Ennek a nagyon szoros családi kapcsolatnak ugyanis van egy sajátossága: nagy általánosságban a világ minden nagyszülője ugyanúgy kötődik az unokájához (és viszont), ugyanakkor minden egyes kapcsolatban van valami egyszeri, megismételhetetlen és megunhatatlan. Kegyelmi állapotnak is nevezhető, hiszen a napi létfenntartásért való rohanásból már inkább a „megnyugvás ösvényei”felé járó nagyszülőnek megadatik a lehetőség szabadon engednie a legmélyebb érzéseit is. Azokat, amelyeket annak idején, fiatal szülőként vagy időhiány miatt, vagy mert féltette a még nem eléggé bejáratott tekintélyét, saját gyerekeinek nem mindig tudott ( vagy akarta) kinyilvánítani. A folyton oktató, nevelő, szigorúan igényes szülőkből ezért lesznek bármire képes, kenyérre kenhető nagyszülők.

Krajnik-Nagy Károly a Kicsi Flóra varázstála című verseskönyvének (Stúdium Könyvkiadó Kolozsvár, 2016) tanúsága szerint ilyen „abszolút” nagyapa. Természetes, hisz a kötetindító Flóra könyvéből értesülünk róla, mennyire várta a család az első unokát: „Húsvétkor volt „advent” nálunk, / Nyuszival egy Flórát vártunk. // Elkésett a gólyaposta, / Flóránkat a nyuszi hozta. / Ünnep volt, ütött az óra, // Anyaölből kibújt Flóra. / Nosza rajta, tegyünk róla, / Teljék neki szépre, s jóra!” A Bak Sára rajzaival illusztrált kötet tulajdonképpen nagyszülői kézikönyvnek is minősíthető, mivel játékos rigmusokkal igyekszik megfelelni arra a rengeteg kérdésre, amit előbb vagy utóbb a világra rácsodálkozó mindenik gyermek feltesz a környezetének. Ha például a számokról, a gyümölcsökről, az esőről vagy a színekről teszi fel a sokak számára rettegett miértet, a siető szülő hajlamos rávágni örök érvényűen: „csak”.

A nagyszülő vállalkozik a magyarázatra, de a folyton belekérdező csöppség sokszor összezavarja a gondolatsort. Ilyen és hasonló esetekben is nagyon jól jöhet a Flórának írt magyarázat. Egyetlen példa, a színek rögzítése a Színparádé szivárvánnyal verssel: miután a kéket, sárgát, fehéret-feketét, zöldet, barnát, lilát és pirosat egy-egy ismert fogalomhoz kötötte, befogja a szivárványba: „Álmaiban kicsi Flóra/ Szivárványon lovagolna. // Piros, lila, kék, zöld, sárga / Belebúj a szivárványba, Flórának már hely sem marad, / Átsétál a színek alatt.”

Növényekkel, állatokkal ismerteti meg kisunokáját a szerző, Bak Sára szellemes rajzai pedig segítik a megértést. De a korral kellőképpen haladó nagypapa arról sem feledkezik meg, hogy az ő kis Flórája már a számítógép világába született bele, úgyhogy a villámpostával is megismerteti, amikor pedig a beszédkészsége igazán megkezdi a kiteljesedést, nyelvi játékokkal (A kishajó rakománya), illetve felelgetős rigmusokkal (Felelgetős, visszhangokkal) szórakozhatnak majd, a mindennapjainkat benépesítő modern technikai eszközökre pedig a Nem tudhatja akárki, Te okos vagy, és találd ki! saját találmányú, nagyon szellemes találósrigmusokkal segít rájönni Krajnik-Nagy Károly.

Az olvasáshoz nagy kedvet teremtő manós-tündéres-Flórás címlap után a hátsó borítón egy üstben kavaró nagyapa, másik karján a komolyan figyelő kis Flórával úgy búcsúzik a könyvet végigolvasótól, hogy „Látod, Flóra, kavarni muszáj, másképp odakozmál. Csak nem mindegy, hogyan kavar az ember. És nagyon nem mindegy, hogy mit is kavar!”