Az eseményen Kelemen Hunor RMDSZ-elnök is jelen volt, aki beszédében elismerte: eddig nem tudtak mit kezdeni a nagyvárosban élő szórványmagyarsággal, ugyanis ezeket a közösségeket a legnehezebb elérni. Stratégiára van szükség a romániai magyar nagyvárosi szórvány lemorzsolódásának megállítására – jelentette ki a szövetségi elnök, aki szerint a terv célja, hogy megvalósításával megakadályozható legyen az identitásvesztés.

Hozzátette: nemzetpolitikai szempontból a nagyvárosi szórványközösségek – mint például a kolozsvári lakótelepeken élő magyarok – ugyanolyan helyzetben vannak, mint a dél-erdélyi szórványban élők, ezért iskolahálózataik és közösségi életük ugyanúgy erősítésre szorul.

Eltűnt a magyar nyelv a játszóterekről

Az előadások sorát Vetési László református lelkész, szórványkutató Nagyváros, szórvány, egyház című prezentációja nyitotta. Rámutatott: a magyar térvesztés jelei leginkább a játszótereken figyelhetők meg. További gondot jelent, hogy a korábban a nagyvárosok körül létező nyelvgyűrű is elveszett.

Mint részletezte, az asszimilációnak leginkább a legszegényebb réteg van kitéve, de létezik egy úgynevezett elit asszimilációs folyamat is. Ez utóbbi abban áll, hogy egy adott társadalmi, gazdasági szint fölött „illik” vegyesházasságot kötni, román családot alapítani, mintha ez is hozzátartozna a jóléthez. A leggazdátlanabb rétegnek azonban a magyar árva gyerekek számítanak, mondta. Bár a magyar intézmények eltűnését az egyházak iskolák, öregotthonok létrehozásával próbálták kompenzálni, vannak olyan gondok, amelyeket az egyház nem tud megoldani, ezekre kell a civil szervezeteknek, érdekképviseleteknek megoldást találni.

Székely István Gergő politológus az Etnikai mobilizáció a szórványban című előadásában rámutatott, hogy a szórványban élő magyarok nem viselkednek lényegesen másképp, mint a tömbben élők, de a vegyesházasságban élőkre kevésbé jellemző, hogy magyar pártokra szavaznának. Hozzáfűzte, a magyarok részvételi aránya a választásokon ott magasabb, ahol ennek tétje van, azaz az ütközőzónának számító félig magyar, félig román vidékeken.

Életkorral növő lemorzsolódás

Horváth István ugyanakkor kifejtette: egyre csökken a magyar iskolát választó szülők aránya a szórványban. A leggyakoribb indoklások szerint azért, mert „Romániában élünk”, közelebb van a román iskola, vagy a román iskolában magasabb az oktatás színvonala. A szociológus szerint az iskolák körzetesítése nem hatékony, a szülők könnyedén ki tudják játszani a szabályokat. Kolozsváron például a legtöbb magyar iskola a belvárosban van, ami nem felel meg a magyarság etnikai térszerkezetének, sokkal jobb ebből a szempontból Szatmárnémetiben, ahol a körzetesítés során sokkal jobban figyelembe vették a népesség térbeli eloszlását, mutatott rá.

Magyari Tivadar, az RMDSZ oktatásért felelős főtitkárhelyettese rámutatott: a magyar gyerekek zöme ugyan magyarul tanul, de az életkor előrehaladtával egyre nagyobb a lemorzsolódás. Az óvodákban a magyar gyerekek 17 százaléka tanul románul, elemiben ez az arány 14, általános iskolában 15 százalék, a középiskolában azonban már 24 százalékos a románul tanuló magyar fiatalok aránya.

Mint részletezte, ebben jelentős szerepet játszik, hogy kevés a magyar nyelvű szakiskola, a székelyföldi helyzetet leszámítva a szakközépiskolások alig 36 százaléka tanul magyarul. Mit kifejtette, a román iskolát választó szülők egy része alaposan dokumentálódik a döntés meghozatala előtt, a többiek azonban inkább mintát követnek, ismerőseik révén szerzett információk alapján határoznak.

Döntésüket általában azzal támasztják alá, hogy a gyerek jobban megtanul románul, vagy azért adják már általános iskolában román osztályba a gyereket, mert középiskolában úgyis román tanintézetben fog tanulni. További vélt indok, hogy jobban érvényesül majd román környezetben, illetve, ennek köszönhetően nem fogják majd diszkriminálni a román intézmények.