„Véleményem szerint ez egy hatékony lépés, amely felelősségvállalásra ösztönözheti azokat, akik megóvják az eljárásokat. Talán így hatékonyabban és gyorsabban tudjuk végigvinni a projekteket” – fogalmazta meg a Krónika megkeresésére Ilie Bolojan.

Nagyvárad polgármestere rámutatott ugyanis arra, hogy az elmúlt időszakban rendre megtámadták a versenytárgyalások eredményeit, és bár szinte minden esetben alaptalannak bizonyult az óvás, ez mégis megnehezítette és lelassította a beruházások kivitelezé­sét, nem egyszer pedig még az uniós támogatás lehívását is veszélybe sodorta. Az elöljáró szerint ezt az óvási kauciót nem önkormányzati pénzforrásnak kell tekinteni, célja ugyanis az, hogy elbizonytalanítsa azokat, akik eddig visszaéltek az óvási lehetőséggel.

Ezzel indokolta az intézkedést az európai pénzala­pok minisztere, Eugen Todorovici is, aki korábban úgy fogalmazott, hogy a „közbeszerzési eljárások megóvása nemzeti sporttá vált Romániában”. Tény, az elmúlt időszakban a vesztesek rendre nyújtottak be óvásokat, igaz, legtöbbször sikertelenül jártak. Pár napja például épp a nagyváradi önkormányzat által a gázzal működő hőerőmű megépítésére kiírt versenytárgyaláson alulmaradt Romelectro beadványát ítélte megalapozatlannak az óvásokat elbíráló központi testület (CNSC), a polgármesteri hivatalt ugyanakkor arra kötelezte, hogy értékelje újra a nyertes társulás, a romániai Elsaco Engineering és az olaszországi STC spa 242,6 millió lejes májusi ajánlatát.

Előny vagy hátrány?

„Egy ilyen intézkedésnek lehet előnye és hátránya is, lehet jóra és rosszra is használni” – figyelmeztet viszont Borboly Csaba. A Hargita Megyei Tanács elnökének meglátása, hogy noha az általa irányított önkormányzatnak az előnyére válik majd a módosítás, lesznek esetek, amikor a visszájára sülhet el. A megyei közgyűlés adatai alapján 2009 óta összesen 76 alkalommal óvták meg a nyílt liciteiket, és ebből 54-et elutasítottak. A tavalyi 15-ből 8-at nem fogadott el a testület.

Borboly ugyanakkor hozzáfűzte, hogy a CNSC által elfogadott 22 fellebbezés közül mindössze három esetében érvénytelenítették a közbeszerzési eljárást, és rendelték el új versenytárgyalás kiírását, a többi esetében nem kellett leállítani a procedúrát, hanem csak a dokumentációt kellett módosítaniuk. „Mindez azt jelenti, hogy formai jellegű kifogások voltak, de az eljárás haladhatott tovább, tehát a közbeszerzés lényegét tekintve nem volt hiba” – magyarázta.

Hozzátette, amikor cégek megtámadják a döntést, nagyságrendileg két köbméter iratcsomót kell összeállítani az óvásokat elbíráló bizottság számára, amely nem pusztán költségekkel jár, de az ezzel foglalkozó két-három alkalmazottat is elvon a normális feladatvégzés alól.

„Tudok viszont sok helyet, ahol nem korrekt módon zajlanak a közbeszerzési eljárások, ahol igyekszenek a hivatal által preferált céget kihozni győztesként” – világított rá a módosítás veszélyeire a megyei elöljáró, hisz ilyen esetekben a kicsi, tisztességes vállalatoknak problémát okozhat a garancia. „Vannak viszont rosszindulatú cégek is. Nálunk is volt rá példa, csak sajnos nem tudom bizonyítani, de sok esetben így próbálják a korrekt nyertest rávenni arra, hogy alvállalkozóként részesítse munkában vagy pénzben az óvást benyújtó céget” – jelezte Borboly.

A korrupció melegágya

„Káros gyakorlattá, szinte már a korrupció melegágyává vált a közbeszerzési eljárások eredményeinek megóvása” – vallja Ilyés Gyula, az RMDSZ önkormányzati főosztályának főtitkárhelyettese is.

A korábbi szatmárnémeti polgármester kérdésünkre elmondta, többnyire éppen a „komolytalan” vállalkozások vitatták a versenytárgyalások kimenetelét, hogy az uniós támogatások lehívására szabott szűk határidőket kihasználva ily módon próbáljanak meg esetleg alvállalkozói szerepet nyerni. Noha konkrétan soha nem mondták ki, bizonyítani sem lehet, de az óvásokat voltaképp zsarolásra használták.

„Pocsék és korrupt játék zajlott az óvási rendszerrel” – szögezte le a szakember. Emlékeztetett arra, hogy a közbeszerzési eljárásokat annyira nyitottá kell tenni, hogy gyakorlatilag bárki pályázhat, és még akár meg is nyerheti. „Valahol el kell kezdeni szabályozni, de ez késhegyen táncoló folyamat” – magyarázta. Rámutatott arra, hogy miközben a nyugati országokban ez a rendszer probléma nélkül működik, nálunk valamiért megnehezíti mind a kormányzati intézmények, mind az önkormányzatok közbeszerzéseit.

„Főleg most, hogy több uniós finanszírozású beruházás a lejárati határidejéhez közelít. Egy óvás akár el is lehetetlenítheti a kivitelezést” – magyarázta. Meglátása, hogy ma már egyetlen önkormányzat sem kockáztat meg fiktív munkaátvételeket, hiszen az uniós rendszer ezt nem engedi, ezért fennáll a veszély, hogy közköltségen, „saját zsebből” kell befejezni munkálatokat, csakhogy ezt az akár 1-2 millió eurós pluszkiadást nem minden önkormányzat engedheti meg magának.

Kevés az összeg?

Ilyés az egyszázalékos garanciát ugyanakkor kevésnek tartja, ám a nagy horderejű, milliós nagyságrendű projekteknél már szerinte is csillapíthatja az „óvási kedvet”. Meglátása tehát, hogy a kormányrendelet módosítása nem fog minden óvást meggátolni, de várhatóan kevesebb lesz az indokolatlan „időhúzás”.

Borboly Csaba viszont rámutatott arra, hogy voltaképp nem is a garancia összegén van a hangsúly, szerinte a legnagyobb probléma abból adódik, hogy minimálbérért dolgozó hivatalnokok bírálnak el több millió eurós pályázatokat, hogy utána a cégek százezer eurós honoráriumért dolgozó ügyvédeivel hadakozzanak. „Ezzel sok kis hivatal nem tudja felvenni a versenyt” – figyelmeztetett.

Veszélyes lehet?

Beniamin Rus, a nagyváradi Selina vállalat tulajdonosa is úgy véli, hogy az utóbbi időben valóban sokan visszaéltek az óvási lehetőségekkel, ugyanakkor a kaució bevezetése veszélyeket is tartogathat.

„A CNSC sem mindig döntött és dönt helyesen, ezért lehet, hogy lesznek olyanok, akik bár biztosak az igazukban, mégsem merik majd az óvási garanciát jelentő több tízezres veszteséget megkockáztatni. Szerintem ezt a rendeletmódosítást nem gondolták teljesen végig. Akkor lehetne a CNSC döntésében teljesen bízni, ha annak tagjai független, objektív külföldiek lennének” – figyelmeztet a közbeszerzési eljárásokban jártas Bihar megyei vállalkozó.

Egy szintén építőipari vállalkozás neve elhallgatását kérő illetékese arra hívta fel a figyelmet, hogy garanciát már eleve le kell tenni az ajánlattételhez, ugyanakkor ő úgy gondolja, hogy nagy projekteknél megéri kockáztatni az egyszázalékos letétet, szerinte azok a cégek, amelyek úgy gondolják, hogy igazuk van, továbbra is megóvják majd a liciteket. Számukra eddig nem okozott fennakadást, ha az óvások miatt csak később tudták aláírni a szerződést, és tudomása szerint nyomást sem gyakoroltak rájuk a vesztes felek.

„Az alvállalkozókat már előre fel kell tüntetni, azon utólag módosítani csak alapos indokkal és a licitet kiíró fél jóváhagyásával lehet” – magyarázta. A hatályon lévő szabályokkal kapcsolatban pedig leszögezte: „ez az eljárás, ezt kell elfogadni, ehhez kell alkalmazkodni.”