Könnyebbé vált a végrehajtás, miután az elmúlt héten a Hivatalos Közlönyben is megjelent a civil perrendtartásra vonatkozó 2010/134-es számú törvény módosítása, ennek megfelelően az általános végrehajtásokat nem a bíróságok, hanem a bírósági végrehajtók rendelik el. A módosítást a bíróságok kérték, mert végrehajtási kérelmek ezrei árasztották el a tárgyalótermeket.

Diósi László, az OTP Bank Románia vezérigazgatója a Krónika megkeresésére arról számolt be, hogy az országban az elmúlt egy-két évben meredeken nőtt a végrehajtások, illetve a végrehajtást követelő perek és bírósági végzések száma. Mint részletezte, a romániai bankok mindegyike hetente több ezer számlazárolási, végrehajtási kérelmet kap, ami megítélése szerint nagyon sok, ráadásul korábban ez nem volt jellemző. Diósi úgy látja, ez egyértelműen azt jelenti, hogy az országban mélypontra jutott a fizetési fegyelem. A szakember ugyanakkor rámutatott, hogy a végrehajtások évekig elhúzódhatnak.

„Néhány évvel ezelőtt Romániában egyedülálló módon működött a banki végrehajtó intézmény, aztán hoztak egy olyan döntést, hogy minden végrehajtásnak át kell mennie a bíróságon. Ez most megfordult, és ennek éppen az az oka, hogy már olyan nagymennyiségű lett a végrehajtás, hogy akadályozta a bíróságok munkáját” – osztotta meg tapasztalatait Diósi.

A banki szakértő ugyanakkor leszögezte, Romániában a végrehajtások sikere sokkal nagyobb, mint sok más országban. „Olyan is előfordul, hogy valaki felveszi a hitelt, egyetlen részletet sem törleszt, ám amikor rájön, hogy végrehajtható, hirtelen visszafizeti a teljes összeget. Ez is azt bizonyítja, hogy az utóbbi években fellazult a fizetési fegyelem” – fejtette ki az OTP Románia vezérigazgatója.

A végrehajtások mintegy 20 százalékát rendelik el bírósági határozattal, a többi általános végrehajtás, utóbbiakra vonatkozik a múlt héten életbe lépett rendelkezés – ecsetelte érdeklődésünkre Máthé-Péter József sepsiszentgyörgyi bírósági végrehajtó. Mint részletezte, ezek esetében már nem a bíróság, hanem a végrehajtó rendeli el például a felek között közjegyző előtt kötött szerződések, adásvételek, kölcsönök, banki, szövetkezeti hitelek ki nem fizetése, a bérleti szerződések be nem tartása esetén a végrehajtást, s ebbe a kategóriába tartoznak például cégek között fizetőeszközként használt váltók, csekkek is.

Mint kérdésünkre kifejtette, Máthé-Péter József is a fizetési fegyelem lazulását tapasztalja. Fel is idézett egy esetet abból az időből, amikor még személyi igazolványnyal lehetett kölcsönt felvenni, egy személy egyetlen nap alatt öt hitelszerződést kötött, utána természetesen nem tudta törleszteni a részleteket. „Az adósok felelősségtudata is lanyhult, nem érzik annak a súlyát, hogy ha egy szerződést aláírnak, azt be is kell tartani” – tapasztalta Máthé-Péter József.

Hozzátette: nemrég olyan esetük is volt, hogy két magánszemély közjegyző előtt kötött szerződést egy húszezer lejes kölcsönről. Az adós vállalta, hogy minden nap késésre 1 százalékos büntetőkamatot fizet. Mire az ügy a végrehajtóhoz került, a húszezer lejes kölcsönért kétszázezer lejt kellett visszafizetnie.

„Bevett gyakorlat, hogy amikor megkapják a végrehajtótól a felszólítást, nem veszik át, nem jelennek meg, külföldre távoznak. Azt hiszik, hogy ilyen módon megúszszák, pedig ha megjelennek, lehetne megoldásokat találni. Ellenkező esetben arra ébrednek, hogy például elveszítették a lakásukat” – mutatott rá a végrehajtó.

Máthé-Péter József ugyanakkor azt tapasztalta, hogy sokan csak azért fordulnak a végrehajtóhoz, hogy ráijesszenek üzletfelükre, de a procedúra pluszköltségeket generál. Az árverés előtt egy perccel is ki lehet fizetni az adósságot, és akkor leáll a folyamat, ám az időhúzás pénzbe kerül. A szakember szerint egy pluszlépés volt, hogy a bíróságnak is rá kellett bólintania a végrehajtásra, a mostani egyszerűsítéssel viszont a lényeg nem változott, az adósnak fizetnie kell.

A végrehajtó egyébként azt mondja, az segítené a munkájukat, ha az önkormányzatok gyorsabban kiadnák a kérésükre a végrehajtható ingatlanok jegyzékét, mert az időhúzás miatt gyakran előfordul, hogy a végrehajtandó személy vagy cég lenullázza a vagyonát, a „semmiből pedig semmit lehet végrehajtani”.