A Kolozsvári Magyar Napok keretében tartott rendezvényen a folyóirat szerkesztőivel beszélgetett Mile Lajos főkonzul, az esemény házigazdája.

Karácsonyi Zsolt, a lap főszerkesztője egy Leibniz-parafrázist használva úgy fogalmazott, bár nem tökéletes, számára Kolozsvár minden lehetséges városok legjobbika. Demeter Zsuzsa, a lap kritikákkal foglalkozó szerkesztője kifejtette, a lapszám azért kedves neki, mert véletlenszerűen alakult úgy, hogy a különböző írásokban szereplő számok egybecsengenek, például Kovács András művészettörténész, akivel interjút készítettek, épp idén 70 éves.

Azon is viccelődtek a folyóirat szerkesztői, hogy a szerkesztőségi csapat is héttagú, sőt a lapszámbemutatón is heten ültek az asztal körül a főkonzullal együtt. A lapszám többek közt azt a kérdést feszegeti, hogy ki a kolozsvári: aki itt született, de már nem itt él vagy épp fordítva: aki nem itt született, de évek óta itt él. Márton Evelin író, aki tősgyökeres kolozsvári, felolvasta a lapszámban megjelent írását, amely nem csupán a kolozsváriság, hanem az otthonra találás kérdését is feszegeti.

Mile Lajos felvetésére, hogy mennyire tartják a szerkesztők valódi veszélynek a provincializmust, a beszűkülést, Karácsonyi Zsolt leszögezte: fizikai értelemben a provincializmus nem fenyegeti a Helikont. Mint kifejtette: azért nem tart a regionális begyöpösödöttségtől, mert Kárpát-medencében gondolkodnak, sőt azon is túl – ezt pedig a folyóiratban megjelenő műfordítások is mutatják, de magyarországi és felvidéki szerzők írásait is közlik. Hozzáfűzte: gyengébb szövegeket nem közölnek csak azért, mert valaki erdélyi.

Papp Attila Zsolt, a Helikon szerkesztője úgy vélte: a provincializmus mindig fenyeget, de nem biztos, hogy ez a veszély földrajzi meghatározottságú, például Budapesten is lehet valaki provinciális. Hozzáfűzte, Erdélyben a kulturális élet soha nem volt annyira „vízfejű\", mint Magyarországon, azaz Kolozsvár nem töltött be olyan egyértelműen domináns szerepet, mint Budapest. Szintén Mile Lajos köszöntötte a Szöveggyár-tábor alkotóit szerda délután a Bulgakov Irodalmi Kávéházban. A fiatal alkotók, Vida Kamilla, Polák Péter, Purosz Leonidász a Műút főszerkesztőjével, Zemlényi Attilával beszélgettek, és alkotásaikból olvastak fel.

A Szöveggyár-tábort hatodik alkalommal szervezték meg Miskolcon – egy régi iparvárosban, amelynek nincs identitása, tehát ez egy olyan tábor, amely nem csodálatos környezetben van, hanem egy romhalmaz kellős közepén – mesélte Zemlényi Attila. Hozzátette, nem csak az inspiratív, amikor az ember olyan dolgot él át, ami nagyon szép, hanem egy olyan környezet is, amelynek minden téglája tele van történettel és szomorúsággal. A felolvasóest végén Zemlényi Attila hangsúlyozta, miszerint rendkívül fontosnak tartja, hogy támogassák a fiatal alkotókat.

Fotók műemlék kincsekről

„A fotók nem ábrázolhattak embereket, mégis őket képviselik\" – hangzott el a Fogadjuk örökbe a 700 éves Kolozsvárt! című képkiállítás megnyitóján. A főkonzulátus előcsarnokában kiállított tárlat a legjobb 36 alkotást vonultatja fel, amit amatőr és profi fotósok küldtek be a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság és a Kolozsvár Társaság közös pályázati felhívására. Templomok, közösségi házak, műemlékekké vált monarchiabeli épületek egy-egy izgalmas részletét mutatják meg a képek. Mindegyik más-más perspektívából közelíti meg a verseny legfontosabb szempontját: megörökíteni a pompás és lepusztult kolozsvári műemlékeket, megmutatni az utókornak, hogyan is nézett ki a 700. születésnapját ünneplő Kolozsvár.

Koós Ferenc, a Kolozsvár Társaság tagja elmondta, pályázatukat konkrét történés ihlette: az idei év elején kirobbant műemlékbotrány, amikor is az önkormányzat egyes tagjai úgy vélték, minden omladozó homlokzatelemet el kell távolítani az épületekről. Gaál György helytörténész úgy fogalmazott, kötelességüknek érzik a több évszázados műemlék kincsek és értékek gondozását, lelassítani pusztulásukat, és dokumentálni azokat, amíg még lehet. A kiállítást jövő hónap közepéig lehet megtekinteni.

Megbarátkozni saját árnyékunkkal

Az Én is szeretnék játszani közösségi projekt és a Kolozsvári Magyar Napok keretében a kincses városbeli színház a budapesti Baltazár Színház Graffaló című előadását látja vendégül a Stúdióteremben pénteken. Az 1998-ban alakult Baltazár Színház Magyarországon az egyedüli hivatásos színtársulat, amely értelmi sérült színészekből áll. A társulat célja, hogy tevékenysége nyomán a sérült emberek társadalmi megítélése megváltozzon. Ennek érdekében előadásaikkal minél szélesebb nézőréteget szeretnének megszólítani.

„Akár erdőben, akár városban élünk, félelmeink velünk laknak. Árnyként követnek minket. Beköltöznek a szívünkbe. Hogyan tudunk megbarátkozni a saját árnyékunkkal? Kell hozzá ész, hogy rájöjjünk, árnyékot csak ott találunk, ahol fény van. Kell hozzá bátorság is, hogy felkapcsoljuk a villanyt. Ha az Egérnek sikerül, akkor Neked is!\"– olvasható a Graffaló című előadás ismertetőjében. A produkciót két időpontban mutatja be a társulat, pénteken 11.30-től és 12.30-től. A mintegy ötvenperces előadást gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt ajánlják. Az előadásra jegyek vásárolhatók online a www.biletmaster.ro weboldalon, valamint a színház jegypénztáránál (hétköznapokon 10-14 óra között, és előadások előtt másfél órával, tel.: 0264-431986). A teljes árú jegy 30 lejbe kerül, valamint csoportjegy váltható 15 lejért (10 főt meghaladó csoportok esetén).

Karácsonyi Tímea, Kiss Előd Gergely, Kiss Judit