Megalapozatlannak és érthetetlennek tartja a Szekuritátéhoz fűződő viszonyát taglaló sajtóanyagokat Bartha Csaba, a budapesti Román Kulturális Intézet helyettes igazgatója. Az egykori temesvári újságírót – jelenlegi munkaköre okán – a román külügyminisztérium kérésére világította át a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Országos Tanács (CNSAS), amely júniusban kibocsátott határozatában kimondta: Bartha Csaba nem esik az átvilágítási törvény hatálya alá, mivel nem tekinthető a kommunista titkosszolgálat munkatársának vagy kollaboránsának.

A CNSAS-dokumentumból ugyanakkor kiderül az is, hogy a kultúrdiplomatát 1986-ban beszervezte a Szekuritáté, Barbu fedőnevet kapott, és kétszer jelentést adott az állambiztonsági szervnek, amelyekben azonban nem szerepelnek másokat terhelő információk. Bartha tegnap a Krónikának elmondta: annak idején senki előtt nem titkolta, hogy egykori temesvári munkatársa és egyetemi évfolyamtársa miatt behívták a Szekuritátéra. Őt a CNSAS-végzésben is megjelenő K. L.-ről kérdezték, akiről noha tudta, hogy Magyarországra kíván távozni nősülés céljából, erről sohasem beszélt a kihallgatótisztnek, ami egyébként kitűnik a jelentéséből is, amelyben általánosságban beszél a célszeméllyel való találkozójáról. „Nem kényszerítettek arra, hogy bemenjek, nem álltak pisztollyal a hátam mögött, viszont egyszerűen oda kellett menni, nem volt mese.

A munkahelyemről, munkaidőben rendeltek be a Szekuritátéra, albérleti lakásomban is kerestek, tehát tisztában voltam azzal, hogy nincs menekvés, hogy nem hagyják annyiban, ha nem teszek eleget az idézésnek” – válaszolta kérdésünkre a korábban Temesvárról a Magyar és a Duna Televíziót, illetve a Kossuth Rádiót tudósító újságíró. Elmondta, öszszesen két, a saját kezével írt dokumentumot tartalmaz az átvilágítási dossziéja: az együttműködési nyilatkozatot (angajament), amelyben megkapta a Barbu fedőnevet, és amelyben maximális titoktartásra kötelezték, valamint a K. L.-lel folytatott beszélgetéséről szóló jelentését. „Öszszesen kétszer találkoztam a szekus tiszttel, később ugyanis rájöttek, hogy nem tudnak használni, mert nappal dolgozom, este pedig tanulok. Akkoriban azt hittem, az a procedúra, hogy alá kell írni a beszervezési nyilatkozatot, és csak az érdekelt, hogy ne ártsak K. L.-nek, akivel különben azóta sem találkoztam” – állapította meg lapunknak Bartha Csaba.

Hozzátette, az átvilágítási törvényben az szerepel – és ezt erősítették meg a CNSAS tagjai is, amikor a napokban megtekintette a dossziéját –: önmagában semmit nem jelent, ha valaki álnéven aláír egy beszervezési nyilatkozatot, az esik a jogszabály hatálya alá, ha az illető olyan információkat szolgáltatott a Szekuritáténak, amely emberi szabadságjogokat sértett. „Nem értem, miért vonják egyesek kétségbe az ártatlanságomat, amikor a CNSAS világosan megállapította, nem kollaboráltam a titkosszolgálattal. Könnyen válik manapság forradalmár olyanokból, akik 1990 előtt egy szót sem szóltak, és fogalmuk sincs, mit jelentett a Szekuritáté. Negyedéves egyetemistaként nem voltam én disszidens, sohasem politizáltam, örvendtem, hogy végezhetem az egyetemet. Huszonnégy év elteltével igazából én vagyok a titkosszolgálat áldozata, nem a szekus tiszt vagy a megfigyelt személy, az én nevemet tapossák a sárba a sajtóban” – jelentette ki Bartha Csaba, aki sajnálattal jegyzi meg, hogy a kipattant ügy nem befolyásolja jó irányba szakmai pályafutását.

Szerző(k): Rostás Szabolcs