– Ön 2008-ban kötött hitelszerződést egy kereskedelmi bankkal 90 ezer svájci frank felvételéről. Akkor nem tűnt kockázatosnak a svájci fizetőeszközben igényelt kölcsön?

– Egyáltalán nem tűnt kockázatosnak. Már csak azért sem, mert a hatályos törvények alapján jóváhagyták, a Román Nemzeti Bank (BNR) pedig engedélyezte ezeket a hitelmegállapodásokat. Annak ellenére is, hogy a hitelesek eladósodottsági szintje hatalmasra ugrott, bizonyos pénzintézetek esetében megközelítve a kilencven százalékot. A kölcsönszerződéseket kezelő banki tisztviselő akkoriban arról biztosított, hogy a frank a világ legstabilabb valutája, emiatt nincs miért aggódnom.

Amúgy abban az időszakban ez a hitelkonstrukció volt az egyetlen, amelynek esetében megfeleltem a feltételeknek, és hozzájuthattam az igényelt összeghez, sem más valutában, sem lejben nem kaptam volna ekkora kölcsönt. Tehát nem az én opcióm volt a svájci frank, soha nem is járt a kezemben ilyen fizetőeszköz, hiszen lejre átváltva kaptam meg. Soha nem akartam én svájci órát vagy az alpesi ország mit tudom én milyen termékét megvásárolni ebből a pénzből, nekem egyszerűen hitelre volt szükségem.

– Mekkorára rúgott a havi törlesztőrészlete hét évvel ezelőtt, és mekkorára most, a frank soha nem tapasztalt megerősödésekor?

– Eredetileg 1400 lejt törlesztettem havonta, a frank árfolyamának mostani megugrása előtt 2800 lejt, míg a részlet ma már megközelíti a 3700 lejt.

– Anélkül, hogy a magánéletében vájkálnék, engedje meg, hogy megkérdezzem: hogyan boldogul?

– Szociális problémává váltam. De nem csak én, hanem a többi hiteles is, aki svájci frank alapú kölcsönt törleszt, és akiknek a száma hivatalos adatok szerint mintegy 75 ezerre rúg. Ha viszont figyelembe vesszük azokat a kölcsönszerződéseket, amelyek lefutását a pénzintézetek anyabankjukhoz, például Magyarországra vagy Hollandiába helyezték át, a frankban eladósodottak száma több százezerre becsülhető.

– Próbált-e megegyezni az évek folyamán a hitelező bankkal arról, hogy a szerződés újratárgyalásával próbáljanak enyhíteni az árfolyamnövekedés miatt keletkező többletterhein?

– Persze. A bank árengedménye 1,5 százalékos kamatcsökkentésről szólt, amit nem fogadtam el. Nem láttam értelmét lefaragni egy amúgy is tisztességtelenül felszámolt kamatot. Romániában futószalagon születnek a banki hitelszerződésekben meglévő tisztességtelen feltételeket megállapító bírósági ítéletek.

– Nem gondolt arra, hogy több ezer hiteleshez hasonlóan bírósági úton keresse az igazát?

– Én még nem indítottam pert, de ez is lehetséges megoldás lehet.

– A frank árfolyamának elszabadulása óta eltelt időszakban a román jegybank képviselői önöket tették felelőssé a kialakult helyzetért, nem egyszer felelőtlennek nevezve az „egzotikus valutában\" eladósodottakat. Mi a véleménye a BNR álláspontjáról? Egyáltalán milyen intézkedéseket vár a nemzeti banktól?

– Először is azt tudom mondani, hogy már nemigen akad hely szentek számára a kalendáriumban, és a jegybank sem tűnik szentnek a mi esetünkben. A felelősség terhe többfelé oszlik meg a kölcsönszerződések megkötéséért. Egyaránt felelősség terhel bennünket, hiteleseket, a pénzintézeteket, amelyek az ügyfelek eladósodottsági szintjét figyelmen kívül hagyva hagyták jóvá a kölcsönt, ugyanakkor a nemzeti bankot is.

A BNR abban mulasztott, hogy nem élt törvény adta hatáskörével, és nem szabályozta egyértelműen a deviza alapú hitelszerződéseket, nem tett semmit a svájci frank alapú kölcsönök korlátozása, betiltása érdekében. Ausztriában nagyon kevés a svájcifrank-hitel, Franciaországban betiltották, nálunk viszont nem. Szerintem a felelősség több szereplőt terhel, nemcsak bennünket, nem véletlenül nevezik felelős, megbízható kölcsönzésnek is a hitelezési eljárást. A kereskedelmi bankok azonban nem vették figyelembe ezt az elvet, futószalagon ontották a hitelszerződéseket, nem gondolva a jövőre.

– Mi a véleménye a kormány és a parlament napirendjén szereplő, a hitelesek megsegítését célzó kezdeményezésekről?

– Ismerjük ezeket a javaslatokat. A hitelátütemezésről szóló tavalyi kormányrendelet alapján a futamidőt két-három évvel meghosszabbítják, ebben az időszakban csökken ugyan a törlesztőrészlet, később viszont ismét többet kellene fizetni, főleg a valuta árfolyamának növekedése miatt. Emiatt sajnos ez a módszer csak halogatja, és nem oldja meg a problémánkat, márpedig mi megoldást akarunk.

Nem állítom, hogy a magáncsőd intézményének bevezetése helytelen lépés lenne, viszont számunkra jelen pillanatban semmilyen segítséget nem nyújt. Mi kezdeményeztük a képviselőházban, a szenátusban és a kormánynál egy olyan törvénytervezet elfogadását, miszerint a devizahiteleket az eredeti, a szerződéskötéskor érvényes árfolyamhoz képest húsz százalékkal magasabb szinten váltsák át lejre. Biztosítunk mindenkit, hogy ettől még egyetlen bank sem menne csődbe.

– Csakhogy a pénzintézetek és a jegybank is elutasítja a szerződéskötéskor érvényes árfolyamon történő hitelkonvertálást, a BNR szerint ez több bank csődjét jelentené.

– Ez álprobléma. Ha bármelyik pénzintézet bajba kerülne, az anyabank tőkeinjekcióval a segítségére siethetne. Mindössze alacsonyabb lenne a profitjuk. Nekik azonban csak a pénz lebeg a szemük előtt és az, hogy ki fizeti ki. Fizessünk csak valamennyien egy olyan tévedésért, amelyet közösen követtünk el, ne csak a hitelesek vállát nyomja a felelősség terhe. Szó sincs arról, hogy ne akarnánk visszaadni a felvett hitelt, végső esetben azonban fizetésképtelenné válhatunk, ezáltal pedig a bankok is súlyos problémával szembesülnének.

– A budapesti kormány által elrendelt forintosításnak és árfolyamrögzítésnek köszönhetően a magyar frankhitelesek számára nem okozott gondot a svájci valuta árfolyamának megizmosodása. Ön szerint alkalmazni kellene-e a nemzetközi szinten is elismert magyar modellt Romániában?

– Természetesen, mindössze akarat szükséges a román politikusok részéről. Nem szabad kizárólag a bankok érdekeire gondolniuk, figyelembe kell venni az ügy szociális vetületét is. Mondok egy példát: Izland kormánya adott pillanatban azt mondta, nem érdekli, mi történik a pénzintézetekkel, ő a lakosság érdekeit képviseli. Mi olyan megoldást támogatunk, amely nyomán minden érintett fél jól jár, éppen ezért járható útnak tartjuk a magyar példát.

– Mit szeretnének elérni a vasárnap Bukarestben rendezett demonstrációval?

– Nem akarunk tüntetéssorozatot rendezni, nekünk nem az utcai tiltakozás a célunk, hanem hogy megoldás szülessen a problémánkra. A megmozdulásokkal a jelenség társadalmi vetületére kívánjuk felhívni a figyelmet, abban reménykedve, hogy a bankok és a politikusok egyaránt rádöbbennek az ügy szociális dimenziójára.