– Már korábban is hangot adott véleményének, miszerint a Közel-Keletről érkező migrációs hullám megszervezett folyamat. Mi áll ennek a hátterében?

– A folyamat úgy kezdődött, hogy Nyugat-Európa egyes országai – pontosabban Németország – kitalálták, bevándorlókkal próbálják megoldani a munkaerő-problémájukat. Meg is volt a forgatókönyv, hogy egy-két évig nyelvet, szakmát tanítanak, majd munkát adnak nekik, így mindenki jól jár: ők munkahelyet, fizetést, letelepedést kapnak, a német ipar pedig munkaerőt. Ez azért álságos, mert Európa más országaiban – például Spanyolországban is, nemhogy Magyarországon – igen jelentős a fiatal, értelmiségi munkanélküliek aránya.

Csakhogy őket nem akarja a német ipar, a multitőke, mert ők drágák, és a végzettségüknek megfelelően, európai norma szerint kellene fizetést adni nekik, miközben az arabokra olcsó munkaerőként tekintenek. Amikor elkezdték hívni a tömegeket, az Iszlám Állam azonnal rájött: ez a lehető legjobb módszer arra, hogy az embereiket beküldjék Európába. Nem az iszlamista szervezet gerjesztette a migrációt, ám szakmai kifejezéssel élve, ráépült erre a spontán, de mégis irányított folyamatra, amely ilyenformán a sajátjává vált. A tömeg ettől kezdve nem a németek érdekeit fogja képviselni, hanem a bevándorlásra ráépülő szervezetét.

Földi László
Biztonságpolitikai szakértő. 1956. november 13-án született Egerben. Magyar–történelem szakos tanári diplomájának megszerzése után a budapesti Belügyminisztérium hírszerzéséhez (III/I csoportfőnökség) került, a 90-es években az Információs Hivatal műveleti igazgatója, azaz a hírszerzés tényleges operatív tevékenységének közvetlen irányítója lett; a hivataltól 1997-ben távozott. Napjainkban szakértőként tevékenykedik, illetve konferenciákon, egyetemeken tart előadásokat, főként a terrorizmus témakörében.

– Miért ellenőrizhetetlen ez a folyamat az európai országok titkosszolgálatai, biztonsági rendszere számára?

– Gondoljunk bele, hogy az ellenőrzés lényege az identitás megállapítása. Hogy egyáltalán számon tarthassak embereket, kell tudnom őket azonosítani.

Amikor a migránsokat a magyar határon regisztrálták, kiderült, hogy mindenki ugyanabban az évben, január elsején született, és mindenkit Mohamednek hívnak. Sokan eldobálták az okmányaikat, vagy ha mégsem, nem mutatták meg. Emiatt a hatóságok bemondás alapján vezették be a rendszerbe az adataikat.

Bizonyos fokig tehát a tömeg is fel lehet készítve alapvető információkkal, még információs füzeteket is kaptak angol és arab nyelven az útvonalakról, lehetőségekről, az őket Európában megillető jogaikról. Hogy emellé kötelesség is társulna, az már hiányzik a füzetből.

– Feltartóztatható-e a hónapok óta tartó népvándorlás? Románia is a migránsok célpontjává válhat?

– Nem az Európai Unió, hanem a földrajzi Európa határán kell megállítani a menekültáradatot, amely a kontinens minden országát érintheti, kivéve egy-két, a migrációs útvonalon kívül esőt, például Hollandiát. Nem fogadható el, hogy lezárják az EU határait, közben az európai kontinensre mégis eljutnak a tömegek, hiszen feltorlódnak, és előbb-utóbb áttörik az uniós zárat. Aki szabályosan akar bejönni, megfelel a feltételeknek, és betartja a szabályokat, annak befogadásán el kell gondolkodni, főként mert Nyugat-Európának sok törlesztenivalója van a problémás régiókkal szemben.

Abban, hogy Afrikában vagy a Közel-Keleten mivé fajultak a dolgok, a „fejlett” világnak nagyon komoly negatív szerepe volt: az ott élők akarata ellenére feldúlták, kirabolták, átalakították azokat a térségeket. Románia is célpontja az inváziós seregnek. Amikor Magyarország lezárta a zöldhatárt, Horvátország felé mentek, amikor a horvát–magyar határt is lezárták, Szlovénia felé indultak. Most viszont Szlovénia is hasonló lépést foganatosít, de a már itt lévők nem fognak megrekedni a Balkánon, a kritikus tömeg keresi a rést, mint a folyó.

Ha Románia nem áll ellen kerítéssel, akkor majd ide özönlenek, s a területén keresztül próbálnak Magyarországra jutni, ebben az esetben pedig mindenki biztos lehet abban, hogy a budapesti kormány ezt a határt is lezárja. Románia potenciálisan esélyes arra, hogy itt is megjelenjen a tömeg. Ne feledjük, vannak, akik GPS-ként irányítják a tömeget, nagyon jó a logisztikájuk, ami megint arra utal, hogy nem spontán vándorlással, hanem megszervezett dologgal állunk szemben.

– Székelyudvarhelyi előadása során azt mondta, a titkosszolgálatok nem tudnak lépést tartani a terrorakciók során használatos fejlett technikával. Mi az oka ennek a lemaradásnak?

– Nem az a lényeg, hogy technikailag előrébb tartanának, hanem az, hogy régebben másképp készítettek elő és szerveztek meg egy terrorakciót, mint ma. Össze kellett gyűlniük meghatározni a feladatokat, például vezetékes telefonon vagy levélben kellett tartaniuk a kapcsolatot, így sokkal nehézkesebb volt a kommunikáció, sokszor nem tudtak reagálni a váratlan helyzetekre. Most viszont azonnal jelezhetik az akadályt, természetesen virágnyelven.

A legtöbb lehallgatórendszer ugyanis kulcsszavakra keres, amely ha bárkinek a kommunikációjában megjelenik, a rendszer jelez. A terroristák azonban ezt már tudják, és a kommunikációjuból kihagyják a kulcsszavakat. Ami azonban a legfontosabb számukra és számunkra, hogy a rendkívüli eseményeket is ugyanúgy közölni tudják a központtal, virágnyelven – ilyen értelemben vannak előnyben a terrorelhárító szervekkel szemben. A fejlett kommunikációs rendszer tökéletesítheti az előkészítést és a végrehajtást, miközben az elhárítás gyakorlatilag nem talál támpontot, hiszen nem figyelhet minden gyanús embert. Ráadásul az invázióval még többen jöttek, úgyhogy gyakorlatilag nem is tudjuk, pontosan mennyien vannak.

Egyébként rövid távon nem belőlük lesznek az elkövetők, hiszen nincs helyismeretük, a nyelvet sem ismerik. A beszivárgók feladata az, hogy beilleszkedjenek, minél jobban „eltűnjenek” a társadalomban, és hálózatot építsenek azokból, akik már eleve itt vannak – a másod-, harmadgenerációs bevándorlókból, illetve azokból, akik csatlakoznak hozzájuk. Ők ismerik a helyet, a nyelvet, van identitásuk, szabadon mozoghatnak – ők a legalkalmasabbak a végrehajtásra.

– Mivel magyarázható, hogy – mint azt a párizsi merényletsorozat is bebizonyította – a terrorszervezeteknek sikerül beszervezniük a másod- és harmadgenerációs muzulmán bevándorlókat?

– Ez még az ötvenes-hatvanas évekre nyúlik vissza, amikor a szüleik, nagyszüleik Európába jöttek. A világháborút követően komoly kereslet mutatkozott a munkaerő iránt, a kisiparosok, kiskereskedők, családi vállalkozások időszaka volt az akkori. Az első generáció beilleszkedett, tisztességesen dolgozott, élvezte, hogy jobb körülmények között élhet. A leszármazottaik már egyfajta bélyeggel éltek, hiszen bár Nyugat-Európában születtek, mégsem voltak például „igazi” franciák, hanem mondjuk algériaiak vagy marokkóiak. Ugyanúgy ingyen jártak iskolába, normális életük volt, ismerték a nyelvet, és bizonyos fokig átvették a kultúrát, csak eltűnt irántuk a kereslet.

Egyfelől átalakult a gazdaság, a technika előrehaladtával a kiskereskedelmi egységeket felváltották a multik, a nagyipar, az automatizálás. Így egyre kevesebb munkaerő kellett, és nem csak az új generáció nem talált állást, de még az apák is elvesztették a megélhetésüket. Kialakult egyfajta gettósodás köztük, és a zavaros identitás, illetve a mellőzés miatti frusztráció visszafordította őket az ősök irányába. Ez nem azt jelenti, hogy visszamentek a Közel-Keletre vagy Észak-Afrikába, hanem úgy döntöttek, hogy itthon harcolnak a fennálló rend ellen, mert őket nem fogadták be. Tehát mindennek gazdasági okai vannak.

– Véleménye szerint mekkora a terrorveszély Romániában? Nőhet-e ez a kötelező kvóta elfogadásával, illetve a zöldhatárok lezárásával?

– A kvótarendszer Romániát gyakorlatilag egyenlővé teszi Európával. Az országnak az a szerencséje, hogy itt létezik határellenőrzés, hiszen uniós ország ugyan, de nem tagja a schengeni övezetnek. Amíg Románia az Unió felé is ellenőrzött határral rendelkezik, addig gyakorlatilag nem számíthat bombára – hiszen miért jönne egy merénylő oda, ahova nehezebb bejutni? Magyarországra ez már nem igaz, hiszen nyugat felé nincs határa, Párizsban, Belgiumban bárki beülhet bombával egy autóba, pár óra alatt Budapesten van, és végrehajthat egy támadást.

– A határzárak és -ellenőrzések fokozása nem vezet-e az Európai Unió felszámolásához, illetve az EU biztosította jogok csorbulásához?

– Abszolút. Ennek a helyzetnek az egyik következménye éppen az, hogy fölhígítja az EU-t. Ha politikailag nem térünk észhez, az országok egymásnak ugranak, annál is inkább, mert látens ellentétek az Unión belül is vannak. Békehelyzetben ezek nem igazán jönnek elő, de ha konfliktus van, és mindenki bezárkózik, kerítést épít, akkor felbomlik az Unió, és visszaáll a régi élethelyzet, amelynek során mindenki önálló módon él. A tagállamiságból, a szabad utazáshoz, munkavállaláshoz való jogból származó jó érzés pedig meg fog szűnni.

– Ön szerint közösen vagy külön-külön, nemzetállami szinten nagyobb az esély a válság kezelésére, megoldására?

– Úgy gondolom, hogy ezt Európa országainak közösen kell megoldaniuk. Mégpedig Moszkvától Londonig, Boszniától Stockholmig, tehát nem Unióban gondolkodva. Egységesen össze kell fogni, hiszen Európát támadták meg. Ez egy nagyon könnyű megoldási technika lenne, hiszen mindenki ugyanarra gondolna, mindenkinek ugyanaz lenne az érdeke. Ha ez nem történik meg, akkor szeparálódni fognak, ideig-óráig le lehet zárni a határokat, de ezáltal nem lehet védekezni az Európát ért támadás ellen. Szerintem az nagyon negatív álláspont az Unió vezetői részéről, hogy egyelőre nem akarnak túllépni a saját árnyékukon. Jós nem vagyok, de úgy látom, hogy amíg csak mismásolás folyik, a veszély, és nem a megoldás felé haladunk.

– Mit tehetnek a polgárok a jelenlegi helyzetben, amikor a migráció erősen mediatizált, rengeteg információ kering a témában, és számos esetben az óvatosságot nehezen lehet elválasztani a gyűlöletkeltéstől?

– A tömegek történetkövetőek. A médiának történelmi szerepe, felelőssége van abban, hogy mennyire objektív vagy tendenciózus képet fest a történtekről, hiszen ez befolyásolja az emberek hozzáállását. Az embereket a rengeteg, egymással ellentétes hír erősen megzavarhatja, s ha a nagy hírügynökségek, médiumok nincsenek észnél, ez inkább az ellentétet fokozza az emberek között, mint az egységet.

A polgároknak el kell fogadniuk, hogy a biztonságukat szolgálja a rendfenntartás szigorítása, az ellenőrzések gyakorisága. Másodsorban oda kell figyelnünk, ha gyanús személyek jelennek meg a környezetünkben. Románia ebben még nem érintett, de a nyugat-európai országok igen. Nem arról beszélek, hogy rögtön rohanni kell a rendőrhöz, de érdektelennek sem szabad lenni. Az egyik legjobban működő demokratikus országban, Svájcban a házmesterek folyamatosan nyomon követik, kik mennek be az épületbe. Negyven éve így élnek, pedig igazából háborújuk sem volt soha. Náluk létezik egy önvédelmi reakció: ha egy idegen jó szándékkal megjelenik, a haja szála sem görbül, de ha ártani akar, akkor esély van arra, hogy kivédjék a negatív eseményt.

Ugyanez vonatkozik a lehallgatásra. Bizonyos történelmi helyzetekben a biztonság fenntartása nehézkesebb, a demokrácia pedig ilyenkor kicsit háttérbe kerül. Ha a biztonság garantált, megint megjelenik a demokrácia – ez a váltórendszer végigvonul a történelmen. Vagy ki tud teljesedni a demokrácia, mert a szabadság garantált, vagy ha nem, akkor a biztonság fenntartása kerül előtérbe. Az ezzel járó bizonyos kellemetlenségeket tudomásul kell venni.