„Ritkán adatik meg egy kelet-európai, régi zenét játszó zenekarnak, hogy ilyen – a nyugat-európai kultúrában is számon tartott – találkozón részt vegyen, ezt tekinthetjük egyfajta áttörésnek is” – fogalmazott a Krónikának Majó Zoltán, a kincses városi régizene-együttes művészeti vezetője egyhetes izraeli „kalandjukkal” kapcsolatban. Az izraeli zenekonzervatórium idén ötödik alkalommal szervezte meg az egyhetes rendezvénysorozatot, amelyen a Flauto Dolce díszmeghívottként vett részt.

A program a mesterkurzusok mellett műhelymunkákból és esti koncertekből állt. „Együttesünk háromszor lépett fel a rendezvénysorozat egy hete alatt, a nyitó gálakoncerten, a furulyások koncertjén, de volt egy önálló estünk is, ahol a hazai régi zenét szólaltattuk meg. Ennek óriási sikere volt” – mesélte Majó Zoltán.

Mint részletezte, műhelymunkákat, képzéseket is tartottak, ahol az erdélyi régi zenét oktatták a résztvevőknek. Az izraeli felsőoktatási intézmény által szervezett rendezvénysorozat mellett a Flauto Dolce a Haifa város mellett található Yehiam-erődben megrendezett reneszánsz fesztiválon is fellépett.

Műsorukban a Kájoni-kódexben és más régi kéziratokban fennmaradt régi zenei darabokat adtak elő. A rendezvény keretében megszervezett tudományos konferencián is részt vett a zenekar két tagja, Erich Türk az erdélyi portatív orgonákról értekezett, míg Szabó Mária 17–19. századi erdélyi zenei kéziratokat mutatott be. „Büszkék vagyunk a saját régi zenénkre, amelynek nagy sikere van, bárhol is játsszuk. A lappangó kéziratokban rengeteg értékes zenemű található. Arra biztatom a fiatal kutatókat, muzikológusokat, hogy bátran kutassanak a könyvtárakban, irattárakban porosodó kéziratok között” – mutatott rá Majó Zoltán.

Hozzáfűzte: a rendezvényen olyan világszinten elismert régi zenészek tartottak mesterkurzusokat, mint Jill Feldman barokk énekesnő, Rinaldo Alessandrini csembalóművész és karmester, Keese Boeke holland furulyaművész és oktató, Enrico Gatti, a világ egyik legismertebb barokk hegedűse, illetve Paolo Grazzi, a szintén világszerte ismert barokk oboás.

Majó Zoltán kifejtette: a nyugati kultúrában – amelyhez Izrael is tartozik – a kulturális ismeretek határa valahol Bécsnél, de legfeljebb Budapesten van, kevésbé ismerik, hogy mi van kulturális téren a magyar fővárostól keletre. „Fő feladatunknak tartjuk, hogy a hazai régi zenét megismertessük nemcsak a hazai, hanem a nagyvilág közönségével is” – magyarázta a zenekar művészeti vezetője. Majó Zoltán ugyanakkor izraeli élményeiről is beszámolt.

„Tel Aviv egy teljesen európai városnak tűnt, míg az ország fővárosa, Jeruzsálem egy teljesen más világ, furcsa dolgokat tapasztal ott az ember. Ami feltűnt, hogy mindenhol háromnyelvű helységnévtáblák voltak, héber, arab és angol nyelven” – magyarázta. Hozzáfűzte, a helyi iskolákba is eljutott, ahol azt tapasztalta, hogy az izraeli és arab diákok először egymás nyelvét tanulják meg idegen nyelvként, csak utána az angolt.