– A tanulmány címe Örmény öntudat a számok tükrében Gyergyószentmiklóson. Mi volt ennek a munkának a kiindulópontja?

– Míg el nem végeztük a felmérést, nem tudhattuk pontosan, hányan is vagyunk, sem azt, hogy mennyire él az örmény származásúakban az örmény tudat. Nyilván erre voltunk leginkább kíváncsiak. Másrészt a felmérést szükségessé tette, hogy egyházi nyilvántartásunk is felújításra szorult. Létezett egy kimutatás a plébániához tartozó családokról, de a gyermekek számáról nem voltak pontos adatok, mint ahogy arról sem, hogy a családban kit kereszteltek örmény katolikusnak. Az elmúlt évtizedekben ugyanis sajnos kevés örmény pap szolgált Gyergyószentmiklóson. A nyilvántartás is hiányos volt tehát, szükség volt ilyen jellegű adatfeldolgozásra.

– Mi derült ki, hány személyt számlál ma a gyergyói örmény közösség?

– Felmérésünk szerint közel hatszáz olyan személy él ma a városban, aki a gyergyószentmiklósi örmény közösséghez tartozik vagy kapcsolódik valamilyen módon. Ez azonban nem jelenti azt, hogy mindenki örmény származásúnak vallja magát. Ha a létszámot leszűkítjük csupán azokra, akik magukról azt vallják, hogy örmény származásúak, akkor ez a szám 180 főt jelent. Habár nem voltak erre konkrét adataink, a kutatás előtt is nagyjából ezt a létszámot feltételeztük.

Ugyanakkor egy másik felmérést is igazoltunk. Amikor Puskás Attila vikárius idekerült a városba, az első házszentelésnél feljegyezte azt, hogy hányan is vannak az örmények. Az ő „népszámlálása” is szűk kétszáz főt jegyzett. Fontos megjegyezni, hogy a mi tanulmányunk – amelyet a nemrégiben lezajlott történészkonferencián ismertettem – nem tükröz teljesen naprakész adatokat. 2010-ben zajlott az adatgyűjtés, 2011-ben a feldolgozás. Azt azonban ki lehet jelenteni, hogy az azóta eltelt pár évben esetleg pár fővel nőhetett vagy csökkenhetett, de nagyságrendileg nem változott a létszám.

Úgy gondolom, sokkal jobb, ha a közösség valós képet lát magáról, mintha nagyon eltúlzott számokról kezdenénk beszélni. 271 család szerepel egyébként az egyházi nyilvántartásban. A többség Gyergyószentmiklóson él, de vannak, akik a környező falvakban, Tekerőpatakon, Alfaluban például, és vannak, akik Marosvásárhelyen, de akár Ausztriában, Svájcban élnek, viszont itt fizetik az egyházi adót. Innen mentek el, de az örmény öntudat megmaradt, külföldön is idetartozónak érzik magukat.

Leszögezném: mi már nem tartozunk az örmény nemzethez, hanem helyesebb, ha örmény származásról beszélünk. Túl sok közünk az örmény nemzethez, nemzettudathoz igazából nincs. Nem tudunk 180 embert összegyűjteni és szervezni egy örmény estet, ahol örményül fogunk egymással beszélgetni, ez nem működne, hiszen nem tudunk örményül. Örmény származású magyar emberek vagyunk, magyarul beszélünk, magyarnak valljuk magunkat.

– Ha ez így van, akkor mi különbözteti meg az örményt a nem örménytől?

– A kutatás másik kérdése éppen ez volt, arra voltunk kíváncsiak, hogy azok a sajátos értékek, amelyeket az örmény származású magáénak vall, az hogyan jelentkezik a mindennapokban. Megállapíthattuk: van különbség, s ezek alapvetően a liturgiához, a templomhoz köthető elemek. Az gyergyószentmiklósi örmény közösségnek az erőssége létszámában rejlik, abban a tényben, hogy Erdélyben ma ez a legnagyobb örmény közösség, s ez a templomnak és az ide kötődő örmény liturgiának köszönhető. Ahol nincs templom, ott persze másként működik az örmény közösség, mint például Marosvásárhelyen, ahol nincs egyházi hagyomány, ott a közönségszervezés is másképp zajlik.

– Rá lehet mutatni olyan sajátosságokra, melyek csak az Ön által vizsgált közösségre jellemzőek?

– Igen, például elhíresült az örmény gasztronómia, amely anynyira elterjedt, hogy a befogadó gyergyószentmiklósi székely magyar közösség már bizonyos elemeit átvette.

– A közösség összetartása szempontjából nyilván fontos és szimbolikus az örmény templom. Az örmény múltra azonban számos más épület emlékeztet. Az épített örökség is fontos szerepet játszik az identitás megőrzésében?

– Nem mondanám, hogy ez befolyásoló tényező lenne. Az örménysoron vannak családok, akikről tudom, hogy generációk óta ott laknak, és örmény származásúak, de olyanok is élnek ott, akiknek semmi közük ehhez a közösséghez. Nem gondolom, hogy az épített tér önmagában különösebben erősítené a tudatot. Számomra legalábbis nem jelent elhatárolódást, hogy a központban örmény múlt vesz körül, a felszegben pedig székely.

– Mit gondolnak magukról a mai örmények, hogyan tekintenek „örménységükre”?

– A válaszok alapján érzékelhető, hogy büszkék a származásukra, valamivel többnek, különbözőbbnek tartják magukat, s ez is azt bizonyítja, hogy erős közösségről beszélünk, amely biztosan nem 20 év múlva fog eltűnni. Ez egy olyan alap, amire lehet építeni.