Aki először nevezte nevén ’56-ot (1-3.)

Aki először nevezte nevén ’56-ot (1-3.)

Fotó: Magyar Nemzet

Hazugság, hogy az 1989-es magyar rendszerváltás azért nem volt nagy dolog, mert úgymond a nagyhatalmak akkor már megegyeztek volna a magyarok feje fölött arról, hogy megengedik a változást – jelentette ki a Krónikának adott interjúban Pozsgay Imre politikus, akinek oroszlánrésze volt a Kádár-rendszer felbomlásában.

Krajnik-Nagy Károly

2015. július 27., 19:592015. július 27., 19:59

2015. július 29., 19:582015. július 29., 19:58

– Egy recenzióban azt olvastam, hogy 1956-nak a Kossuth Rádió Vasárnapi Újság című műsorában 1989-ben elhangzott, 180 fokos átértelmezése óriási társadalmi visszhangot váltott ki, és felért egy „médiapuccsal”. Tudniillik mindaddig az „ellenforradalom leverése, a szocializmus testvéri orosz segítséggel történő megmentése” az egész Kádár-rendszer legitimációs alapját képezte. Alap nélkül pedig bármilyen építmény köztudottan megrokkanhat.
– Harminc évnél régebbi hatalmi pozíciójában megingott a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP), és a polgárháborús veszély ezzel elmúlt. Ez azért is fontos volt, mert ezzel a Szovjetuniót is teszteltük. Ugyanis aki kimondja, hogy 1956-ban Magyarországon nem ellenforradalom, hanem népfelkelés zajlott le, az leleplezi a szovjet beavatkozást, ezáltal nem lehet azt testvéri segítségnek nevezni. Attól kezdve világos, hogy ami Magyarországon 1956. november 4-én történt, az nagyhatalmi intervenció volt. Ezek voltak az én alapgondolataim, és ezekhez kapcsolódtak már attól a pillanattól kezdve a különböző események. Az egyik az volt, hogy szavaim szinte ujjongást váltottak ki. Gyűlések sokaságára hívtak, a megrémült és megrettent politikai vezetőség pedig rendkívüli központi bizottsági ülést hívott össze 1989. február 10–11-ére. Romsics Ignác történész írja a rendszerváltásról írott könyvében, hogy a központi bizottságot Pozsgay „elintézésére”, a Pozsgayval való leszámolásra hívták össze, de az végül Pozsgay győzelmével végződött. Mert ugyan mindenki ellenem  szólalt fel és ellenem szavazott, adott pillanatban ketten, Kállai Gyula és Korom Mihály bizalmi szavazást kértek ellenem. Ettől viszont Grósz Károly pártfőtitkár megijedt, mert ha a központi bizottság ellenem szavaz, akkor az pártszakadással járt volna. No, ezt elkerülendő gyorsan szünetet rendelt el, közben szétküldte a shabeszeit a tagok között azzal az utasítással, hogy mégiscsak bizalmat kell szavazni Pozsgaynak. Így miután két nap alatt ötvenketten szólaltak fel ellenem, a szavazásnál már a 106 központi bizottsági tagból 104  mellettem szavazott, a két kezdeményező magára maradt. Ezen én akkor egy kicsit felbátorodtam, és még két dolgot javasoltam. Az egyik az volt, hogy szavazza meg a központi bizottság, hogy népfelkelés volt, a másik pedig, hogy ennek a szavazásnak következményeként az MSZMP álljon be a sorba, és fogadja el az ellenzék felhívását a tárgyalásokra. A mameluktestület ezt is megszavazta, mégpedig ellentmondás nélkül. Ez a bejelentés, meg a demokráciacsomag fordulatot hozott az egész akkori politikai helyzetben.
– Említette, hogy a népfelkelés ügyét a Szovjetunióval szemben tesztelésnek is szánta, és csak pár katonai lap részéről történt haragos reakció, miszerint úgymond besározta ezzel a szovjet katonák emlékét... De maga a szovjet vezetés hallgatott. Mihail Gorbacsov elnököt, illetve Moszkvát tesztelték más alkalommal is?
– Persze. Az egyik teszt a határnyitás bejelentése volt, a második pedig a fentebbi, ’56-tal kapcsolatos. Teszteltük őket később is, amikor az MSZMP, a Szovjet Kommunista Párt szövetségese felvállalta, hogy az addig tiltott ellenzékkel politikai tárgyalásokba kezd. Márciusban megalakult az Ellenzéki Kerekasztal, és már abban a hónapban jöttek a kezdeményezések. Eleinte az MSZMP taktikázott, hogy egyenként akár mindenkivel tárgyal, de a közös Ellenzéki Kerekasztallal már nem. De nemsokára  beadta a derekát, már nem volt ereje ellentmondani. És a Szovjetunió tudomásul vette, hogy az egyik legfontosabb szövetségese átállt egy másik vonalra. Ez azért is érdekes, mert az én spekulációmban benne volt, hogy ahhoz már nincs lehetősége a Szovjetuniónak, hogy itt beavatkozzék. Gorbacsovot igencsak lekötötte a saját baja: a reformjaival megbolygatta és kiforgatta a sarkaiból a több mint hetven éve működő szovjet rendszert. Így aztán nem is tudott volna katonai kalandot kockáztatni. Grósz viszont itthon, igencsak megijedve a következményektől, megpróbálta visszafordítani ezt a folyamatot. Elkezdte a katonákat szervezgetni, a vezérkar tisztjeit behívta magához. Amikor ez a tudomásomra jutott, berohantam hozzá, és közöltem vele: tudok róla, hogy némi kalandon jár az eszed, de vedd tudomásul, hogy Magyarország nem Dél-Amerika, ahol katonai puccsokkal intézik el a politikai ügyeket. Azt is mondtam, és itt egy kicsit blöfföltem: „te nem ismered a magyar katonát. Ha tűzparancsot adsz neki, hogy lőjön a népre, akkor ő előbb agyonlövi a parancsnokait, és utána hazamegy az édesanyjához”. Ez persze jókora túlzás volt, de a lényeg az, hogy közöltem vele, tudunk a kalandos elképzeléseiről, és álljon le. Miután ez így nyilvánosságra került, ő már nem is merte folytatni tovább. Ilyen kis buktatók és ilyen ellenállási pontok voltak ebben az egész folyamatban. Hozzá kell tennem, az egyik politikai partnerünk – hogy szépen fejezzem ki magam – ma is azt híreszteli, illetve tavaly ősszel, a rendszerváltás 25. évfordulóján jelentette ki, hogy nem volt ez az egész valami nagy dolog, hiszen a nagyhatalmak a fejünk felett megegyeztek, és megengedték, hogy a változás bekövetkezzék. Ez viszont hazugság. A nagyhatalmak közül a legérintettebb, a Szovjetunió a perifériáról kezdett bomlani. Megmozdult a Baltikum, megmozdult a Kaukázus, Gorbacsov pedig kezdetben engedett a hatalomvédő reflexeknek. Kazahsztánban, Alma-Atában tűzparancsot adtak ki, Litvániában, Vilniusban is belelőttek a függetlenséget követelő tömegbe. De ezzel már semmit sem tudtak megállítani. Lengyelország, Magyarország, Csehszlovákia is bomlástermék volt már akkor, és le is váltak a Szovjetunióról, mielőtt még a nagyhatalmi egyezségek megszülettek volna.
– Mi volt az oka, hogy annak idején a szovjet elnökkel, pártfőtitkárral nem találkozott személyesen, II. János Pál pápával viszont igen?
– Gorbacsovval annak előtte sze­mélyesen nem találkoztam, 1989-ben sem. Csak a hetvenedik születésnapján, az Adrián, a tiszteletére rendezett összejövetelen. Később tudtam meg, hogy Vlagyimir Krjucskov, a KGB főnöke Gorbacsovnak készített feljegyzésében – familiáris, oroszos megszólítással – azt írta: „tisztelt Mihail Szergejevics, óva intem attól, hogy Pozsgay Imrével találkozzék. Az Ön tisztelő híve, Krjucskov tábornok”. Amikor erről tudomást szereztem, elkezdtem spekulálni, mi a csudát jelenthet. Hiszen sem én, sem Magyarország úgysem tudtuk volna megdönteni Moszkvát, ilyen veszedelmet mi nem jelenthettünk. Végül arra a következtetésre jutottam, hogy valószínűleg a példánktól féltették Gorbacsovot. Mert  akkorra Magyarország és Lengyelország sokkal radikálisabb volt, mint a gorbacsovi  reformok, és Krjucskov valószínüleg ettől a példától akarta távol tartani. A későbbi, meghiúsult puccsal a KGB-főnök be is bizonyította, hogy ő ebből a nézőpontból spekulált. 1989 márciusában részt vettem az Olasz Kommunista Párt kongresszusán, Giorgio Napolitano, a nemrégiben lemondott  köztársasági elnök fogadott. Akkor kaptam egy üzenetet, hogy II. János Pál pápa szívesen találkozna velem, ami március 25-én meg is történt. Katolikus vagyok, tudom, hogy ez Gyümölcsoltó Boldogasszony napja, de akkor korán jött a húsvét, mert ez egyszersmind a nagyhét első napja volt. Tehát 1989. március 25-én számomra nagyon érdekes, tartalmas és örökre emlékezetes beszélgetésünk volt. Azzal indítottam: Szentatyám, én az Olasz Kommunista Párt kongresszusáról jöttem Önhöz. Azt mondja, tudja. Ezzel a kiindulóponttal végülis nagyon előnyös protokollt kaptam, 25 percet a vele való beszélgetésre. A tolmács egy jezsuita páter volt, aki a Vatikáni Rádió magyar adásainak a vezetője, én pedig Bethlen János riporterrel mentem be, aki tökéletesen beszél olaszul. Ebben a körben tárgyaltunk. A huszonöt perc már lejárt, amikor arra gondoltam, lehet, hogy felségsértés lesz belőle, de akkor is kimondom: örülök, hogy egy magyar hazafi egy lengyel hazafival találkozhat. Ettől ő úgy felvillanyozódott, hogy még negyedóráig a magyar kapcsolatairól beszélt. Így tudtam meg, hogy ő volt a lelki gondozója a kabai cukorgyárat építő lengyel  vendégmunkásoknak. Erre kissé elszemtelenedve megkérdeztem, tudja-e, hogy a  legfontosabb lengyel zarándokhelyet, Częstochowát magyar pálosok alapították? Persze, hogy tudta. És akkor felsorolta a szentek közül a magyarokat. Hát ez volt a beszélgetés lényege.

Megmaradt bennem II. János Pál elköszönő mondata, amely egy későbbi enciklikájának az első sorává vált: „kérem, vegyék tudomásul, hogy a kommunizmus bukása nem igazolása a kapitalizmusnak”. Azt válaszoltam, hogy ez lesz az én tanulságom a beszélgetésünkből. Persze gyorsan szétment a híre a találkozónknak. Sajtóértekezletet tartottam, amikor a nagykövetünk egyszer csak  elém tesz egy cédulát, amelyen az áll, hogy Alexandr Jakovlev azonnal találkozni szeretne velem. Mondom a nagykövetnek, hogy azonnal nem megy, mert dolgom van, de este állok a rendelkezésére. Négyszemközti találkozót kért, vacsora lett belőle, de bár ne jött volna létre. Jakovlev akkor Gorbacsov pártbeli helyettese volt. Bár a szeszfogyasztás korlátozásának idején vacsoráztunk, a tilalom ott nem látszott: örmény konyakkal, vodkával, grúz borokkal kezdtük és fűszereztük a jó falatokat. Jakovlev egyszer csak kiment, és felhívta Gorbacsovot telefonon, hogy most éppen velem van. Akkor Gorbacsov egy nagyon rossz politikai álláspontról egy nagyon rossz politikai üzenetet küldött: üdvözöl, és azt kívánja, hogy mindenben támogassam Grósz Károly elvtársat. Ez nálam betette a kaput, felrúgtam a széket, és elég indulatosan azt mondtam neki oroszul, hogy ti sosem fogtok Bizáncból kinőni, nektek mindig az ügynökök kellettek, és nem a szövetségesek. Nem tudom, kik a hírszerzőitek, akik még azt sem tudják, hogy Grósz már régen megbukott a magyar nép szemében. Otthagytam Jakovlevet, de ez az incidens szöget ütött a fejembe. Nagyon kockázatos üzenet volt, ezért  gyorsan megkerestem Stipe Suvárt, aki a jugoszláv kommunisták küldöttségét vezette. Abban az évben éppen ő volt Tito utódja, Jugoszlávia élén évenként váltották egymást a tagköztársaságok vezetői. Gondoltam, megkérdezem egy független kommunistától, mit szól egy ilyen szöveghez. Amire csak annyit mondott, hogy halálosan komolyan kell venni. Hát ez egy kicsit megrettentett. Hazaérve azonnal kértem a honvédelmi minisztertől egy katonai gépet, és kirepültem Varsóba, ahol Mieczysław Rakowski miniszterelnök szinte szó szerint Suvar szavait megismételve azt mondta, Gorbacsov üzenetét halálosan komolyan kell venni. Hogy az ország kockázatát ne növeljem, elhatároztam, hogy  reformkörök kecskeméti pártszakító ülésén nem lépek be ebbe a csónakba. Nagy csalódást okoztam a résztvevőknek, mert ők azt várták tőlem, hogy bejelentem a pártszakadást. De néhány ellenzéki barátomat is megkérdeztem a Demokrata Fórumtól, Csoóri Sándort és másokat, akik azt tanácsolták, ne kockáztassak semmit. Nem ér annyit ez a helyzet, hogy az ország kiforduljon magából, vagy esetleg kifordítsák mások. Nos hogy úgy mondjam én elhalasztottam a pártszakadást, és csalódást okoztam a híveimnek is, akiknek nem mondhattam el a háttérben lévő dolgokat. Így aztán rám kenték, hogy elgyávultam, és nem hajtottam végre azt, amire vártak.
– 1989 júniusától ugyanakkor forró nyár következett Magyarországon, a legforróbb éppen a politikában volt...
– A Történelmi Igazságtétel Bizottsága kiharcolta, hogy Nagy Imre volt miniszterelnöknek temetést rendezzen Magyarország, és hogy adjuk meg a végtisztességet a többi mártírnak is, mégpedig az egész nép színe előtt. Grósz még 1988-as amerikai útján a magyar emigráció képébe vágta, hogy márpedig ez ellenforradalom volt, az ’56-osok csak megérdemelt büntetésüket kapták, de annyit még megengedünk, hogy a családjuk eltemettese őket. A hallgatósága felhördült, mert ő olyanok előtt beszélt, akik éppen emiatt mentek ki Amerikába. Hát ennyit a Grósz-féle érzékenységről és beleélési képességről. Már másnap felhívott Püski Sanyi bácsi, és kérdezte, hát kit küldtetek ti ki a nyakunkra? Mondom, Grósz Károlyt, Amerika diadallal fogadta. Azt mondja, nálunk ugyan nem diadalmaskodott, szégyenletes volt az egész. Grósz tulajdonképpen sosem lépett ki ebből a pozícióból. Eközben már zavartalanul folyt a Nagy Imre-temetés előkészítése. A Történelmi Igazságtétel Bizottság megkereste Németh Miklóst, Vásárhelyi Miklós, Hegedüs B. András szociológus pedig engem. A következőket mondták: szeretnék, ha a kormány egyrészt tudomásul venné ezt az eseményt, szavatolva a rendezvény biztonságát, hogy ne alakulhassanak ki váratlan incidensek. Ugyanakkor hogy a díszőrségben, a koporsónál a kormány is vegyen részt. Megegyeztünk, hogy az Elnöki Tanács elnöke, Szentágothai János, az Országgyűlés elnöke, Szűrös Mátyás, a kormányból pedig Németh Miklóssal ketten állunk majd a Hősök terén, a Műcsarnok bejáratánál, a koporsónál. Eközben nagyot haladtak a rendszerváltást közjogilag előkészítő politikai tárgyalások. Június 16-án volt a Nagy Imre-temetés, de 13-án már megkezdtük a Parlament Vadásztermében a politikai egyeztető tárgyalásokat. Addigra kialakultak a partneri viszonyok is, az Ellenzéki Kerekasztal az egész ellenzék, az MSZMP pedig a maga képviseletében. Az MSZMP végülis kicsikarta, hogy legyen egy harmadik tárgyalópartner is, az úgynevezett társadalmi fél. Az ellenzék erre legyintett: az MSZMP szatellitszervezetei ezek, ugyanaz lesz velük is, mintha csak az MSZMP-vel tárgyalnának. A lengyel átalakulással is több hasonlatosság mutatkozott, de a magyar viszonyokban az volt az egyik fő gondolat, hogy békés legyen az átmenet, az ország sorsát nem kell kockáztatni. Megfogalmazódott, hogy az 1985. júniusában megválasztott Országgyűlés iktassa törvényekbe a tárgyaló felek által előterjesztett javaslatokat. Így aztán a 1985-ös kádárista Országgyűlés volt az összes rendszerváltó törvénynek, szám szerint 58-nak a jóváhagyója. De ez már azt jelentette, hogy az én meg más résztvevők közreműködésével „megdolgoztuk” ezt a parlamentet.
– Az ön és Habsburg Ottó fővédnökségével rendezték meg 1989. augusztus 19-én a páneurópai pikniket Sopronban, amely fontos előzménye az Európát kettéosztó vasfüggöny átvágásának. Hogyan jött lére ez a békedemonstráció?
– A Magyar Demokrata Fórum (MDF) debreceni szervezete határmenti találkozót szervezett, a soproni partnereiket kérték fel, hogy vállalják el egy piknik megrendezését. Magyar oldalról engem kértek fel fővédnöknek, az európai oldalról meg Habsburg Ottót. Mi ketten voltunk a szentesítői ennek az eseménynek. Az előkészületek során arra a következtetésre jutottam, hogy ebből többet kell csinálni egy szalonnasütésnél és pogácsafalatozásnál. Ha már ott nyitva lesz a határ, akkor valamilyen módon segíteni kell, hogy az NDK-s menekültek ott kilépjenek, és legyen egy precedens, mert  utána már olyan nyomás lesz az országon, hogy őket már úgysem lehet nálunk megállítani. Amikor ezt elhatároztam, és Horváth István belügyminiszterrel megtárgyaltam, felhívtam Habsburg Ottót. Korrekt ember vagyok, nem ejtek át senkit, közöltem vele, hogy a kettőnk neve alatt milyen esemény készül Sopronnál. Amire a maga diplomatikus hangsúlyaival annyit mondott: nézze, ez egy szép gondolat, de rettenetes kockázatok vannak benne. Ezért van egy javaslata. Most már ne állítsák le, de egyik oldalról se legyen ott vezető államférfi, hogy az országra nézve ne legyenek következményei, még ha incidens történik, akkor se. Ez volt az ő tanácsa, amelynek a hatására rögtön közölte is, hogy maga helyett  a lányát, Walburgát küldi el az eseményre, és azt kérte, hogy én is küldjek valakit. A titkárságom vezetőjét, Vas László miniszterhelyettest  bíztam meg ezzel a feladattal. A piknik végül elég simán lezajlott, mert vagy hét-nyolcszáz menekült áttört a határon Ausztriába, a sopronkőpusztai út mellett. Az osztrákokat is felkészítettük, mert ott vártak rájuk a buszok. A soproni híres pikniknek ugyancsak fordító ereje volt, mert augusztus 25-én Németh Miklós kormányfő és Horn Gyula külügyminiszter Bonnba mentek tárgyalni Helmut Kohl kancellárral (ettől kezdve az NDK-val már nem lehetett,  de nem is volt már értelme tárgyalni). Kohl felhívta Gorbacsovot – ez mutatja, hogy Jalta még működött –, aki azt mondta, hogy a magyarok rendes emberek, ne féljen tőlük, tárgyaljon velük, ahogy ő jónak látja. Így született meg az a megállapodás, amelynek értelmében az NDK-s menekültek hivatalosan is, útlevéllel szeptember 11-én elhagyhatták az országot. Egyébként a határnyitási komédát illetően megvan a véleményem. Július 27-én, Szent László napján egy nagy jelenet zajlott le, amelyben Alois Mock osztrák alkancellár, külügyminiszter Horn Gyulával átvágják a drótot. Csakhogy akkor már nem volt drót, kulisszákat kellett oda vinni és telepíteni, hogy a jelenet a sajtó szeme előtt megtörténjék. Ezt egyébként nekem Franz Vranitzky osztrák kancellár javasolta. Milánóból jöttem haza, és betértem Bécsbe. Buzek alkancellárral sétálunk a Graben sétálóutcán, amikor azt mondja a Ballhausplatzon: a kancellárnál ég a villany, ne köszönjünk rá? Ismerem ezt a diplomáciai trükköt, ha nincs előkészített tárgyalási pozíció, akkor a dolgokat a véletlenre kell bízni. És „véletlenül” ott volt a kancellár, aki a maga különös, szinte ironikus hangján azt mondja, eltűnt a vasfüggöny, de a világ nem is tud róla, ezért kellene rendezni egy jelenetet. Elküldenénk Mockot, ti is küldjetek valakit. Valójában ez volt a dolgok hátterében, ő is tudta, hogy nincs már drót.
– Igen, hiszen a vasfüggöny lebontását már májusban elkezdték...
– Persze, május másodikán a határőrség parancsnoksága hivatalosan is bejelentette, hogy alakulataink a műszaki határzár lebontásával foglalkoznak, és a dolog előrehaladott. Amint  hazaértem, mondom Németh Miklósnak, milyen ötlete volt Vranitzkynek. Jó, mondja, és az osztrákok kit küldenek? Hát a külügyminisztert. Akkor mi meg küldjük a Gyulát – mondta a miniszterelnök. Emiatt Németország még mindig Hornt tiszteli ezért. Őt, aki ’88 őszén még fegyelmit akart indítani ellenem, mert a határzár lebontását javasoltam. De hát ez már a politikai kalandok közé tartozik, adja Isten, hogy rosszabbbak ne történjenek. Ők mediatizált világban éltek, nekik az volt a valóság, ami a képernyőn is átment.
– Milyen volt a viszony akkoriban a rendszerváltó hangulatban lévő többi volt szovjet tagköztársasággal?
– A lengyeleknél létrejött a rendszerváltó megállapodás. Lech Wałęsa, a szakszervezeti mozgalom alapítója ravaszul és nagyon elemi trükkel kikövetelte, hogy egyedül a Szolidaritás legyen a tárgyalópartner, és ne legyenek kerekasztalok. Amikor a lengyel kommunista párt képviselőivel asztalhoz ültek, Wałęsa azzal kezdte: a fél karomat is odaadnám, ha lenne maguk között egyetlen egy Pozsgay. Március végén véget is ért a tárgyalás, tehát előbb, mint nálunk, de nagyobb kompromisszumal, mint később a miénk volt. Eközben a csehek még vergődtek. Václav Havel előbbi csehszlovák, majd cseh köztársasági elnöktől kaptam ez idő tájt egy nekem és Tadeusz Mazowiecki lengyel kormányfőnek címzett nyílt levelet. Azt írta benne, hogy két harcostársa, Ján Čarnogurský és Miroslav Kusý professzorok – mindketten szlovákok – börtönben penészednek Prágában, és vessem latba külpolitikai meg pozicionális helyzetemet, segítsek kiszabadítani őket. A beavatkozásom eredményes volt, Čarnogurský és Kusý kiszabadult; előbbit egy kicsit  bánom, mert kereszténydemokrataként később magyarellenes politikus lett belőle. De hát istenem, ilyen is van. Havel egy majdnem  goromba befejezéssel élt a nekem szóló levélben: bennem azért bízik, mert olyan helyzetben vagyok, hogy megtehetem, ugyanakkor ha az ő hazájában lennék, lehet, hogy Nagy Imre sorsára jutnék. Na, gondoltam, köszönöm szépen az effajta végkifejletet. Aztán ’90  januárjában jött egy üzenet Haveltől, hogy szeretne meglátogatni, mégpedig a két delikvensével együtt. A Parlament delegációs termében mondtak köszönetet a sikeres akcióért. Ami az egészben a nagyon furcsa közállapotokra utal, és a személyem körüli herce-hurcára is, hogy ott volt vagy száz újságíró riportermagnóval, kamerákkal, fényképezőgépekkel, mindennel felszerelve, és az egészről a magyar sajtóban egy szó nem  jelent meg. Ha nem lettek volna ott prágai újságírók, dokumentum sem maradt volna róla, hogy ez megtörtént. Ilyen helyzet volt, ekkora volt a sajtószabadság az átalakulás előkészületei során. Közben ugye megtörtént George Bush amerikai elnök látogatása Budapesten. Én akkorra már találkoztam Margareth Thatcherrel Londonban, François Mitteranddal Magyarországon és Párizsban is, meg jónéhány vezető politikussal a nemzetközi piacon. A magyarországi tárgyalások után a cseheknél is megtörténtek az úgynevezett bársonyos forradalom előkészületei. Gustáv Husák csehszlovák államfő már előtte távozott a hatalomból, de hát az utódai sem voltak különbek. Magyarország, a saját rendszerváltását előkészítve, egyszersmind a nemzetközi színtéren is szerepet játszhatott és játszott is. Figyeltek ránk. Ezen az alapon találkoztam kétszer Bush elnökkel, kétszer Thatcher asszonnyal, Mitterranddal, Kohl kancellárral, Bettino Craxi olasz miniszterelnökkel és másokkal. Előttem minden ajtó nyitva állt. Mert a legkövetkezetesebb rendszerváltás Magyarországon történt. Hogy aztán mennyit tékozoltunk el belőle, azt látjuk 25 év után... Tény, hogy ‘89-ben Magyarország majdnem akkora piedesztálon állt a világ közvéleményének a szemében, mint ‘56-ban.
– Professzor úr többször is említette a szovjetek tesztelését. Volt-e olyan érzése, tapasztalata, hogy a magyar, lengyel és részben a cseh példák esetleg Gorbacsov peresztrojkáját is befolyásolták, radikalizálták volna?
– Nem tagadom, ez rá is hatással volt, a nagyhatalmi játszmát nem akarom kiradírozni ebből a történetből. De nem rajtuk múlt, és ez a lényeg. Ők elfogadták azt a helyzetet, amelyet a népek teremtettek 1989 őszén, vagyis nem kegyosztás történt. Margaret Thatcher rajongva beszélt Gorbacsovról meg rólam, eljött a sajtóértekezletemre is. Bush elnökkel pedig november másodikán találkoztam a Fehér Házban. Az elhíresült ovális teremben, fejünk felett Abraham Lincoln képével, azzal kezdte, hogy készülnek Gorbacsovval a máltai találkozóra. Elmondta, a washingtoni sajtó azzal vádolja, hogy újabb Jaltát készítenek elő. Majd jelentőségteljesen odafordult hozzám, nyilvánvalóan üzenni is akart: „Biztosítom arról, hogy nem egy újabb Jalta, hanem az ellenkezője következik. Gorbacsov úrral deklarálni fogjuk, hogy Közép-Európa önálló, független politikai térséggé válik.” Amerikai szájból ezt a szót, hogy Közép-Európa addig nem lehetett hallani. Találkozásunk után pontosan egy héttel, november 9-én leomlott a berlini fal, és akkor már nem állott meg a helyzet a maga lábán. A máltai találkozó december elején tulajdonképpen ezt a helyzetet rögzítette, és a békés együttműködést garantálta. De a német egyesítés ügye akkor még nem került szóba.
– Azt majd csak ‘90 januárjában hozzák szóba, Eduard Sevarnadze szovjet külügyminiszter washingtoni tárgyalásai alkalmával, és csak azután kezdenek tárgyalni róla.
– Így van, és ezt ráadásul egy balfogás is kísérte a német politikában. A Német Szociáldemokrata Párt ellenezte az egyesítést. Azt mondták, messzire kell halasztani, az NDK előbb legyen valóban demokratikus ország, aztán majd meglátjuk. Kohl volt az okosabb, ő állt az államférfiúi magaslaton, mert azt mondta, ezt az alkalmat nem szabad kihagyni, a német egységet most kell létrehozni. Hát ez jött be, az egyesülés megtörtént, igaz, hogy költségesnek bizonyult, de ettől kezdve a folyamatok ezen a térfélen is visszafordíthatatlanná váltak. A szovjet, illetve akkor már orosz katonák tőlük csak 1993 őszén vonultak ki, és sarcot is követeltek a kivonulásért. Tőlünk már 1991 júniusában távoztak.
– A kommunizmus végső, agóniás fázisában sokat beszéltek az eurokommunizmusról, Ön pedig kapcsolatban állt az olasz, francia pártokkal is. Az eurokommunisták hozzáájárultak-e a kelet-európai fejleményekhez, befolyásolták, serkentették-e ezeket a változásokat, voltak-e ennek a kapcsolatnak érdekesebb epizódjai?
– Voltak, külön kiemelném az Olasz Kommunista Pártot és a Német Szociáldemokrata Pártot. Az olaszoknál Palmiro Togliatti utódja, Enrico Berlinguer már ennek az eurokommunista pozíciónak volt a képviselője, főleg éppen ’56 hatására és annak következtében, így én – aki egy Alpok–Adria-rendszer, csoportosulás elnöke is voltam Magyarországon – ezekkel a szervezetekkel is közvetlen tárgyalási pozícióban voltam, amelyekben a kommunisták is részt vettek. A már említett tavaszi pártkongresszuson lényegében ez a rendszerváltó hangulat uralkodott. És az a nézet, hogy Európának kötelessége segítséget nyújtani ahhoz, hogy a rendszerváltó törekvések békésen bonyolódjanak le. Viszont én már akkor azon tűnődtem, miként lehetne egy nemzeti elkötelezettségű, igazi baloldali, szociáldemokrata típusú pártot létrehozni. Ezért megkerestem Hans Joachim Vogelt, a Német Szociáldemokrata Párt elnökét, hogy ő mit tanácsol. A német példát javasolta. Ami nem volt nagy csoda, de volt egy ironikus megjegyzése is. Azt mondta, a mediterrán szocdemekkel ne tárgyaljak, azaz ne az olaszokra, spanyolokra, portugálokra figyeljünk, hanem a német szociáldemokraták tapasztalataira. Ebből aztán támadt is egy konfliktusom. Valamikor egy kései nyilatkozatában Sólyom László államfő reflektált Lakitelekre, és azt mondta, hogy Pozsgay akkor demokratikus szocializmusról beszélt. Hát persze, hogy arról beszéltem, nem is a szocialista demokráciáról. A német frazeológia szerint már a Bad Godesberg-i kongresszuson ‘59-ben elfogadott programjában a demokratikus szocializmus kifejezést használta a Német Szociáldemokrata Párt. Én ezt vállaltam, hiszen a frazeológia kontinuitásának is megvan a maga jelentősége. Akárcsak a diszkontinuitásnak.
– Akkoriban elterjedt a híre, hogy lesz egy „Marshall-segély”, amiből aztán főként a lengyelek profitáltak, elengedték az adósságaikat, a magyarok kevésbé. Miért?
– Mi azt mondtuk, hogy jó adósok vagyunk. Ezzel aztán meg is kaptuk, ami kellett, vagyis kellett ez a csudának. 25 milliárd dolláros adósságunk óriási teher volt Magyarországnak, a világ pénzpiacán viszont csak filléres tétel. A világ ezt nyugodtan megemészthette volna, ahogy 2008-ban az amerikai kormány a saját országa bankjait kihúzta a csávából, megtehették volna ezt a magyar adóssággal is. De a neoliberális gazdaságpolitika képviselői Magyarországon kikényszerítették az adósságfizetést azzal, hogy majd az állami vagyon privatizálásának a bevételeiből törlesztik. Hát abból egy fillér sem ment erre a célra, hanem máshova, ki tudja, hová... Tény azonban, hogy Magyarország negyedszázada növekvő mértékben hurcolja az adósság terhét.
– A romániai változásokkal kapcsolatban már csak azért sem lehetett közvetlen részvétele, hiszen a Ceauşescu-rendszer idején kitiltották az országból. Hogyan nyilvánult ez meg konkrétan?
– Akármilyen funkciót is töltöttem be, számomra Romániából nem érkezett meghívás. Magánszemélyként nyaraltam az országban, de hivatalos meghívást sohasem kaptam. 1980-ban felkeresett Puja Frigyes külügyminiszter azzal a kéréssel, intézzem el, hogy Elena Ceauşescu díszdoktori címet kapjon az ELTE-n. Én erre csak annyit mondtam, hogy amíg művelődési miniszter vagyok, ez a nő Magyarországon nem kap semmiféle díjat. Puja erre azt mondta, hogy de hát Angliában, Spanyolországban is megkapta. Igen, válaszoltam, mert megfizették. Nekünk meg nem kell fizetnie semmit, mert szó sem lehet róla. Az anekdota humoros oldala, hogy két nap múlva felhív Illyés Gyula, és megkérdezi: mér árulod te a magyar hazádat? Mondom, Gyula bácsi, de hát mit vétettem? Megtagadtad a díszdoktori címet Elena Ceauşescutól! De hát ez miért lenne bűn, kérdeztem? Azért, mondja, mert aki nálunk díszdoktori címet kapott, az egy éven belül mind meghalt, mint például Hailé Szelasszié etióp császár és Szukarno indonéz elnök. Te meg életben tartod ezt a némbert?
– Amikor az alakuló ellenzék a nyolcvanas évek kezdetén fogásokat keresett a kormányon, Bős-Nagymaros ügye mellett az erdélyi magyarok kérdése, majd a romániai falurombolás elleni tiltakozás bizonyult katalizátornak.
– A rendszerváltáshoz ez is hozzájárult. Mindaz, ami az erdélyi magyarokkal történt – felesleges ezt részleteznem éppen az erdélyi olvasóknak –, az anyaországban felerősítette a szolidaritás érzését. És ez olyan érzés, amellyel olyan tömegeket lehetett az utcára vinni, amelyek máskor a politika hívó szavaira nem is válaszoltak volna. De erre az emberi szóra százezren gyűltek össze a Hősők terén, meg utána is, tiltakozni és tüntetni a román követség előtt. Persze ez a kormányra is hatással volt. A Varsói Szerződés, illetőleg a KGST szocialista országait körkörös, multilaterális szerződés kötelezte arra, hogy egymás polgárait hazatoloncolják, ha disszidálni akarnának. Ezt a törvényt kezdetben a magyar határőrségnek is alkalmaznia kellett a Romániából jövő, egyre számosabb menekülttel szemben. A határsértőket rendszerint visszatérítették, egyeseket ki is toloncoltak. De a kormány nemsokára leállította a kiadásokat, kiutasításokat. Aki valamilyen vízumot tudott szerezni Nyugat felé, az mehetett.
– Svédországba még vízum sem kellett.
– Dániába és egy sereg más országba viszont igen. Magam is sokakat segítettem ilyen vízumüggyel, amikor visszatérnek új hazájukból, gyakran felkeresnek. Később azokat is felültettük a hegyeshalmi vonatra, akik vízummal sem rendelkeztek. Ilyenkor a határőreinket és a vámosokat előre értesítettük, hogy azokat, akik ezen és ezen a helyen ülnek, ne vegzálják, tőlük még papírokat se kérjenek. Ez az elnéző bánásmód az erdélyi menekültekkel szemben aztán az endékásokat is felbátorította. Ha már a magyarok ennyire elnézők az egyik szocialista ország állampolgáraival szemben, akkor talán remélhetik, hogy velük sem bánnak már másként. És akkor tömegesen elindultak ők is Magyarország irányába. Ugyanakkor ha kimentek volna a kerítésen, még ’89 szeptemberében is azonnal letartóztatták volna azokat a menekülteket, akik a prágai nyugatnémet követség épületében vagy annak a kertjében hetekig táboroztak. Miközben Magyarországon szabadon mozoghattak, még közintézményekben is. Velük szemben nem volt semmilyen korlátozás, kivéve, hogy nem léphették át a határt. Szeptember 11-étől még ez a korlátozás is megszűnt. Az erdélyi menekültek ’88-as fejleményeihez még az is hozzátartozik, hogy amikor ősszel a Bankszövetség meghívására Bernben tartózkodtam, Genfből átjött hozzám az ENSZ menekültügyi főbiztosa. Elmondta: ők csak akkor tudnak segíteni az erdélyi menekülteken, ha Magyarország is csatlakozik az ENSZ menekültügyi egyezményéhez. Ez érthető, világos beszéd volt, otthon azonnal tájékoztattam is róla Németh Miklós kormányfőt. Meg is kezdtük az előkészületeket az egyezmény aláírására. Ez számos huzavonával járt, de ’89 elején mégiscsak csatlakozhattunk.
– Bár hivatalos meghívást nem kapott, romániai magánlátogatásait még Ceauşescuék sem akadályozhatták meg.
– Ahogy vesszük. Ha hivatalos nem is, egyszer történt félhivatalos kísérlet. Én voltam, aki kategorikusan elutasítottam. Meglehet, nem is az Elena Ceauşescu-incidenstől, hanem már korábbról persona non grata lettem Romániában. ‘71 nyarán egy mamaiai üdülőben töltöttem a nyári szabadságomat. Akkor keresett meg a bukaresti pártközpont, hogy éppen kongresszus van, szívesen látnának en­gem is a vendégek között. Köszönöm szépen, válaszoltam, de én ide pihenni, nyaralni jöttem, nem pedig kongresszusra. A puliszkával is Mamaián ismerkedtem meg. Gyermekkoromban Kónyon gyakran ettünk kukoricakását, de az egészen más. Itt egy székely fiú volt a pincérünk, ő kérdezte meg, vajon szeretem-e. Hát, mondom neki, szívesen megismerném, de tudja meg, hogy én konyakkal szeretem. Elértette a tréfát, s amikor a puliszkát kihozta, az telis-tele volt konyakkal a kanállal benyomott mélyedésekben... Miccset is hozott, azt is nagyon megszerettük. Nemrég pedig padlizsánkrémmel, vinettával leptem meg a családomat, annak a receptjét is Romániában ismertem meg. Erdélyben 1982 nyarán tettem az első körutat Veres Péter külkereskedelmi miniszterünk társaságában. Péter Gyimesközéplokon született, 1948-ban disszi­dált, Romániába évtizedekig nem merte betenni a lábát. De ’82-ben érettségi találkozója volt Csíkszeredában, és a feleségemmel együtt mi is csatlakoztunk a társasághoz. Nagyváradon, Kolozsváron át érkeztünk a Gyimesekbe, ahol éppen Magdolna-búcsút tartottak. Három faluból, Gyimesfelsőlok­ról, Gyimesközéplokról és Gyimes­bükk­ről gyűltek össze szép számban, népviseletben a búcsún. Nagy felhajtás volt, nagyon jól éreztük magunkat. Csíkszeredában iskolákat látogattunk meg, részt vettünk a Péter érettségi találkozóján, az azt követő társasági összejövetelen, majd pedig a feleségemmel autóval elindultunk a Szent Anna-tó irányába. Sepsibükszádnál el­akasztottak a rendőrök. Több mint fél órát várakoztattak az úton, holott nekem diplomáciai útlevelem volt. Gondolom, Bukaresttől kellett sürgős utasítást kérniük, hogy akkor velem most mit is csináljanak. Végülis felengedtek minket a tóhoz, nagyon szép élmény volt. Csak később tudtam meg, azért volt a rendőri akadékoskodás, mert valami fiatalok odafent a magyar himnuszt énekelgették. Lefelé jövet, az úton egy pásztorember integetett. Nem vagyok az autóstopolás híve, mert elég kockázatos dolog, de ez az ember, kezében a pásztorbottal, bizalomkeltő volt, fel is vettük. Elvinnénk-e őt az esztenára? Gyönyörű szép bükkös erdő mellett haladtunk el. Azt mondja, ezt még a magyarok ültették, aztán elmentek, nekünk meg itthagyták ezt az erdőt. Fájdalmas élmény volt, nagyon megjegyeztem.


Pozsgay Imre
Rendszerváltó magyar politikus, egyetemi tanár, a filozófiai tudományok doktora, a Debreceni  Egyetem és a Károli Gáspár  Református Egyetem emeritus professzora. 1933. november 26-án született Kónyon. A Kádár-korszak egyik jelentős politikusa volt. 1976 és 1982 között művelődési miniszter 1982 és 1988 között a Hazafias Népfront Országos Tanácsának a főtitkára, 1988 és 1990 között, a  Grósz Károly, majd a Németh Miklós vezette kormányban államminiszter. Népi, nemzeti és demokratikus baloldali elkötelezettségének, kiváló helyzetfelismerésének és  fejlett  politikusi-taktikai érzékének köszönhetően döntő szerepe volt abban, hogy az állampártban a reformkommunisták fokozatosan átvehették kezdeményezést, majd az irányítást, ezáltal  a magyar rendszerváltás békés körülmények között, megegyezéses alapon, közjogilag rendezetten zajlott le.


A rendszerváltó folyamat jelentősebb mozzanatai
1981. Megjelenik a Beszélő című szamizdat (magánkiadású) ellenzéki lap. A nyolcvanas évek során tucatnyi társa követi, az állampárti információs monopollal szemben megteremtve a „második nyilvánosságot”.
1983. A Magyar Tudományos  Akadémia, főként ökológiai megfontolásokból, a magyar–szlovák együttműködéssel tervezett Bős-nagymarosi vízi erőmű és vízlépcső felépítése ellen foglal állást. Megalakul a Duna Kör, felgyorsulnak a természetvédők akciói a hivatalos politika projektjeivel szemben.
1984. Legálisan is megkezdi tevékenységét a Soros Alapítvány.
1984. Monori találkozó. A  formálódó ellenzék népnemzeti és urbánus-liberális csoportjai  közös állásfoglalása a válság okairól és a rendszerreform szükségességéről.
1985. Parlamenti választások. Kettős jelölések, független (ellenzéki) jelöltek is szereznek mandátumot, több helyen még a Kádár-rendszer prominenseit is maguk mögé utasítják.
1986. „Körök kora”. Klubok, egyesületek, kiscsoportok tömegeiben társadalmi párbeszéd indul be az általános és helyi gondok-problémák feltérképezésére és megvitatására.
1986. A Magyar Írószövetség tisztújító közgyűlésén kiszavazzák a pártközpont jelöltjeit. Az írótársadalom megosztására tett kísérlet – párthű ellenszervezet megalakítása – kudarccal végződik.
1988. május 21–22. Az országos pártértekezlet az elaggott és önmagával is meghasonlott Kádár János után Grósz Károlyt választja főtitkárrá. Kádár névlegesen pártelnök lesz, hatalmi jogosítványok nélkül, de a nevével jelzett történelmi korszak ezzel lezárult.
1987. A pártfőtitkár-helyettessé kinevezett Lázár Györgyöt a korlátozott reformokra hajló Grósz Károly követi a miniszterelnöki székben.
1987. szeptember 27. A 180 fő részvételével tartott lakitelki találkozón először hangzott el a többpártrendszer követelése. A magyarság esélyei címen tartott találkozó felett, Pozsgay Imre főtitkár személyes részvételével, a Hazafias  Népfront tartott védőernyőt. Ugyancsak a Hazafias Népfront lapja, a Magyar Nemzet közölte 1987. november 14-én, egy egész oldalas Pozsgay-interjúban „elrejtve” a találkozó nyilatkozatát.
1988. június 27. Budapesten több tízezer ember tüntetett a romániai falurombolások, a Ceauşescu-rendszer elnyomó politikája ellen.
1988. szeptember 27. Megalakult a Magyar Demokrata Fórum, amely ekkor még független társadalmi szervezetként határozta meg magát.
1988. október 2. Megalakul a Fiatal Demokraták Szövetsége, a Fidesz.
1988. november 13. A  korábbi Szabad Kezdeményezések Hálózata felveszi a Szabaddemokrata Szövetség (SZDSZ) nevet.
1988. november 26. Grósz Károlyt Németh Miklós követi a miniszterelnöki székben.
1988. november 27. A felmentett kormányfő, de továbbra is pártfőtitkár Grósz Károly egy pártaktíva-nagygyűlésen ellenforradalom és fehérterror veszélyével riogat.
1989. január 28. A pártfőtitkár távollété­ben Pozsgay Imre népfelkelésnek nevezi a mindaddig ellenforradalomként aposztrofált 1956-os forradalmat.

szóljon hozzá! Hozzászólások

Ezek is érdekelhetik

A rovat további cikkei

2024. március 07., csütörtök

Nincs meglepetés: ismét Ursula von der Leyent jelölte az EPP az Európai Bizottság élére a bukaresti kongresszuson

Az Európai Bizottság jelenlegi elnökét, Ursula von der Leyent jelölték csütörtökön az Európai Néppárt (EPP) bukaresti kongresszusán a jobbközép erőket tömörítő pártcsalád színeiben az uniós végrehajtó testület élére.

Nincs meglepetés: ismét Ursula von der Leyent jelölte az EPP az Európai Bizottság élére a bukaresti kongresszuson
2024. március 07., csütörtök

A teljes körű román schengeni csatlakozásról tárgyalt Iohannis és Nehammer, Ausztria hajthatatlan

Karl Nehammer osztrák kancellárt fogadta csütörtökön Klaus Iohannis román államfő, a megbeszélések egyik fő témája Románia teljes körű csatlakozása volt a schengeni övezethez.

A teljes körű román schengeni csatlakozásról tárgyalt Iohannis és Nehammer, Ausztria hajthatatlan
2024. március 07., csütörtök

Kína és Oroszország új modellt alkotott a nagy országok közötti kapcsolatokban a pekingi diplomácia vezetője szerint

Kína és Oroszország új modellt alkotott a nagy országok közötti kapcsolatokban, amely teljesen eltér az elavult hidegháborús megközelítéstől – mondta csütörtökön Vang Ji kínai külügyminiszter.

Kína és Oroszország új modellt alkotott a nagy országok közötti kapcsolatokban a pekingi diplomácia vezetője szerint
2024. március 07., csütörtök

Kína vízummentességet biztosít a magyar állampolgárok számára is, de egyelőre csak kísérleti jelleggel

Kína a tervek szerint további európai országok, köztük Magyarország állampolgárainak is vízummentes beutazást biztosít március 14-től, „kísérleti jelleggel” – közölte Vang Ji kínai külügyminiszter csütörtökön.

Kína vízummentességet biztosít a magyar állampolgárok számára is, de egyelőre csak kísérleti jelleggel
2024. március 07., csütörtök

Nem Zelenszkij volt az odesszai rakétatámadás célpontja – Idén ellentámadásra készül Ukrajna a fronton

Nem Volodimir Zelenszkij ukrán elnök és Kiriákosz Micotákisz görög miniszterelnök szerdai odesszai látogatása volt az oka annak, hogy Oroszország ugyanazon a napon rakétatámadást indított a város ellen.

Nem Zelenszkij volt az odesszai rakétatámadás célpontja – Idén ellentámadásra készül Ukrajna a fronton
2024. március 07., csütörtök

Először követelt halálos áldozatokat a jemeni húszi lázadók külföldi hajók elleni támadása

A jemeni húszik rakétával eltaláltak szerdán egy libériai teherhajót az Ádeni-öbölben, legkevesebb három tengerész meghalt, a többiek mentőcsónakba tudtak szállni és elmenekülni.

Először követelt halálos áldozatokat a jemeni húszi lázadók külföldi hajók elleni támadása
2024. március 06., szerda

Zelenszkij látogatása idején mértek újabb, halálos áldozatokat követelő csapást Odesszára az oroszok

Az orosz erők szerdán csapást mértek a dél-ukrajnai Odessza város kikötői infrastruktúrájára, aminek következtében az eddigi adatok szerint öt helyi lakos életét vesztette.

Zelenszkij látogatása idején mértek újabb, halálos áldozatokat követelő csapást Odesszára az oroszok
2024. március 06., szerda

Garri Kaszparov sakkvilágbajnokot terroristának minősítették Oroszországban

Az orosz pénzügyi felügyelet (Roszfinmonitoring) felvette csütörtökön a terroristák és szélsőségesek általa vezetett listájára Garri Kaszparov sakkvilágbajnokot.

Garri Kaszparov sakkvilágbajnokot terroristának minősítették Oroszországban
2024. március 06., szerda

Ellenfele visszalépésével Donald Trump maradt az egyedüli republikánus elnökjelölt

Felfüggeszti kampányát Nikki Haley, azaz kiszáll a republikánus elnökjelölti versenyből–- jelentette be szerdán maga a volt dél-karolinai kormányzó, miután a 15 államban tartott republikánus előválasztásból 14-et elveszített Donald Trumppal szemben.

Ellenfele visszalépésével Donald Trump maradt az egyedüli republikánus elnökjelölt
2024. március 06., szerda

Kövekkel dobálták, összeverekedtek a rendőrökkel varsói tüntetésükön a lengyel gazdák

Összetűztek a rendőrséggel az Európai Unió zöld megállapodása és az ukrán áruk behozatala ellen szerdán Varsóban rendezett gazdatüntetés résztvevői, több rendőr megsebesült, több tüntetőt őrizetbe vettek.

Kövekkel dobálták, összeverekedtek a rendőrökkel varsói tüntetésükön a lengyel gazdák
Fontos számunkra az adatai védelme!

Annak érdekében, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és hirdetéseket, közösségi médiaszolgáltatásokat nyújtsunk, valamint elemezzük a látogatottságokat, partnereinkkel együtt sütiket (cookie-kat) használunk oldalunkon. Kattintson az Elfogadom a sütiket! gombra az említett technológia webes használatának elfogadásához. Bármikor megváltoztathatja hozzájárulási beállításait.

Szükség van a hozzájárulásához!

Az alábbi listából kiválaszthatja, hogy mely süticsoportok elhelyezéséhez járul hozzá böngészőjében. Mindegyik kategóriához tartozik egy leírás, amelyben részletezzük, hogy mi és partnereink mire használják az Ön adatait. Nagyra értékeljük, ha elfogadja a sütiket, és garantáljuk, hogy adatai biztonságban lesznek.

Cookie-kezelési tájékoztató

A Príma Press Kft. által üzemeltetett kronikaonline.ro domainen keresztül elérhető weboldalakon sütiket (angolul: cookie-kat) használ.

A sütik feladata

Információkat gyűjtenek a látogatókról és eszközeikről; megjegyzik a látogatók egyéni beállításait, amelyek felhasználásra kerül(het)nek például online tranzakciók igénybevételekor, ezáltal nem kell újra begépelni az adatokat; megkönnyítik a weboldal használatát; célzott hirdetések jelennek meg a weboldalon; minőségi felhasználói élményt biztosítanak.

Mi a süti?

A sütik olyan kisméretű adatcsomagok, szöveges fájlok, amelyek a weboldalon történt látogatás alkalmával kerülnek elhelyezésre a böngészőjében. A sütik lehetővé teszik, hogy a felhasználót a következő látogatásakor felismerje, ezáltal a sütit kezelő szolgáltatónak lehetősége van összekapcsolni a felhasználó aktuális látogatását a korábbiakkal, de kizárólag a saját tartalma tekintetében.

A sütiket megkülönböztethetjük funkciójuk, tárolási időtartamuk alapján, de vannak olyan sütik, amelyeket a weboldal üzemeltetője helyez el közvetlenül, míg másokat harmadik felek helyeznek el.

A kronikaonline.ro által alkalmazott sütik leírása

A weboldalon alkalmazott sütik funkciójuk alapján lehetnek: alapműködést biztosító sütik; preferenciális sütik; statisztikai célú sütik; hirdetési célú sütik és közösségimédia-sütik.

A tárolási időtartamuk alapján megkülönböztetünk munkamenet sütiket, amelyek törlődnek, amint a látogató bezárja a böngészőt, és állandó sütiket, amelyeket a látogató gépe ill. a böngészője mindaddig ment, amíg azok mentési időtartama le nem jár vagy a látogató nem törli.

Alapműködést biztosító sütik

Ezek a sütik biztosítják a weboldal megfelelő működését, megkönnyítik annak használatát. Enélkül a weboldal használata nehézkesen, vagy egyáltalán nem biztosítható. 

A sütik között vannak olyanok, amelyek törlődnek, amint a látogató bezárja a böngészőt (munkamenet sütik), míg másokat a látogató gépe ill. a böngészője mindaddig ment, amíg azok mentési időtartama le nem jár vagy a látogató azokat nem törli (állandó sütik).

Az alapműködést biztosító sütik között találhatók a cikkbe elhelyezett, harmadik fél által nyújtott tartalmak, mint például beágyazott YouTube-videók vagy Facebook-posztok stb. sütijei.

Alapműködést biztosító sütikhez tartoznak a statisztikai célú sütik is. A statisztikai célú sütik a felhasználói élmény javítása érdekében, a weboldal fejlesztéséhez, javításához kapcsolódnak. Lehetővé teszik, hogy a weboldal üzemeltetője azzal kapcsolatosan gyűjtsön adatokat, hogy a felhasználók miként használják az adott oldalt.

Alapműködést biztosító sütik listája:

Süti neve Szolgáltató / Funkció Süti lejárata  
PHPSESSID kronikaonline.ro
Feladata a munkamenetek állapotának lekérése, a munkamenetek között.
munkamenet saját
cookieControll kronikaonline.ro
Feladata a süti beállítások megjegyzése
365 nap saját
cookieControlPrefs kronikaonline.ro
Feladata a süti beállítások megjegyzése
365 nap saját
_ga google.com 2 év Harmadik fél
_gat google.com 1 nap Harmadik fél
_gid google.com 1 nap Harmadik fél

 

Preferenciális sütik:

A preferenciális sütik használatával olyan információkat tudunk megjegyezni, mint például a cikk alatti Jó hír/Rossz hír-funkció (kronikaonline.ro) használata. Ha nem fogadja el ezeket a sütiket, akkor ezeket a funkciókat nem tudja használni.

Preferenciális sütik listája:

Süti neve Szolgáltató / Funkció Süti lejárata  
newsvote_ kronikaonline.ro
Cikkre való szavazás rögzítése
30 nap saját

 

Hirdetési célú sütik

A hirdetési sütik célja, hogy a weboldalon a látogatók számára releváns hirdetések jelenjenek meg. Ezek a sütik sem alkalmasak a látogató személyének beazonosítására, sütiket hirdetési partnereink állíthatják be. Ezek a cégek felhasználhatják a gyűjtött adatok alapján az Ön érdeklődési profiljának létrehozására és más webhelyek releváns hirdetéseinek megjelenítésére. Ha a beállításoknál anonimizálja ezeket a sütiket, akkor kevésbé releváns hirdetések fognak megjelenni.

Hirdetési célú sütik listája:

Süti neve Szolgáltató Süti lejárata  
__gads google.com 2 év harmadik fél
_fbp facebook.com 3 hónap harmadik fél
ads/ga-audiences google.com munkamenet harmadik fél
DSID google.com 1 nap harmadik fél
fr facebook.com 100 nap harmadik fél
IDE google.com 1 év harmadik fél
pcs/activeview google.com munkamenet harmadik fél
test_cookie google.com 1 nap harmadik fél
tr facebook.com munkamenet  harmadik fél

 

Közösségimédia-sütik

A közösségimédia-sütik célja, a weboldalon használt közösségimédia-szolgáltatások biztosítása a látogató számára. Például, amikor a látogató a weboldalról tartalmat oszt meg a Facebookon, Twitteren, vagy a Bejelentkezem Facebook-fiókkal funkciót használja. A közösségimédia-szolgáltatók a sütiken keresztül adatokat gyűjthetnek arról, hogy a látogató hogyan használja a közösségi média által biztosított szolgáltatásokat, milyen tartalmakat oszt meg, mit lájkol stb.

Közösségimédia-sütik listája:

Süti neve Szolgáltató Süti lejárata  
act facebook.com munkamenet harmadik fél
c_user facebook.com 1 nap harmadik fél
datr facebook.com 1 nap harmadik fél
fr facebook.com 1 nap harmadik fél
locale facebook.com 1 nap harmadik fél
presence facebook.com munkamenet harmadik fél
sb facebook.com 1 nap harmadik fél
spin facebook.com 1 nap harmadik fél
wd facebook.com 1 nap harmadik fél
x-src facebook.com 1 nap harmadik fél
xs facebook.com 1 nap harmadik fél
 urlgen   instagram.com  munkamenet  harmadik fél
 csrftoken   instagram.com  1 év  harmadik fél
 ds_user_id  instagram.com  1 hónap  harmadik fél
 ig_cb  instagram.com   1 nap  harmadik fél
 ig_did   instagram.com  10 év  harmadik fél
 mid  instagram.com  10 év  harmadik fél
 rur  instagram.com  munkamenet  harmadik fél
 sessionid   instagram.com  1 év  harmadik fél
 shbid  instagram.com  7 nap  harmadik fél
 shbts  instagram.com  7 nap  harmadik fél
VISITOR_INFO1_LIVE youtube.com  1 nap harmadik fél
SSID youtube.com  1 nap harmadik fél
SID youtube.com  1 nap harmadik fél
SIDCC youtube.com  1 nap harmadik fél
SAPISID youtube.com  1 nap harmadik fél
PREF youtube.com  1 nap harmadik fél
LOGIN_INFO youtube.com  1 nap harmadik fél
HSID youtube.com  1 nap harmadik fél
GPS youtube.com  1 nap harmadik fél
YSC youtube.com   munkamenet harmadik fél
CONSENT youtube.com  1 nap harmadik fél
APISID youtube.com  1 nap harmadik fél
__Secure-xxx youtube.com  1 nap harmadik fél

 

A Príma Press Kft-vel szerződött partnerek által alkalmazott sütik leírása

A weboldalon más szolgáltatások üzemeltetői is helyezhetnek el sütiket. A partnerek által alkalmazott sütikről a felhasználók a szolgáltatók saját honlapján tájékozódhatnak:

Google Analytics: https://developers.google.com/analytics/devguides/collection/gtagjs/cookie-usage

Google Adwords: https://www.google.com/intl/en/policies/privacy

Google Adsense: https://policies.google.com/privacy?hl=hu

Facebook: https://www.facebook.com/policy/cookies/

Twitter: https://help.twitter.com/en/rules-and-policies/twitter-cookies

 

A Príma Press Kft-vel szerződéses kapcsolatban nem álló, harmadik felek által elhelyezett sütik

A fent leírtakkal ellentétben a Príma Press Kft. szerződéses kapcsolatban nem álló más szolgáltatások üzemeltetői is helyezhetnek el sütiket a weboldalon, a cégünktől függetlenül, saját működésük érdekében. Az ilyen, harmadik felek által használt sütik elhelyezése ill. az azt elhelyezők által esetlegesen folytatott adatkezelések tekintetében a Príma Press Kft. semmilyen felelősségen nem vállal, e téren felelősségüket kizárja.

Hogyan módosíthatók a sütibeállítások?

A korábban eszközölt sütibeállításokat desktopon a láblécében található Sütibeállítások menüre kattintva bármikor megváltoztathatja. Mobilon pedig a menü gombra, majd a Sütibeállítások menüre bökve éri el.

Alapműködést biztosító sütik:

Ezek a sütik biztosítják a weboldal megfelelő működését, megkönnyítik annak használatát. Enélkül a weboldal használata nehézkesen, vagy egyáltalán nem biztosítható. 

A sütik között vannak olyanok, amelyek törlődnek, amint a látogató bezárja a böngészőt (munkamenet sütik), míg másokat a látogató gépe ill. a böngészője mindaddig ment, amíg azok mentési időtartama le nem jár vagy a látogató azokat nem törli (állandó sütik).

Az alapműködést biztosító sütik között találhatók a cikkbe elhelyezett, harmadik fél által nyújtott tartalmak, mint például beágyazott YouTube-videók vagy Facebook-posztok stb. sütijei.

Alapműködést biztosító sütikhez tartoznak a statisztikai célú sütik is. A statisztikai célú sütik a felhasználói élmény javítása érdekében, a weboldal fejlesztéséhez, javításához kapcsolódnak. Lehetővé teszik, hogy a weboldal üzemeltetője azzal kapcsolatosan gyűjtsön adatokat, hogy a felhasználók miként használják az adott oldalt.

Alapműködést biztosító sütik listája: PHPSESSID, cookieControll, cookieControlPrefs, _ga, _gat, _gid, enr_cxense_throrrle.


NEM FOGADOM EL
MINDIG AKTÍV
Preferenciális sütik

A preferenciális sütik használatával olyan információkat tudunk megjegyezni, mint például a cikk alatti Jó hír / Rossz hír funkció használata. Ha nem fogadja el ezeket a sütiket, akkor ezeket a funkciókat nem tudja használni.

A látogatónak lehetősége van a következő beállítások közül választani:

ELFOGADOM – ez esetben minden funkciót tud használni

NEM FOGADOM EL – ebben az esetben bizonyos funkciók nem lesznek aktívak

Preferenciális sütik listája: newsvote_


NEM FOGADOM EL
ELFOGADOM
Hirdetési célú sütik:

A hirdetési sütik célja, hogy a weboldalon a látogatók számára releváns hirdetések jelenjenek meg. Ezek a sütik sem alkalmasak a látogató személyének beazonosítására, sütiket hirdetési partnereink állíthatják be. Ezek a cégek felhasználhatják a gyűjtött adatok alapján az Ön érdeklődési profiljának létrehozására és más webhelyek releváns hirdetéseinek megjelenítésére. Ha anonimizálja ezeket a sütiket, akkor kevésbé releváns hirdetései lesznek.

A látogatónak lehetősége van a következő beállítások közül választani:

NORMÁL – az Ön profilja szerint, személyre szabott hirdetések jelennek meg

ANONIM – a hirdetés az Ön profiljától függetlenül jelenik meg

Hirdetési célú sütik listája: __gads, _fbp, ads/ga-audiences, DSID, fr, IDE, pcs/activeview, test_cookie, tr.


ANONIM
NORMÁL
Közösségimédia-sütik

A közösségimédia-sütik célja, a weboldalon használt közösségimédia-szolgáltatások biztosítása a látogató számára. Például, amikor a látogató a weboldalról tartalmat oszt meg a Facebookon, Twitteren, vagy a Bejelentkezem Facebook-fiókkal funkciót használja. A közösségimédia-szolgáltatók a sütiken keresztül adatokat gyűjthetnek arról, hogy a látogató hogyan használja a közösségi média által biztosított szolgáltatásokat, milyen tartalmakat oszt meg, mit lájkol stb.

A látogatónak lehetősége van a következő beállítások közül választani:

ELFOGADOM – ez esetben minden funkciót tud használni

NEM FOGADOM EL – ebben az esetben a közösségi média funkciói nem lesznek aktívak

Közösségimédia-sütik listája: act, c_user, datr, fr, locale, presence, sb, spin, wd, x-src, xs, urlgen, csrftoken, ds_user_id, ig_cb, ig_did, mid, rur, sessionid, shbid, shbts, VISITOR_INFO1_LIVE, SSID, SID, SIDCC, SAPISID, PREF, LOGIN_INFO, HSID, GPS, YSC, CONSENT, APISID, __Secure-xxx.


NEM FOGADOM EL
ELFOGADOM