A gróf Zichy Jenő által 1891 és 1893 között építetett, és egykoron szebb napokat is megélt Bihar megyei vadászkastély ugyanis B kategóriás műemléknek számít, így engedélyek nélkül nem végezhettek volna rajta semmilyen felújítást.

Csakhogy az Élesdhez közeli ingatlant 1997 óta törvényesen használó, majd 2010 óta jogos tulajdonosként számon tartott várad-hegyaljai Szent Kereszt ortodox apácakolostor már 2006 óta kisebb-nagyobb javításokat eszközölt a rendszerváltás után tönkrement épületen.

Az adócsalási botránnyal hírhedtté vált Mina nővér által irányított női szerzetesrend eleinte még csak a bádogtetővel tért el az alapvető történelmi stílusjegyektől, ám azóta már a falakra is ortodox jelképeket festettek fel, és az egykori fakereteket is műanyag hőszigetelő nyílászárókra cserélték, holott elviekben csak az eredeti építészeti elemeket helyreállítva, a Bihar megyei művelődési igazgatóság jóváhagyásával újíthatták volna fel a kastélyt.

„A Bihoreanul hetilap munkatársa jelezte nekünk a rendellenességet, így a napokban mi is kimegyünk a helyszínre, hogy lássuk mi történt. Egyelőre azt is ki kell deríteni, hogy a változtatásokat az apácák vagy a korábbi tulajdonos, a megyei tanács végeztette el” – fejtette ki a krónika érdeklődésére Lucian Silaghi.

A Bihar megyei művelődési igazgatóság vezetője rámutatott arra, hogy a szerzetesrend nem kért engedélyt tőlük, a törvény pedig senkit nem mentesít a műemlékekre vonatkozó szabályozás betartása alól, így még az ortodox püspökség fennhatósága alá tartozó apácák is felelősségre vonhatóak a jogtalan munka miatt. Tájékoztatása szerint a szerzetesrendnek helyre kell majd állítani az eredeti állapotokat, ellenkező esetben büntetést rónak ki rájuk. „Az ideális az lenne, ha mindent visszaváltoztatnának olyanná, amilyennek lennie kellene” – szögezte le.

A Zichy-kastélyt amúgy a gróf halála után a La Roche és Darvas faipari vállalat vásárolta meg, majd az 1948-as államosítás után szállodaként és étteremként működött. A 90-es évek elején egy román–amerikai alapítvány szerette volna megvenni, hogy szanatóriumot működtessen benne, ám a patinás épületet a kormány az ortodox egyháznak adományozta. A kastélynak azóta nincs állandó lakója, az apácák felváltva tartózkodnak az elhagyatott ingatlanban, amelyet a kíváncsi szemek elől elzárva, apránként és engedélyek nélkül alakítanak át.