– Szokatlan gesztusként visszautasította az RMDSZ EP-listájának negyedik helyét, és azt kérte, rangsorolják az utolsó helyre. Miért?

– Az utolsó hely vállalása azt jelenti, hogy fontosnak tartom az európai parlamenti jelenlétet, és mindent megteszek, amit tudok, hogy legyen erdélyi magyar képviselet az európai törvényhozásban. Úgy tűnik, az a filozófia győzedelmeskedett az RMDSZ-ben, miszerint az EP-választások nem igazán érdeklik az embereket, nem személyiségekre van szükség, hanem mozgósításra. Végső soron ezt tükrözi a negyedik helyem. Szerénytelenül hangzik, de talán nem a negyedik vagyok ebben a sorban. Ismert, népszerű ember vagyok, tudok kampányolni, éppen ezért nem tekintettem megfelelőnek ezt a pozíciót. Ettől függetlenül 32.-ként is kampányolni fogok az Európai Parlamentbe jutásért.

– Tulajdonképpen melyik helyet célozta meg a listán? Az első kettőt, esetleg a harmadikat, amelyik szerencsés esetben váltható mandátumra?

– Kifejezetten egyik helyet sem céloztam meg, ez kissé ferdítve jelent meg a sajtóban. Azt mondtam, én vagyok a legjobb arc, hogy az EP-be jussak. Ehhez képest az én értékelésem és az RMDSZ rangsorolása közé becsúszott egy kis differencia.

– Kiben csalódott a rangsorolás nyomán: a Szövetségi Állandó Tanács tagjaiban, Kelemen Hunor elnökben, esetleg az RMDSZ-ben?

– Nem is tudom, mit válaszoljak. Úgy érzem, a legutóbbi két-három választás során mindenféle előny vagy pozíció elfoglalásának reménye nélkül segítettem a szervezetet. Gondolok itt arra, hogy a 2012. júniusi helyhatósági választáson kolozsvári polgármester-, a decemberi parlamenti megmérettetésen pedig szenátorjelölt voltam. Utóbbi esetben nem a legjobb körzetet választottam, mert úgy gondoltam, jobb, ha másvalaki megy a szenátusba. Úgy éreztem, ezért az önzetlen segítségért elvárhatom a szövetség támogatását, de nem jött össze. Ez azonban nem jelenti, hogy hátat fordítok a magyarságnak vagy az RMDSZ-nek.

– Mindezt azért kérdezem, mert a SZÁT-ülés után egyértelműen a szövetségi elnök által gyakorolt befolyásnak tulajdonítja a rangsorolás végkimenetelét.

– Nem egyértelműen. Viszont egy valóban demokratikusan működő politikai szervezet esetében – hiszen az RMDSZ nem párt – meglehetősen furcsa és szokatlan, hogy szavazás előtt a szervezet első embere megmondja, mi legyen a sorrend. Ez engem bánt valahol, jobb körökben mégis csak léteznek szabályok.

– Mivel magyarázza, hogy az EP-lista harmadik helyére az a Vincze Loránt külügyi titkár került, akinek ismertsége közel sem akkora, mint az öné?

– Nem tudom, de gondolom, hogy a fiatalítás szándéka nyomott a latban. Vincze Loránt messzemenően a legfiatalabb a jelöltek közül.

– Amúgy minek tulajdonítja, hogy régóta nem tartozik az RMDSZ vezetősége által preferált politikusok közé? Egyesek ezt azzal magyarázzák, hogy tanácsosi tisztséget töltött be a román államelnöki hivatalban.

– Traian Băsescunak úgy voltam a tanácsosa, hogy azon RMDSZ-es áldás volt. Az államfő sokkal befolyásosabb tanácsosi állást szánt nekem, de én ragaszkodtam ahhoz, hogy kisebbségi ügyekben, illetve hogy az RMDSZ beleegyezésével legyek tanácsadó. Lehet, hogy sokaknak ez ugrik be, de az RMDSZ-en belül mindez köztudott volt. Más kérdés, hogy lemondásom után már nem neveztek ki új kisebbségi tanácsost a Cotroceni-palotában.

– Mi a véleménye arról, hogy az RMDSZ és az MPP közötti politikai együttműködési megállapodás esetén a szövetség EP-listájának harmadik helyét a polgáriak által javasolt személy töltheti be?

– Mindig is összefogáspárti voltam, és attól függetlenül, hogy hányadik helyen vagyok, ezt jó kezdeményezésnek vélem, ami remélhetőleg eredményes is lesz.

– De azt miként fogadta volna, ha a harmadik helyre kerül a listán, később pedig kénytelen lenne átengedni az MPP-nek?

– Ezt nem kommentálom, mert a mi lett volna, ha című fejezethez tartozik.

– Milyen mértékben növeli az RMDSZ választási esélyeit az EMNP döntése, miszerint nem indul a megmérettetésen, Tőkés László pedig várhatóan Fidesz-listán szerepel?

– Ezek felelős döntések, amelyek dicséretére válnak Tőkés Lászlónak és az EMNP-nek egyaránt. Ugyanakkor kétség kívül javítják az RMDSZ bejutási esélyeit az EP-be.

– Három hónappal a megmérettetés előtt úgy látja tehát, hogy a szövetségnek reális esélye van jelenlegi két mandátuma megőrzésére?

– Minden további nélkül. Cél a szavazatok öt százalékának megszerzése, és minél többet érünk el, annál nagyobb az esélye annak, hogy egy harmadik jelölt is mandátumot szerezzen az EP-ben. Ahol nem olyan látványos a szereplésünk, nem lehet egyik napról a másikra eredményt elérni, de mégis nagyon fontos a részvétel.

– Ezek után mik a további tervei az RMDSZ-ben, illetve a politikai pályán?

– Immár két és fél éve hazajöttem Kolozsvárra, ahol az országos után nem vállaltam helyi politizálást. Bukarestbe akkor sem szándékozom visszamenni, ha fontos tisztséget ajánlanának fel.

– Az RMDSZ kormányra kerülése esetén sem?

– Akkor sem. Tizenhét évig ingáztam Bukarestbe, ennyi elég volt, otthon akarok lenni. Kitörési pont lett volna az európai politika, amihez – bár megint nem vagyok túl szerény – úgy gondolom, hogy értek, és ami újabb fejezet lett volna. Várok, meglátjuk, mi lesz.