Tudomásom szerint a Kolozsvári Állami Magyar Színház január 14-ei, szombati előadása hazai ősbemutató volt. (Kérem, cáfoljanak meg a tájékozottabbak, nincs harag, csak az idő sürget.)
Ezelőtt húsz évvel azt írtam volna, hogy mindenki közismert (nem feltétlenül közkedvelt!) házi olvasmányát színre vinni egy zenés darab keretében óriási kihívás. De kik és hányan olvassák ma Nyilas Misi erkölcsépítő, a feltétlen tisztességről, jóságról szóló, amúgy Móricz Zsigmond által nem is gyermekregénynek szánt művét? Egyáltalán ma még kötelező olvasmánynak számít? (Ezennel el is árultam magam: nagyobb gyerekeim már kinőtték az érintett periódust, a kisebbek pedig még nem érték el – lelkem rajta, pedagógusok, segítsenek!)

A kolozsvári bemutató tetszett, élveztem, lekötött, kellőképpen és időben mosolyogtatott, és még a vége sem vált melodramatikusan szirupossá. Színpadi mozgás, multifunkcionális díszlet (a padsoros áthelyezések, mozgatások telitalálatnak tűntek!), kort idéző, de kortálló jelmezek, tiszta intonálás. Mind-mind dicséretet érdemel részemről. Nem kimondottan slágergyanús, de tetszetős dalbetétek, nem akrobatikusan balettes táncjelenetek, de azért látványosak.

Az összkép remek. Ne várjanak személyre szóló kiemeléseket – amúgy tudomásom szerint nagyon sok a kettős szereposztás –, és azt is tudni vélem, hogy már-már telt házasnak ígérkeznek a február 18-ai, valamint március 5-ei és 26-ai előadások is. A bemutató sikeréből ítélve nemcsak azért, mert a színpadra lépő közel 30 gyermekszereplő, mint tudjuk, apuka-anyuka, testvér, nagyszülő, barát stb. csalogató, amolyan tuti telt házas kritérium. Trendi. A Báthory Erzsébet című musical kolozsvári bemutatója óta (amit szintén imádtam, habár elárulok egy titkot: nálam a musical a Jézus Krisztus szupersztárral és a Hairrel kezdődik, és szerencsére van mivel folytatódnia...) várom ezeket az úgynevezett könnyedebb műfajú, többé-kevésbé sikeres előadásokat, és gratulálok a két intézmény nyitásbátorságához. (Amúgy a Báthory Erzsébetet nemsokára újból láthatjuk a Kolozsvári Magyar Operában).

Mert „musi-KELL\", és kell, és kell... Nevetve formál például a zene szeretetére is, szórakoztatva gondolkodtat el morális értékekről. Jó volt látni, én várom és remélhetőleg meg is nézem a második szereposztást is.

Bardocz Sándor

A szerző televíziós újságíró