A múlt század elején épült bérház előbb a főtér alsó részének a bontásával a hetvenes évek elején szenvedett csorbát, amikor a Grand Hotel építésével a déli oldala tűzfallá degradálódott. A sivár látványt a kor építészei egy gyorsbüfés bódé hozzátoldásával próbálták orvosolni. Másodjára jóval a ’89-es fordulat után a homlokzatán hajtottak végre szakszerűtlen beavatkozást. Az önkormányzat városrendezési osztálya nemcsak hogy hozzájárult a túlméretezett reklámtáblák kihelyezéséhez, lehetővé tette a földszinti ajtóvágást és a járdára nyúló lépcsők kialakítását, de szemet hunyt az ízléstelen, sárga színű, PVC-keretes ablakok szerelésénél is.

Az üzlethelyiség „új lakója” a mezőpaniti Therezia tejfeldolgozó vállalat lesz. Kérdésünkre, miszerint miért járultak hozzá, hogy az új „lakók” egy főtéri, több mint százéves, B kategóriás műemléképület homlokzatán a sárga színű műanyag nyílászárókat barna színű, ám szintén PVC-keretre cseréljék, Keresztes Géza műépítész elmondta, észszerű kompromisszum született a hatóságok és a tulajdonosok közt.

„Mivel az évek során mind az első, mind a második emeletre barna színű, fautánzatú műanyag kerettel ellátott, hőszigetelő ablakok kerültek, beleegyeztünk abba, hogy a földszintre is szereljenek azonos nyílászárókat. A feltétel az volt, hogy a sárgát cseréljék ki, és – a szomszédok beleegyezésével és hozzájárulásával – tatarozzák a teljes homlokzatot, ne csak a földszintit” – magyarázta lapunknak a műemlékvédelmi szakmérnök.

Hozzátette: a magasított földszint miatt nem sikerült kiiktatni a járdára terjedő lépcsőket, ellenkezőleg, azokat meg kellett toldani egy fokkal, hisz a 22 centiméteres magasságuk rendkívül kényelmetlenné tette a használatukat. Sikerült viszont felszámolni a „ládabeadó” ablakocskát, mely szintén rondította az épület homlokzatát. A Rózsák téri százéves bérházat dr. Fekete Andor jogász építette kevéssel a századforduló után, tervezője Lobenusz József volt, építőmestere pedig Pálfi Domokos.