Semjén Zsolt beszédében kiemelte, hogy a magyar „világnemzet\". Nem azért, mert erre törekedett volna, hanem mert így alakult a történelmünk: az első világháború körüli gazdasági kivándorlás miatt, azért, mert a második világháború előtt és után több hullámban sokan kénytelenek voltak elmenekülni, továbbá nagy érvágás volt az 1956 leverése utáni menekültáradat, majd a Kádár-rendszer alatti disszidálások. „Emiatt az egész világon jelen van a magyarság. A küldetés a történelmi tragédiákból, a kihívásokból lehetőséget, a negatívumból pozitívumot tudott kovácsolni\" – hangsúlyozta.

A miniszterelnök-helyettes szerint a diaszpóra a kezdetektől mindig háttérbe szorult, ennek több oka volt. Elmondta, a Kádár-rendszer idején a nyugati magyarságot minden eszközzel üldözték, megpróbálták megakadályozni, hogy élő kapcsolata legyen Magyarországgal, ki akarták taszítani a nemzetből a diaszpóra magyarságát, mert politikai ellenségnek tekintették. Emlékeztetett: amikor a rendszerváltás megtörtént, természetes volt a szoros kapcsolat kialakítása az elszakított részek magyarságával, de a diaszpóra a háttérben maradt. Felidézte, mivel gesztusokat akartak tenni nekik, megalakították a Diaszpóra tanácsot, ahol a diaszpóra magyarjai megfogalmazták, hogy szeretnének még élőbb kapcsolatot az anyaországgal.

Semjén Zsolt kifejtette: történelmi okokból a diaszpóra szervezetei emigránsszervezetek voltak, hiszen politikai okokból elmenekültek hozták létre őket, de 1990 után már mindenki hazajöhetett, így most fontos az emigránsszervezetek átalakítása a diaszpóra megmaradása miatt. Véleménye szerint az a küldetésük a most útnak induló fiataloknak is, hogy ezeket a szervezeteket úgy formálják át, hogy minden magyar otthonává válhassanak, azoknak is, akik például kimentek külföldre dolgozni néhány évre. Mint mondta, meg kell szólítani azokat is, akikben „már csak pislákol\" a magyar identitás, mert már sokadik generációs leszármazottak. „Befogadó szervezetekre van szükség, ahol nem a politika vagy a történelmi tapasztalat a lényeg, hanem a mindennapi magyar élet megjelenítése\" – hangoztatta.

A miniszterelnök-helyettes kitért arra: a Kárpát-medence és a diaszpóra magyarsága szorosan összefügg, mert a diaszpóra tagjainak – vagy őseinek – az egyharmada határon túli területről érkezett. „A cél az egész világot behálózni a magyar üggyel, ezért össze kell hozni a magyar szervezeteket, a magyarság különböző részeit, így jöhet létre olyan kapcsolatrendszer, amely behálózhatja az egész világot\" – mutatott rá.

Semjén Zsolt arra is felhívta a programok résztvevőinek figyelmét: az egyetlen lehetséges viszonyulás a munkájuk során, hogy „minden magyart szeretünk\". „Nem szabad hagyniuk, hogy bevonják őket az emberek és a szervezetek egymás közötti belső intrikáiba, konfliktusaiba, távolságot kell tartaniuk és nem lehet megpróbálniuk igazságot tenni közöttük\" – vélekedett. Azt is kiemelte, hogy a cél az emigráció sokadik generációját is bevonni a magyar életbe, és ha sikerült, biztatni őket, hogy legyenek a magyar nemzetnek közjogi értelemben is tagjai. A miniszterelnök-helyettes végül „a nemzet egyesítésének missziójaként\" értékelte a program résztvevőinek tevékenységét.

A nemzetpolitikai államtitkárság korábban azt közölte, hogy jelentős az érdeklődés a diaszpóra magyarságát segítő Kőrösi Csoma Sándor-, és a szórványmagyarságot segítő Petőfi Sándor-program iránt. A jelentkezések lezárulta után idén a programokra 692-en jelentkeztek, közülük 92-en kizárólag a Petőfi Sándor-programot, 202-en pedig mindkettőt megjelölték. A jelentkezők nagy része a Kőrösi Csoma Sándor-programot preferálta. Az államtitkárság jelezte, hogy a kinti magyar szervezetek kéréseinek eleget téve választják ki az ösztöndíjasokat, akik sokrétű feladatokat látnak el: magyar nyelvet oktathatnak, táncházat, nyári táborokat szervezhetnek, honlapot, újságot, kiadványt szerkeszthetnek, életút-interjúkat készíthetnek, ünnepségek, megemlékezések szervezésében vehetnek részt.