Bár az oktatási minisztérium szerint ez a fajta oktatás már jövő tanévtől beindulhat, Kovászna megyében valószínűleg csak két év múlva élnek ezzel a lehetőséggel, akkor a nadrággyárakkal, és az idegenforgalomban vállalkozókkal próbálják beindítani – mondta el lapunk érdeklődésére Marius Popescu szakoktatással foglalkozó tanfelügyelő.

Emlékeztetett, a duális képzés lényege, hogy a gyakorlati ismereteket azokban a gyárakban, műhelyekben sajátíthatják el a diákok, melyekkel a tanintézet erre szerződést köt. Az elképzelés szerint a képzés első éve szól az elméletről, a diákok akkor tanulják meg a szaktantárgyakat, a munkavédelmi előírásokat, ám az utolsó két évben már a szakmai tudásra fektetik a hangsúlyt, a második évben 60, az utolsó évben már 80 százalék a gyakorlat. A nyugati minta mentén a vállalkozók kellene támogassák a szakoktatást, az iskola felszerelése és a gyakorlatok helyszíne mellett meleg ebédet, a havi 200 lejes állami ösztöndíj mellé pedig még legalább egy ugyanekkora összeget biztosítva a diákoknak.

Popescu viszont azt mondja, hogy ezt csak a multinacionális cégek tudják bevállalni, ahol 2-3 ezer alkalmazottat foglalkoztatnak, a kisebbeknek nincs erre kapacitásuk. „Egyelőre abban maradtunk, hogy ha a vállalkozók részéről nincs igény, akkor jövő tanévtől nem indítunk duális képzést, de tárgyalunk a nadrággyárakkal, a turisztikai cégekkel, és két év múlva talán ezekben az ágazatokban sikerül alakítani osztályokat” – fogalmazott a szaktanfelügyelő, felhívva egyúttal a figyelmet, a vállalkozók december 29-éig jelezhetik, hogy milyen területeken van igény szakképzésre, és akkor majd ezeket a javaslatokat szem előtt tartják a beiskolázási terv összeállításánál.

Nehéz erőltetni a német mintát

Nehéz ráerőltetni a német mintát a romániai viszonyokra, és egy kis megyében még bonyolultabb megszervezni a duális szakoktatást, hiszen a kis- és közepes vállalkozók nem bírják meg annak finanszírozását, és elég diákot sem lehet találni, akik szívesen inaskodnának – vallja hasonlóképpen Kelemen Tibor. A Kovászna Megyei munkaerő-elhelyező Ügynökség igazgatója a Krónika kérdésére elmondta, a brassói Kronstadt iskola a pozitív példa, ott nagyon jól működik a rendszer, de az egy sajátos helyzet, ahol a német befektető képez saját magának munkaerőt, és olyan ajánlatokkal csábítja a fiatalokat, hogy évente néhány hónapot Németországban is dolgozhatnak, ahol megkeresik az ottani bért.

Kovászna megyében eközben már a diáktoborzás is gondot jelent, hiszen a jelenleg működő szakiskolák is pengeélen táncolnak, alig tudják megalakítani az osztályokat. A szülők sem akarják inasképzőbe küldeni a gyereküket, „inkább legyél mérnök”, mondják, bár elsősorban a szaktudásra és a hozzáállásra lenne leginkább szükség – osztotta meg velünk tapasztalatait a munkaerőpiaci szakember. „Próbálok optimista lenni, hiszem, hogy előbb-utóbb kialakul a duális képzés, de egyelőre nincs sem pontos szabályozás, sem állami költségvetés erre a célra, sem szakoktató mérnök, így nehéz meggyőzni a vállalkozókat és a szülőket is, hogy nekik sokkal jobb lesz” – szögezte le Kelemen Tibor.

Félmegoldás?

A duális képzés csak félmegoldást nyújt, a vállalkozónak pedig nem biztosít semmi garanciát arra, hogy miután a pénzét betette, nála fog dolgozni a szakképzett munkaerő – fogalmazta meg érdeklődésünkre Kádár Rezső. A Pro Wood faipari klaszter menedzsere, faipari vállalkozó elmondta, a törvény kidolgozása előtt konzultáltak ugyan a gazdasági szféra képviselőivel, de úgy tűnik, nem eleget, mert a szempontjaik mégse kerültek be a jogszabályba.

„A brassói Kronstadt mintájára a kis- és közepes vállalkozásoktól nem lehet elvárni, hogy ugyanakkora terhet felvállaljanak” – hangsúlyozta a vállalkozó is, aki szerint az államnak valami garanciát kellene nyújtania, hogy a befektetett pénzük megtérül abban az esetben, ha a diák mégsem náluk kezd dolgozni, hiszen jelenleg erre nem kötelezhető. Kádár Rezső egyúttal arról is beszélt, hogy a faipari klaszter pályázatot készít elő, hogy EU-s finanszírozásból tudjanak pluszösztöndíjat felajánlani a szakmát tanuló fiataloknak.