Erdélyi amatőr és hivatásos színészekkel dolgozik együtt. Milyen tapasztalatokat szerzett az eddigi forgatás során?

Azt mondják, addig amatőr valaki, amíg el nem kezdi gyakorolni ezt a mesterséget. Tulajdonképpen csupán a két fiatal főszereplő amatőr, de Szabolcs olyan fantasztikusan figyel és összpontosít, hogy mondhatnám, született filmszínész. Kriszta kissé bátortalanabb, de ő is nagyon igyekszik. Amúgy a marosvásárhelyi színház vezető színészei játsszák ezt a filmet, akik mind remek színészek. Kifejezetten öröm számomra velük együtt dolgozni. Emellett pedig a székelyudvarhelyi Tóth Árpád színész is szerepet kapott a filmben. Énlakán érintetlen, gyönyörű környezet van, fantasztikus a faluszerkezet. Sikaszó pedig, ahol Sütő András megírta ezt a művet, egy üdülőteleppé vált, így egy ilyen filmet nem lehet ott leforgatni.

Miért esett választása a Sütő-regényre?

Egyrészt azért, mert nagyon jól ismertem az írót, nagy híve vagyok, itt voltam az összes színházi bemutatóján, néha az olvasópróbákon is, tehát kifejezetten jó viszonyban voltunk. Tíz évvel ezelőtt megkaptam tőle a felhatalmazást, hogy a könyvéből elkészíthessem a filmet, de sajnos életében nem került rá sor. Manapság elég nehéz bármilyen filmtervet elfogadtatni, én most kaptam meg rá a pénzt.

Szándékában áll más erdélyi írók művét is megfilmesíteni?

Ezelőtt negyven évvel készítettem az erdélyi Kocsis István Magellán című drámájából tévéfilmet, de nagyon jó baráti viszonyban voltam Bálint Tiborral, Bodor Ádámmal, Páskándi Gézával, jól ismertem Székely Jánost is. A mai ínséges világban nagyon nehéz filmre pénzt szerezni. A Székelyföldet a jó Isten is filmezésre teremtette, ha tehetném, éjjel-nappal forgatnék itt.

Kortárs magyar filmekben létezik-e vagy kell-e léteznie nemzeti érzésnek?

Van egy réteg, akiknél fellelhető, például Zsigmond Dezsőnél, Gulyás Gyulánál, Sára Sándornál, Kósa Ferencnél, Buglya Sándornál, és sorolhatnám, akiknek szívügyük Erdély – nekem is az. Az elmúlt negyven évben rengeteg színészt, írót vittem át innen Magyarországra, akikkel együtt dolgoztam. A fiatalabb generáció már nem is ismeri ezeket a tehetséges embereket. Amúgy nekem székelyföldi gyökereim vannak, nagyapám, András Imre Gyergyótölgyesről költözött át Zalába, ott született tizenkét gyereke, a legkisebbnek vagyok én a fia. Aki Székelyföldön rám néz, egyből azt mondja: „maga közénk való, látom a szemin.”

Számos családi és gyerekfilmet készített. Miért tartja fontosnak gyerekeknek, gyerekekkel filmet készíteni?

A kárókatonák még nem jöttek vissza vagy a Postarablók című filmjeimet százszor is meg tudják nézni a gyerekek. Úgy érzem, különleges érzékem van ahhoz, hogy egyből kiválasszam a megfelelő gyermekszínészt a szerepre.

Nagyálmos Ildikó

Tavasszal bemutató
András Ferenc rendező idén márciusban a Magyar Médiatanács által meghirdetett Magyar Média Mecenatúra pályázatra jelentkezett a Sütő-regény alapján írt filmtervvel, amelyet májusban kedvezően bíráltak el. A több mint negyven székelyföldi gyerekszereplő mellett hivatásos erdélyi színészek is szerepelnek a filmben. A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház több színésze is bekerült a szereposztásba, az anyát például Berekméri Katus, az apát Bányai Kelemen Barna játssza, Győrffy András a nagyapát formálja meg, Bokor Barna narrátori szerepet kapott, míg a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház vezérigazgatója, Gáspárik Attila, valamint Szélyes Ferenc és Nagy István három botcsinálta vadászt játszik. A székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház művésze, Tóth Árpád a tanító szerepét kapta meg. A film felvételvezetője a szintén székelyudvarhelyi ifj. Haáz Sándor. Az alkotást a tervek szerint jövő tavasszal mutatják be.