Emberbőr Kazinczynak

Az Erdélyi Magyar Írók Ligája Álljunk meg egy szóra című beszélgetéssorozata legutóbbi meghívottjának regénye Kazinczy Ferencről szól, a narrátor pedig a főhős özvegye, Török Sophie. Az író bevallása szerint több szereplőjének szemszögéből is megvizsgálta a narrátori lehetőségeket, és Kazinczy felesége volt az, akinek „elég jó rálátása volt a történtekre\", de nem rendelkezett olyan beható ismeretekkel például a korabeli szabadkőművességgel kapcsolatban, hogy ennek leírására hosszas, száraz magyarázatba kellett volna bocsátkozni a regényben.

Jékely könyvtára mint kiindulópont

Az Indiana Jones-féle történetmegtalálás Jékely Zoltán könyvtáráig vezet vissza, Péterfy ugyanis az erdélyi származású író, költő unokája. Visszaemlékezése szerint a kilencvenes években, amikor még Jékely könyvtára náluk volt, egyszer „találomra\" levette a polcról Kazinczy összegyűjtött levelezésének második kötetét, amely többek között egy Angelo Soliman nevű barátja levelét is tartalmazta, Kazinczy pedig magyarázó jegyzeteiben megemlítette, hogy arról az Angelo Solimanról van szó, akinek halála után megkapja a bőrét, hogy azt kitömethesse.

A bécsi szabadkőműves páholy egykori fekete bőrű tagját valóban kitömették halála után, és sokáig meg is lehetett tekinteni a „kitömött barbárt\" a bécsi Természettudományi Múzeumban. Bár Péterfy első megdöbbenése után egy időre elfelejtette a történetet, a kétezres évek elején ismét rábukkant, és akkor már nem hagyta nyugodni – egy sikeresen megpályázott ösztöndíjnak köszönhetően néhány hónapig bécsi levéltárakban és könyvtárakban is volt alkalma alapos kutatómunkát végezni előbb egy doktori dolgozathoz, majd a regényhez.

A rejtélyes fekete bőrű

Az 1700-as évek végének szabadkőműves mozgalmairól és Angelo Soliman rejtélyes alakjáról ugyanis magyar nyelvterületen alig lehetett anyagot találni. Kazinczy ráadásul 1794 végén – közvetlenül, mielőtt bebörtönözték a Martinovics-féle összeesküvéssel összefüggésben – meg is semmisítette a Solimantól kapott levelek nagy részét, hogy ezzel is csökkentse a királyellenes szabadkőművességgel való kapcsolatát erősítő terhelő bizonyítékok számát.

Péterfy Gergely Aegon-díjas regénye szerint egyébként Kazinczy bosszúból indította el a nyelvújítást, „az őt tönkretevők, a hatalom elleni lázadás eszköze volt a nyelvújítás hadjárata\", és bár írásaiban ez nincs így konkrétan megfogalmazva, Péterfy az életműből „ezt olvasta ki\".

László Noémi felvetette, hogy összességében igen borúlátó a regény alaphangulata – a szerző szerint ez abból fakad, hogy Kazinczyt francia forradalmi eszmékre alapozott újító szándékai, a nyelvújítás és egyáltalán a dolgok megújításának eszméje tragikomikus önellentmondásokba sodorták, hiszen a nyelv sosincs készen, folyamatosan változik. A forradalmi eszmét, az egyenlőséget is megcáfolja, amikor megalkotja az „emember\" szót, amelyet a hozzá hasonlókra használt: olyan magasabb rendű lényt jelölt ezzel a kifejezéssel, aki nem a születése vagy rangja által emelkedik mások fölé, hanem a szelleme, pallérozott elméje révén.

Mint Péterfy bevallotta, bár sok helyen elmondta, hogy tíz évig dolgozott a regényen, ezzel arra utalt, hogy ennyi ideig foglalkoztatta a téma, a szövegkorpusz tényleges megalkotása 2-3 évet vett igénybe. A Kitömött barbár sikere nyomán egyébként a szerző korábbi, jelenleg alig elérhető munkáit is újra kiadják. Az Álljunk meg egy szóra következő vendége a tervek szerint Kovács András Ferenc lesz, bár még folynak az egyeztetések.