Kádár Magor, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem kommunikáció és közkapcsolatok kara magyar tagozatának vezetője érdeklõdésünkre arra hívta fel a figyelmet, hogy a listán szereplő erdélyi vállalkozások többsége már 1989 előtt is létezett.

„A Revista Biz felmérése korrekt, előadásokban, egyetemi oktatás során is szoktak erre hivatkozni” – szögezte le a Krónika megkeresésére Kádár Magor, rámutatva, a szponzorok befolyása egy ilyen listán mindig érezhető, valamilyen irányba eltolhatja az adatokat, de a Revista Biz globálisan tekintve reális adatokat közöl.

Erős az erdélyi mezőny

A szakember elmondása szerint a listán szereplő száz vezető márka közül 36 erdélyi, tehát több mint egyharmada, ám nagyon sok vállalkozás Bukarestben van bejegyezve, ami a főváros jellegének tudható be. Ha ezt semlegesítenék, akkor valójában kiderülne, hogy a márkák nagy része erdélyi kötődésű.

Az első tíz helyezett a Borszék, a Dero, Gerovital, Dorna, Arctic, Dacia, Elmiplant, Aqua Carpatica, Farmec és a Petrom, tehát ebből három erdélyi. Az erdélyi márkanevek között a legnagyobb számban a Kolozs megyeiek szerepelnek a listán: a Gerovital, a Farmec, a Jolidon, Poiana, Doina, Banca Transilvania, Napolact, Clujana, Triumf, Nufăr, Ursus.

Hargita megye is erős a mezőnyben, a székely megye tartja az előkelő első helyet, hiszen a Borszék folyamatosan vezeti a listát, de a százban benne van a Perla Harghitei (Hargita Gyöngye) ásványvíz és a Ciuc sör is.

Kovászna megyéből a Covalact, a Biborţeni és a Domo került be az első százba. Bihar megye szintén három erős márkával büszkélkedhet, innen az Izvorul Minunilor, a Leonardo, a Frutti Fresh toplistás. Fehér megyéből hat erős brand jutott be az első százba (Zuzu, Bergenbier, Fulga, Jidvei, Albalact, Transavia), Brassó megyéből öt (Pegas, Delaco, Allview, Ciucaş, Bucegi), Szebenből három (Pate Bucegi, Scandia Sibiu, La Fântâna) Hunyad megyéből kettő (Fares, Bitdefender), Maros megyéből pedig egy (Silva).

A kontinuitás erősíti az erdélyi márkákat

Kádár Magor a lista alapján elmondta, az erdélyi vállalkozásokra jellemző, hogy kisiparos manufaktúraként indultak, később fejlődtek, terjeszkedtek, ám a márkanevük megmaradt, a kontinuitás pedig csak erősíti a brandet.

„Például a Farmec egy patika volt Kolozsváron, mint ahogy a Clujana egy cipőkészítő kisipari vállalkozás. Ezekből lett egy kis gyár, majd az államosítás után az állam fejlesztette ezeket, de a termék nem változott, hanem éppen erősödött. Az államosítás előtt nem ez volt a zsidó házipatika, vagy a cipőkészítő neve, de a meghatározó, minőségi termék folyamatosan tágította a fogyasztói körét, és meghatározta az arculatát is. A terméket ismerték és keresték. Például a kolozsvári, sárga bakancsot vásárolták, arról beszéltek, és mindenki tudta, hogy az a Clujana terméke. A Borsec is több mint százéves, a Borszék nevet vette fel az ott palackozott ásványvíz, az évek során annyit változott, hogy már nem magyar, hanem román karakterekkel írják” – ecsetelte az egyetemi oktató.

A szakember egyúttal arra is felhívta a figyelmet, hogy a rangsorban előkelő helyet elfoglaló, ám nem erdélyi márkák többsége a rendszerváltás után létrejött vállalkozásokat jelöl, és ezek egytől egyig Bukarestben vannak bejegyezve, ilyenek például a Dorna és a Petrom. „Ezek az új márkanevek olyanok, hogy tulajdonképpen bárhová köthetőek lennének az országban, a listán szereplő erdélyi brandek pedig 1989 előtt is léteztek, és erősek tudtak maradni” – magyarázta az egyetemi oktató.

Kádár Magor kifejtette, az erdélyi márkák ereje a kontinuitásban és a folyamatos jó minőségben is rejlik. „Az arculatnak van egy spontán kialakuló része, a piacon való folyamatos jelenlét, a konstans minőség akkor is érezteti a hatását, ha a cég nem kommunikál magáról, mint ahogy 1989 előtt nem létezett hivatalos márkaépítés. Ám ezek a nevek a jó minőséggel nemzedékről nemzedékre beépültek a köztudatba, teljesítve a spontán arculatépítés feltételeit. Erre épült rá a kilencvenes évektől a tudatos arculatépítés, amikor a cégek a piacon keresték a helyet és a lehetőséget, hogy jobban tudjanak érvényesülni, brandingelték a márkákat, piaci rést próbáltak elfoglalni” – összegzett Kádár Magor.