A csodálatos muranói csillárokkal ékesített díszteremben megtartott megnyitón is elhangzott: a Belgiumból hazaköltözött gróf Teleki Kálmán a kultúra szolgálatába szeretné állítani a pompás kastélyt. A rendezvényt elsősorban kulturális céllal szervezték, annak érdekében, hogy népszerűsítsék, közismertté tegyék az ingatlan történetét.

Gróf Teleki Kálmán beszédében hangsúlyozta: a kastély megmaradásához mindenkinek a segítségére, munkájára szükség van. „Ne higgye senki, hogy mi, a Telekiek gernyeszegi ága, képesek vagyunk megmenteni a kastélyt. Ezért azt kérem Önöktől, hogy segítsenek ezen fáradozásunkban” – fogalmazott.

Amint arra Kálmán Attila történész is felhívta a figyelmet, az érdeklődők a nap folyamán két fényképkiállítást is megtekinthettek. A Teleki Mihály nevét viselő teremben Az erdélyi főnemesség élete 1949 után címmel állították ki elsősorban a családi hagyatékból fennmaradt fényképeket. Emellett Ferencz András, a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Gimnázium 17 éves diákjának Közép-erdélyi kastélyok. Válaszúttól Marosvécsig című kiállítását nézhették meg az érdeklődők.

„Másfél évtizede kezdődött el az erdélyi kastélyok megmentése, kis lépésekkel, önkéntes munkával, de összefogással. Reméljük, hogy a kastélyok továbbra is szolgálni tudják a nemesi családokat és az erdélyi közösséget” – fejezte ki reményét Kálmán Attila. A tárlatot Plájás István fotóművész méltatta, kifejtve: a fiatal fényképész olyan hagyatékot indított el, amivel felhívja az emberek figyelmét az erdélyi kastélyok állapotára.

Dokumentumfilmek, vezetett séták

A kastély egyik termében kialakított Filmsarokban négy dokumentumfilmet mutattak be, amelyek közül kettő tavaly készült Gernyeszegről és annak szimbólumáról. Visszatérőben a Teleki-kastély című riportfilm a gernyeszegi lakosok emlékezetére alapozva rögzíti a Teleki családdal kapcsolatos emlékeket.

A nap folyamán kerekasztal-beszélgetésekre is sor került: László Márton történész államosításról tartott előadását követően erdélyi arisztokrata családok leszármazottai személyes történeteken keresztül próbálták bemutatni az erdélyi főnemesség hétköznapjait az 1949-es államosítás után. Degenfeld Schonburg István, Haller Béla, Kálnoky Tibor és Teleki Kálmán meséltek arról, hogy miként élték meg családjaikkal a megszorító intézkedéseket.

Akik a Teleki-kastélyról és a család múltjáról akartak új ismereteket szerezni, érdekességeket hallani, azok vezetett sétákon vehettek részt. A látogatók többek között megtudhatták, hogy az első gernyeszegi vár építése 1437–1467 közé tehető. 1675-ben Apafi Mihály erdélyi fejedelem Teleki Mihálynak adományozta, és ettől kezdve az államosításig a kastély megszakítás nélkül a Teleki család tulajdona volt.

A várkastély a 18. század végére lakhatatlanná vált, 1771-ben kezdték el az átépítését barokk stílusban. A pompás csillárok és értékes csempekályha mellett az épületben néhány díszes bútordarabot is sikerült megőrizni, ugyanakkor szerteágazó, óriási családfa is segít megismerni a Telekieket.

A kastélyparkban a hét alkotásból álló mitológiai szoborsorozat mellett elsősorban a több száz éves ginkófa és páfrányfenyők, a Mária-forrás, valamint a várárokban kialakított tó és sziget szolgáltattak látnivalót a látogatóknak. Az érdeklődők megtudhatták, hogy a korábbi francia kertet ifjú Teleki József gróf alakíttatta át angol stílusú parkra.

Ez a kerttípus mellőz minden formalitást, véletlenszerűen elrendezett fák és bokrok között kanyarog a sétaút. Közben a gyermekek sem unatkoztak: két bábelőadást tartogattak számunkra, de kézműves-foglalkozásokon is részt vehettek. Este felolvasószínház és koncertek szerepeltek a programban.

A padláson rejtegette a fényképalbumokat

A 90 éves Demeter János bácsi személyesen ismerte gróf Teleki Mihályt és családját. Érdeklődésünkre elmondta, hogy a két világháború közötti időszakban a nagy köztiszteletnek örvendő gróf mintagazdaságot vezetett. „Reggel öt órakor már lóháton járta be a határt, gyakran feleségét is magával vitte.

A munkálatokat az intéző irányította, de a gróf rendszerint ellenőrizte a földeket. A nemesi családok részére gyakran szerveztek találkozókat, bálokat. A kastélyba nem mehetett be akárki, esténként elengedtek 7–8 kutyát, hogy megőrizzék az udvart és a kertet.

Egy alkalommal a cigányok salátát loptak a kertből. Sosem felejtem el, hogyan leckéztette meg őket az éppen a kastélyban tartózkodó Tisza Kálmán” – emlékezett vissza János bácsi, akinek az apósa, Brezsán Mihály a Telekiek bizalmasa volt, szakácsként kulcsa volt a kastélyhoz. Amikor 1949-ben egy pártgyűlést követően a családot kizárták a kastélyból, két hétig náluk húzódtak meg.

Az idős férfi elmondta, hogy apósa titokban három fényképalbumot hozott el a kastélyból, hogy ne kerüljenek a fosztogatók kezébe. János bácsi a padláson rejtette el ezeket, majd a rendszerváltást követően visszajuttatta a családnak. „Egy alkalommal házkutatást tartottak nálunk, a kastélyból eltűnt régiségeket keresték. Kissé megszeppentem, de az albumok jó helyen voltak” – idézte fel Demeter János.