Bors Béla, a hulladékgazdálkodással megbízott Eco-Csík Kft. aligazgatója érdeklődésünkre elmondta, Csíkszeredában 2015-ben 8763 tonna szemetet gyűjtöttek be, amelyből 7356 tonna háztartási, a többi építkezési és zöld-, illetve szelektíven gyűjtött hulladék volt.

„Az elmúlt három év tapasztalata az, hogy évről évre 100-150 tonnával növekszik a begyűjtött hulladékmennyiség, miközben csökken az ügyfeleink száma” – hívta fel a jelenségre a figyelmet az aligazgató. Összehasonlításképp elmondta, 2013-ban 31 ezer körüli volt az ügyfeleik száma, idén pedig hozzávetőleg 28 ezer klienst tartanak nyilván. Ezt egyrészt annak tudják be, hogy csökken a népesség, másrészt egyre többen mennek külföldre.

Arra a kérdésre, hogy miért növekedik szerinte a hulladékmennyiség, azt válaszolta, ennek oka a sok csomagolóanyag. „Bármit vásárolunk, zacskóba tesszük, becsomagoljuk, fóliával ellátjuk, ezek mind a hulladékba kerülnek. A magánházban élők kevesebbet termelnek, mert tudnak komposztálni, például a papírhulladékot el tudják tüzelni, a városi lakosok bármi hulladékot termelnek, azt el kell vinniük a tárolóba” – magyarázta.

Hozzátette, hogy egy csíkszeredai lakos átlagban 22-25 kilogramm hulladékot termel havonta (264-300 kilogrammot évente), a vidékiek pedig 12-15 kilogrammot egy hónapban. „Jelen pillanatban a vonatkozó jogszabály 15 százaléknyi, szelektíven gyűjtött hulladékmennyiséget követel meg. Csíkszeredában és az alcsíki településeken sikerült tavaly elérni átlagban a 16-18 százalékot” – állapította meg Bors. Az összes településről, ahol szolgáltatnak, tavaly közel 13 ezer tonna szemetet gyűjtöttek be, ebből közel 11 ezer háztartási hulladék volt.

Hulladéklerakás régen

„A múlt század elején kezdett probléma lenni a felhalmozódó szemét” – állapította meg a jelenségről Ráduly Botond, a Sapientia EMTE csíkszeredai karának hulladékfeldolgozási technológiákat oktató egyetemi adjunktusa. „Általánosságban elmondható, hogy a hulladéklerakás módszertanának kidolgozásában az Egyesült Államok élen járt, ami nem is csoda az egy főre eső települési hulladéktermelésük fényében, amely a legutolsó hivatalos adatok szerint 722 kilogramm évente” – magyarázta.

A hazai hivatalos statisztika szerint ez a szám alacsony, de külföldi források szerint egy romániai lakos évente 370 kilogramm háztartási hulladékot termel. Mint kifejtette, a hulladéknak a szerves része büdös, szerves anyagtól függően pedig több-kevesebb időt vesz fel a lebomlása. „Nem is lenne szabad lerakásra kerüljön, külön kellene kezelni. Régen próbálkoztak azzal, szintén Amerikában, hogy lerakás előtt a hulladékra disznókat engedtek, a szerves rész feletetése céljából, azonban a disznópestis elterjedése miatt hamar beszüntették az eljárást” – fejtette ki az egyetemi tanár. Azzal is próbálták csökkenteni a hulladék mennyiségét, hogy meggyújtották a lerakót, de ennek a módszernek is számos hátrányára jöttek rá, füst és toxikus gázok jutottak a levegőbe, emiatt ezt is betiltották. „Sokáig nálunk is szokás volt felgyújtani a szemetet” – fűzte hozzá Ráduly.

Hulladéklerakás ma

Ráduly Botond ismertette azokat a lépéseket, amelyek a hulladéklerakás mai formájához vezettek. Ilyen volt a cellás lerakás, amelynek lényege, hogy a naponta begyűjtött és kompaktált szemétre vékony takaró földréteget tettek, amely hatékony volt a keletkező bűz ellen, a módszert mai napig használják. Másik lépés volt a hulladéktározók aljzatának a leszigetelése, hogy megakadályozzák a magas szennyezőanyag-tartalmú csurgaléknak a talajba és talajvízbe való jutását. A telített szemétgödrök bezárása nyomán – amelyeket felülről is több réteggel leszigeteltek – felfedezték, hogy a lebomló szerves hulladékanyagból metántartalmú lerakógáz szabadul fel, amely felszivároghat a különböző talajrétegekben.

„Amerikában megégett egy gyermek, és felrobbant egy lőszerraktár a lerakógáz-szivárgások következtében, a balesetek után kezdtek megoldást keresni a problémára. Újabban a lerakógáz üvegházhatása is fontos szempont, ezért kerülni kell, hogy a levegőbe jusson. A települési hulladék szerves részét lerakni egyre több országban tilos, ehelyett komposztálni vagy rothasztani kell azokat” – ismertette az oktató. Napjainkban szigorúan szabályozzák a háztartási szeméttelepek bezárását, amelyet követően 30 évig kell felügyelni. „A metángázt perforált csöveken keresztül kell kivezetni a szigetelt tározóból, amelyet összegyűjtenek, és vagy elégetik, vagy energiatermelésre hasznosítják” – fejtette ki a csíkszeredai adjunktus.