A fotós a közeljövőben Sepsiszentgyörgyön is bemutatná munkáit. Sánta István Csaba leginkább azzal vívta ki a szakma és a közönség elismerését, hogy dzsesszlegendákat fényképezett az elmúlt évek során, olyanokat, akik még hetven, nyolcvan évesen is elkápráztatják az ilyenfajta zenére érzékeny fülűeket.

Időt, fáradtságot nem kímélve, szinte pénz nélkül jár a nyomukban, európai és amerikai fesztiválokon, dzsesszklubokban és koncerttermekben fényképezi Ornette Colemant, Chick Coreát, Quincy Jonest és a többi nagyágyút. Kiállításának különös hangsúlyt ad, hogy az általa megörökített zenészek közül többen nincsenek már az élők sorában.

Sánta István Csaba Sepsiszentgyörgyön született, de korán Budapestre költözött, hogy a Práter utcai iskola fényképész szakán sajátítsa el a fotózás alapjait. Elmondása szerint 2002-ben személyes találkozása Henri Cartier-Bressonnal, illetve később Josef Koudelkával nagy hatást gyakorolt rá.

Utazásai során rangos nemzetközi fesztiválokon vett részt hivatásos fotósként, többek közt a Hong Kongi Jazz Fesztivál, a Montreux Jazz Fesztivál, a Bécsi Jazz Fesztivál, a Londoni Jazz Fesztivál, a Torino Jazz Fesztivál, a New York Winter Jazzfest fotósa volt. Ugyanakkor számtalan dzsesszklubot meglátogatott, beleértve New York összes híres dzsesszklubját, illetve olyan híres koncerttermekben is fotózott, mint a New York-i Carnegie Hall és a Metropolitan Opera, az Albany-beli Egg, a londoni Barbican, illetve a szintén londoni Royal Festival Hall, a bécsi Konzerthaus, illetve a budapesti Művészetek Palotája.

A csütörtökön nyíló kiállítás anyagával kapcsolatban a fotós elmondta: egy projekt részeként válogatta össze, aminek alapjául a Peter Von Bartkowski által készített amerikai dzsesszzenészek családfája szolgál. Ez a családfa a dzsessz születésétől napjainkig a különböző stílusirányzatok kiemelkedő és meghatározó egyéniségeit sorakoztatja fel, akik közül mára sajnos kevesen élnek. A fotókat Sánta István Csaba Kincses Károly fotómuzeológussal közösen állította össze.

A fotós szerint a dzsessz-zene és a fotográfia szorosan összekapcsolódik egymással, sőt, a zenészek fotózása külön műfaja a fényképészetnek. „Amióta a dzsessz műfaj megszületett, a fotográfiában a kezdetektől fogva megörökítették a zenészeket. Ma már a koncertfotózáson belül, mint alműfaj, létezik olyan fogalom, hogy dzsesszfotózás, és sok fotós e zenei műfaj dokumentálására szentelte az egész életét, elég csak Herman Leonard nevét megemlíteni, aki minden idők egyik legnagyobb dzsesszfotósa volt. Szerintem a dzsessz és a fotó a szenvedély szintjén találkozik és lesz belőle dzsesszfotó, ehhez mindkettőt szeretni kell” – fogalmazott a fotóművész.

Az évek óta külföldön élő fotós elmondta, szoros kötelék fűzi szülővárosához, elsősorban a rokoni szálak és barátok által, de a fotózásban is keresi az erdélyi helyeket, embereket. „A fotózásban a társadalomábrázolás műfaján belül Erdély adja számomra a legnagyobb inspirációt. Azon belül is a természetközeli, vidéki életforma, ahogy azt gyermekkoromban én is megéltem” – mondta.

Sánta István Csaba legutóbb 2008-ban, a Szent György Napok alatt állított ki otthon, akkor egy kamion rakterében volt látható dzsessz tematikájú kiállítása, és tervei szerint a közeljövőben ismét bemutatkozik szülővárosa közönségének. A fotós legutóbbi kiállítását egyébként New Yorkban rendezte, a Magyar Főkonzulátus kiállítótermében, a budapesti tárlat október 5-ig lesz látogatható.