Száz éve nyit kaput a nagyvilág flórájára a kolozsvári botanikus kert

A mai botanikus kert alapjait Richter Aladár egyetemi tanár vetette meg az 1900-as évek elején, amikor a város déli peremén megvásárolta az első, mintegy kilenc hektáros területet. A cél egy olyan tudományos és oktatási célokat szolgáló kert létrehozása volt, amely méltó lehet a kor európai színvonalához. A munkálatokat azonban az első világháború félbeszakította, így az elképzelés évekig csak terv maradt.

Az új korszakot Alexandru Borza román botanikus, görögkatolikus szerzetes neve fémjelzi, aki 1919 után vette át a kert irányítását. Borza átfogó koncepciója alapján

a területet tudományos, rendszertani és földrajzi elvek szerint rendezték be, külön helyet kaptak benne a

• dísznövények,
• a gazdasági növények,
• a gyógynövények,
• a világtájak növényvilágát bemutató szektorok.

valamint típuspéldányok, amelyek egyes fajok első tudományos leírásának alapját jelentik. „Ez egy nagyon-nagyon fontos kutatási anyag, és 200-300 éves példányok is vannak benne. Gyakorlatilag ott van a teljes román flóra” – hívta fel a figyelmet a botanikus kert fiatal kutatója.

A biológus arról is beszélt, hogy a kert a kezdetektől sokrétű, a növénybiológia több területét is lefedő tudományos kutatás helyszíne is volt. Az egyik legmodernebb irányt napjainkban az in vitro növényszaporítási kísérletek jelentik, amelyek során laboratóriumi körülmények között, sejttenyészetekből nevelnek új növényeket.

Emellett a botanikus kert kutatói olyan ökológiai és növénytani vizsgálatokat végeznek, amelyek a romániai flóra megfigyelésére, védelmére és rendszerezésére irányulnak. Ebben kulcsszerepet játszik a herbárium, amely a terepi kutatásokhoz szükséges referenciaanyagokat és tudományos adatbázist biztosítja.

A kert bejáratánál található dísznövényszektor különösen népszerű: itt egész évben változó virágágyások és szezonális növénykompozíciók fogadják az érkezőket. A növényeket folyamatosan cserélik és forgatják, így a kert mindig más arcát mutatja – tavasszal a hagymás virágok, tulipánok, nyáron a dísznövények, rózsák, ősszel pedig a színes lombú évelők láthatók.

A fitogeográfiai részlegben a növényeket földrajzi eredetük szerint csoportosítják. A látogatók itt különféle tájak flóráját ismerhetik meg: például a Kaukázus vagy a Balkán-félsziget jellegzetes növényeit, amelyek gondosan kialakított sziklakertekben kaptak helyet. A rendszertani részleg ezzel szemben oktatási célt szolgál: a növényeket evolúciós rokonságuk alapján rendszerezték, így jól megfigyelhetők az egyes növénycsaládok jellegzetes képviselői és azok kapcsolatai.

Külön érdekesség a kaktuszház, amely ritkán nyitja meg kapuit a nagyközönség előtt: itt a sivatagi növények különleges világa, köztük kaktuszok és pozsgások különleges formái és virágai csodálhatók meg. A kert látképét uraló víztorony szintén kedvelt célpont. Kuhn Thomas elmondta, bár ma már nem működik eredeti funkciójában, a torony az 1920-as években épült, hogy a Cigánypatakra épített gát vizét szivattyúzhassák belőle a kert öntözéséhez. Ma kilátóként szolgál: tetejéről gyönyörű panoráma nyílik Kolozsvárra és a botanikus kert zöld mozaikjára.

A növényvilág sokszínűségét különleges tematikus terek is gazdagítják.

A római kertben az ókorból származó kőemlékek – köztük római szarkofágok – idézik meg a múltat, miközben a kert közepén kialakított veteményesben olyan fűszernövények és gyógynövények kaptak helyet, amelyeket már az ókori rómaiak is ismertek és használtak. A botanikus kerthez tartozó botanikai múzeum a tudományos és oktatási munka egyik fontos bázisa. A gyűjtemény a kert történetét, a növényvilág sokféleségét és a botanikai kutatás eszközeit mutatja be, betekintést nyújtva abba a háttérmunkába is.

A kert különleges növényei közül kiemelkedik a több száz éves kőrisfa, amely a Cigánypatakon átvezető híd mellett magasodik, valamint a tulipánfa, amely a víztorony közelében található, és minden év májusában látványos virágaival nyűgözi le a látogatókat. Ezenkívül egyedi látványt nyújt a Namíb sivatagból származó velvícsia (Welwitschia mirabilis), amelyet a nagy pálmaház kaktuszgyűjteményében őriznek, valamint az élő kövületként számontartott kínai mamutfenyő (Metasequoia glyptostroboides), amelyet 1946 előtt csak 150 millió éves fosszíliákból ismertek.

Sokan egyszerűen kikapcsolódni, sétálni érkeznek ide, másokat a növénygyűjtemények vagy a kert különleges atmoszférája vonz.

A kertben komolyzenei koncertek, köztük szimfonikus estek is helyet kapnak, és több alkalommal itt rendezték meg a Fülemülék éjszakája című természetvédelmi és kulturális eseményt is.