusz című regénye szolgál, amely expresszionista képekben, ugyanakkor néhol igencsak didaktikusan, szájbarágósan vázol fel allegorikus képet az ember, a háború és az emberi sorsokat irányító transzcendens erők természetéről.
E regényből írt feszes, kikacsintásokkal, irodalmi utalásokkal és jó humorérzékkel adagolt poénokkal teli szövegkönyvet Bodolay Géza Jászai Mari-díjas rendező, amelyet a Kossuth-díjas táncművész-koreográfus, Juronics Tamás vitt színpadra. A darab szereplői egy cirkusz társulatának tagjai, akik két táborra oszlanak az egyetlen női tag, Remike kegyeiért versengve.
Remike, a csodanő – akinek konkrétan nincs szíve – pillanatnyi szeszélytől vezérelve közli: azt halmozza el kegyeivel, aki több vért szállít fürdőkádjába, mivel éppen vérben fürdeni támadt kedve. A William, a bohóc, illetve Pinkár, a díjbirkózó vezette csapatok ezért ingyen cirkuszt hirdetnek, ahol addig manipulálják a nézőket, amíg azok egyik vagy másik oldal mellett fegyvert fogva világméretű öldöklésbe kezdenek. A földön zajló események a sátánt, a halált és az istent sem hagyják hidegen, mindegyikük megkísérel a maga módján beavatkozni a történésekbe.
Mint már említettük, ez az allegorikus kép meglehetősen szájbarágósnak hat, a Szigligeti Színház és a Nagyvárad Táncegyüttes közös előadásában azonban ezt a didaktikusságot kiválóan sikerült feloldani. A karakterek karikatúraszerűek, festett arcukkal cirkuszi bohócokat vagy bábokat idéznek, megnyilvánulásaik elnagyoltak és túlzóak, a szereplők, cselekedeteik és a darab történései egyszerre abszurdak és groteszkek, miközben az őrületbe csapó abszurdon és a hiperbolákon túl mégiscsak fölsejlik a valós emberi természet, annak minden árny- és fényoldalával együtt.
Az előadás alapmotívuma – persze a cirkuszi tragikomédia mellett – a haláltánc, az emberek csupán a felsőbb hatalmak által dróton rángatott, gyakorlatilag önálló akarat nélküli tömegként jelennek meg a Nagyvárad Táncegyüttes tagjainak megformálásában. A zene kiválasztása is szerencsés volt: a kortárs táncművészeti betéteket Mozart befejezetlen remekműve, a Requiem akkordjaira koreografálták, ezekkel hangsúlyozva a halál, illetve az elmúlással szembeni tehetetlenség motívumát.
A jó koncepció, a kitűnő koreográfia és az ihletett dramaturgia mit sem érne kiváló színészi játék nélkül – a Szigligeti Színház művészei pedig „szállítják\" is a jobbnál jobb alakításokat. Varga Balázs William szerepében valósággal tobzódik – karaktere hátborzongató „élethűséggel\" idézi meg egyszerre Chaplin és Hitler alakját.
A Belzebúbot játszó Dimény Levente is lubickol a szerepében, ilyen erőteljes alakítást rég láttunk a váradi deszkákon. Szotyori József is kimondottan jó a pilóta és a rab szerepében, Dobos Imre pedig ugyancsak hitelesen hozza a világ – és a vallás! – dolgaiban igencsak járatlan, az emberek között tanácstalanul csetlő-botló Isten figuráját, aki a darab során maga foglal állást az uralkodó vallási dogmákkal szemben, illetve az emberi felelősséget hangsúlyozó deizmus mellett.
Tasnády-Sáhy Noémi egyetlen női szereplőként kitűnően hozza a kegyetlen díva karakterét, megjelenésével és hangjával végig képes magára irányítani a figyelmet, amikor a színpadon van. Mindezt kitűnően kiegészítik Bianca Imelda Jeremias minimalista, de mégis szuggesztív díszletei és jelmezei.
A darab frenetikus, mindent elsöprő zárójelenetben kulminál. A hepiend csupán viszonylagos, hiszen a zárás egyértelművé teszi, hogy csupán időleges a jó győzelme: a halál a háttérből önelégülten figyel, miközben Isten és a sátán karmesterként vezényli az emberek haláltáncát, amelybe eszelős ideológiákat szolgáló gonosz bohócok – politikusok, demagógok, hordószónokok, népvezérek, diktátorok, ahogy tetszik – kergetik bele őket. A sátán újra és újra sárba rántja, az Isten mindannyiszor fölemeli őket. És megint elölről. n Balogh Levente
Nagy Dániel–Bodolay Géza: A világcirkusz. Rendező: Juronics Tamás. Szereplők: Dobos Imre, Dimény Levente, Csatlós Lóránt, ifj. Kovács Levente, Tasnádi-Sáhy Noémi, Varga Balázs, Kiss Csaba, Kocsis Gyula, Hunyadi István, Szotyori József, valamint a Nagyvárad Táncegyüttes tagjai. Dramaturg: Bodolay Géza. Díszlet és jelmez: Bianca Imelda Jeremias.
Egy titokzatos ajándék, egy bátor kis emberke és egy fenyegető egérsereg: E.T.A. Hoffmann klasszikus meséjét, a Diótörőt állította színpadra a kolozsvári Puck Bábszínház.
Néptáncelőadások, koncertek, táncházak, kézműves foglalkozások és gyermekprogramok várják november 26. és 28. között a népi kultúra kedvelőit Kolozsváron, az immár huszonkettedik alkalommal megszervezett Kolozsvári Népzene és Néptánctalálkozón.
Markó Bélának ítélte Az Év Írója Nagydíjat a Romániai Írók Szövetsége – közölte hétfőn az erdélyi költő, prózaíró több könyvét megjelentető Bookart Kiadó.
A teljesítmény igazsága kell, hogy áthassa a kultúrát, ugyanakkor sokszínűségnek is kell jellemeznie a területet. Ezért a politikát száműzni, a szakmát pedig előtérbe szeretnék helyezni – hangsúlyozta Nagy Ervin kultúráért felelős államtitkár.
Azért indították, mert a közönség egy része a harmincas évek színházát kérte számon a kolozsvári magyar társulaton. A kortárs világszínház erdélyi seregszemléje lett: november 10. és 22. között 10. alkalommal rendezik meg az Interferenciákat.
A kincses városban lép fel a pozsonyi Ifjú Szivek Táncszínház, a Pupek című produkció november 3-án 19 órától látható-hallható a Kolozsvári Magyar Operában.
A Csíky András Alapítvány kuratóriuma 2026-ban megosztva ítéli oda a Csíky András-díjat Moldován Blanka színművésznek, valamint Kocsis Anna színművésznek.
Huszonegyedik alkalommal rendezik meg november 6. és 15. között az Ars Hungarica fesztivált Nagyszebenben és a Szeben megyei Vízaknán. A dél-erdélyi magyar közösség legnagyobb kulturális seregszemléjén minden program ingyenes.
A díszünnepségen jelen lesznek többek között a román királyi család tagjai, valamint a román és magyar kormány képviselői.
Immár 11. alkalommal szervezik meg a zsidó kulturális napokat Kolozsváron, a november 2. és 5. közt tartandó rendezvénysorozatra a szervezők a zsidó kultúra barátait várják Erdély kincses városába.
szóljon hozzá!