Úgy beszélni Klaus Johannisról, mint családi barátról, teniszpartnerről, az önéletrajzát olvasni és németül köszönni ma már divattá vált Nagyszebenben. 

Az ember bárhová megy, szinte mindenütt akad valaki, aki németül köszönti. A gondot csupán a németül adott válasz megértése jelenti a számukra. Ilyenkor az újdonsült Johannis-rajongók rögtön átváltanak angolra vagy románra, és sűrűn kérik az elnézést.

A Krónika azoknak a szászoknak a véleményére volt kíváncsi, akik régóta és közelről ismerik Románia új államfőjét. Paul Jürgen Porrt, a Romániai Német Demokrata Fórum (NDF) elnökét és Astrid Cora Fodort, Nagyszeben ügyvivő polgármesterét régi és komoly munka-, illetve személyes kapcsolat köti Klaus Johannishoz.

A Romániai Német Demokrata Fórum tagjai nemcsak hogy nem neheztelnek Klaus Johannisra, amiért 2013 februárjában lemondott a szervezet éléről, és átigazolt a nagypolitikába, belépve a Nemzeti Liberális Pártba (PNL). Kifejezetten büszkék rá, hogy közösségükből jutott el a Cotroceni-palotába. Döntése meghozatala előtt egyeztetett a fórumbeli kollégáival, akiknek többsége támogatta lépését.

„Az elején, főként az idősebb tagjaink, idegenkedtek a gondolattól. Egyesek a Dâmboviţa-partiak mentalitásától féltették, mondván, felfalják a déliek, mások viszont – igaz, kevesen – úgy fogták fel a távozását, hogy elárult minket. Holott szó sem lehet ilyesmiről! Egyike voltam azoknak, akik támogatták Johannis ötletét, és biztattam: bátran lépjen be a PNL-be és ezáltal a nagypolitikába. Tudtam, hogy képességei többre jogosítják, mint Nagyszeben polgármesteri tisztsége” – állítja Paul Jürgen Porr, Johannis utódja a német fórum élén.

Az NDF új elnöke, a 63 éves egyetemi tanár viszont nem felejtette el, hogy szervezetük és jelöltjük honnan indult. Mosolyogva idézi fel a 2000 előtti időszakot, amikor még ők sem számítottak arra, hogy az akkori főtanfelügyelőből polgármester lehet.

„Nem hittünk abban, hogy Romániában egy esélytelennek kikiáltott kisebbségi polgármester lehet. Visszacsengtek azon román értelmiségi ismerőseim szavai, akik ’96-ban, az államfőválasztáson szívesen szavaztak volna Frunda Györgyre, de nem tették, mert a magyar jelöltet még akkor sem voltak hajlandók támogatni, ha a legjobbnak tartották. A 2000-es helyhatósági választások előtt annyira szerények és bizalmatlanok voltunk, hogy még a tanácsosi listára is kevesebb jelöltet írtunk fel, mint ahány helyet utólag szereztünk!” – mesél a tizenöt esztendővel ezelőtti kisebb csodáról az államfő helyébe lépett belgyógyász. A november 16-ai, immár nagyobb csodát sokan előre látták.

Féltették a déliektől

A szászok sem tizenöt éve, sem az államfőválasztás után nem csalódtak szervezetük volt vezetőjében: az államfő nemegyszer hangsúlyozta, hogy ő nemcsak a liberális párt, hanem a fórum jelöltjének is tekinti magát. Egyébként az érdekképviseleti szervezet alapszabálya nem tiltja tagjainak, hogy valamelyik pártban is politizáljanak; ez alól mindössze a kisebbségellenes Nagy-Románia Párt (PRM) a kivétel.

És mégis, egy csöppet sem zavarta őket az a tény, hogy Johannis az utóbbi hónapokban mindegyre azt hajtogatta, ő lényegében román, sőt a hírtelevíziók munkatársai kedvéért még a román himnuszra is rázendített? – kérdezem vendéglátóimtól.

„Miért zavart volna? Johannis úr egy pillanatig sem tagadta etnikai hovatartozását. Mi több, már rég a PNL országos elnöke volt, de még mindig a fórum polgármesterének tartotta magát. Ami meg a himnuszéneklést illeti, szerintem szimpatikus gesztus volt a részéről. Őszintén: nem is tudtam, hogy ilyen szépen énekel!” – lelkendezik Astrid Cora Fodor. Az ügyvivő polgármesternek meggyőződése, hogy Klaus Johannis mindannyiunk elnöke lesz: románoké, szászoké, magyaroké, romáké, azoké is, akik rá szavaztak, azoké is, akik ellenfelét támogatták.

Nagyszeben alpolgármestere, a német fórum színeiben politizáló Astrid Cora Fodor mentoraként tekint Johannisra. „Számomra példakép, úgy is, mint politikus, úgy is, mint ember. Egyben szigorú és megértő, komoly és humoros. Ráadásul rendkívüli stratéga, akinek nagyon jó meglátásai vannak” – jellemzi volt felettesét az elöljáró. Ugyanakkor belátja: nem könynyű Johannisszal dolgozni. De nem az esetleges bogarai, hanem az igényessége miatt.

„Nála rendkívül magas a mérce. Komoly kihívást jelent megfelelni az elvárásainak. A szigorúsága ellenére főnökként is nagyon jó ember. Mindig szakít időt a beosztottak meghallgatására, kiáll értük, döntéseiért vállalja a felelősséget” – teszi hozzá. Astrid Cora Fodor úgy érzi: függetlenül attól, milyen tisztségben folytatja az önkormányzati munkát, a magasra állított mérce miatt nehéz feladat vár rá. Arra a kérdésre, ő lesz-e a fórum új polgármesterjelöltje, nem ad határozott választ. Diplomatikusan azzal hárít, hogy még nem került szóba az utódlás.

„Tudja, mi soha nem beszélünk, mielőtt nem gondolkodunk” – büszkélkedik a német jellemvonással. Egyet mind ő, mind a fórum elnöke biztosra vesz: az NDF nem hagyja ki az alkalmat, és jelöltet állít a jövő évi időközi polgármester-választáson.

Meleg szív a Gore-tex alatt?

Paul Jürgen Porrnak semmi kétsége afelől, hogy Klaus Johannis megállja a helyét az ország élén. „Hiába támadják majd ezzel-azzal, olyan, mintha Gore-tex anyagból készült volna: minden lepereg róla.

Ráadásul igazi egyéniség, aki nem befolyásolható. Fizikusi gondolkodásmódjának a politikában is hasznát vette” – állítja a Cotroceni-palota új lakójáról Porr. Johannis határozottságának és hatékonyságának igazolására a fórum gyűléseit hozza fel példaként. Míg korábban a tagság fél napokat is eltöltött meddő vitákkal, a nagyszebeni polgármester NDF-elnökké választása után másfél-két órán belül mindenre megtalálták a megoldást.

„És mindezt olyan körülmények között, hogy Johannis nem viselkedett diktátorként” – teszi hozzá. Közvetlen munkatársai szerint az államfő csak látszólag hűvös, távolságtartó és arrogáns. Az sem igaz, hogy nem áll szóba az emberekkel. „A regátiaktól eltérően valóban keveset beszél. Kimért, minden szavának van súlya. Baráti viszonyban vagyok vele, így kijelenthetem: melegszívű és humoros ember” – állítja meggyőződéssel Porr.

Nem neheztelnek az RMDSZ-re

Hogy az államfő mennyire lesz melegszívű a magyar közösséggel, azt nem tudni. Első nyilatkozatai szerint minden román állampolgár elnöke szeretne lenni, és Orbán Viktor magyar kormányfővel is jó viszonyt szeretne kialakítani. A fórum vezetői nem neheztelnek az RMDSZ-re és Kelemen Hunor szövetségi elnökre, hogy nem a soraikból kiválasztott államfőjelöltet támogatták. Porr szerint ez részben borítékolható volt, hisz egy Victor Ponta mellett kormányzó pártról volt szó.

A fórum elnöke salamoni döntésnek nevezi Kelemen Hunor és a Szövetségi Állandó Tanács (SZKT) határozatát, miszerint a választók lelkiismeretére bízták, miként szavaznak. „Mi tudtuk, hogy a magyarok mindenképpen Klaus Johannisra fognak voksolni” – mosolyodik el az NDF-elnök. Porrnak jó tapasztalatai vannak a magyar választókkal kapcsolatban: Szebenben az önkormányzati választásokon hagyományosan a fórum polgármesterjelöltjének nevére pecsételnek.

Ja a decentralizációra, nein az autonómiára

Amikor a székelyföldi autonómiaigényre terelődik a beszélgetés, a levegő hirtelen megfagy, a mosoly eltűnik a két szász értelmiségi arcáról. A román politikusoktól megszokott, verkliszerűen ismételgetett szólamokat hajtogatják.

„Kulturális autonómiáról lehet szó, etnikai alapon szerveződő területi autonómiáról nem” – hangoztatják szinte egyszerre, miközben mintegy párhuzamként a katalán, de főként az ukrajnai puskaporos hangulatot emlegetik. Bevallása szerint Astrid Cora Fodor nem kíván egy enklavizált országban élni, amilyennek az önálló Székelyföldet látja.

Porr valamivel árnyaltabban közelít a témához: nem hinné, hogy a közeljövőben szerencsés a területi autonómia kérdését feszegetni. Viszont mindketten beismerik, hogy a jelenlegi, agyonközpontosított államforma működésképtelen, ezért mielőbbi, valós és hatásos decentralizációra van szükség.

Meggyőződésük, hogy amennyiben a kérdéskör rendezése Johannistól is függ, hamarosan beindul a központosítás lebontása. A fórum vezetője úgy véli, a regionalizáció is csak abban az esetben sikeres, ha a térség leendő fővárosa a bürokrácia felszámolását, nem pedig annak tovább-burjánzását szolgálja. A kétkamarás parlament hatáskörét is át kellene gondolni: míg a felsőház az ország ügyeit vitatná, az alsóház a régiók problémáira összpontosíthatna, vázolja elképzelését Porr.

Modellértékűnek tartják a kisebbségek helyzetét

Az interjúalanyok akkor „váltanak” újra kisebbségire, amikor az 1918. december elsejei gyulafehérvári nyilatkozat ígéreteiről kérdezem őket. „A nemzetiségeknek Gyulafehérváron tett ígéreteket nem tartották be maradéktalanul. A két világháború között sem, a kommunisták hatalomra törése után pedig még kevésbé. Viszont ami 1989-től napjainkig kialakult, az akár modellértékű is lehet” – állítja az orvosprofesszor, aki szerint jót és rosszat összevetve a kisebbségi jogok terén Románia az európai átlag fölött teljesít.

Példaként a francia „slágert” hozza fel, ahol elméletileg nem léteznek nemzetiségek. Ha pedig nem Párizs, hanem Dél-Tirol felé tekintünk, ahol másként lehet használni a német nyelvet, mint például Szebenben vagy Medgyesen? – próbálom más szemszögből megvilágítani a kérdést. „Hát igen, az más… Ott valóban a német Bozen név szerepel felül, és csak alatta az olasz Bolzano” – jegyzi meg Porr doktor. Kolléganője azonban az „én soha nem éreztem diszkriminálva magam Romániában” szlogenértékű vallomással lezárja a témát.

Ugyanígy váltanak témát, amikor Victor Pontára és kampányára terelem a szót. „Ízléstelen volt, amit művelt, nem is érdemes szót ejteni róla” – húzza el a száját Astrid Cora Fodor. Mindketten állítják: kiszámítható volt, hogy a szociáldemokrata ellenjelölt minden egyes hazug és sértő kijelentése bumerángként csapódik vissza Pontára. Most viszont az nevet, aki utoljára nevet, mutatnak rá.

Márpedig az NDF két szebeni elöljárójának van amin nevetnie. Bár nem először sütik el a poént, miszerint az államfőválasztás óta Victor Ponta „Klaustrofóbiában” szenved, ugyanúgy nevetnek rajta, mint aki először hallotta a viccet.